Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-29 / 18. szám

1996. SZEPTEMBER 29. 299 , SZEKSZÁRDI VASARNAP Szekszárd híres _ gg B B m az orsz

á9 törvényeit, el is hinnék. I _ _ —g^ _ _ _ _ ^^ _ mindent el lehet intézni? Fizetnér ||l I V 1 I laj If fordulnának? Idegenben, ismerősi | | I állampolgár került ilyen helyzetbe ** ság és az ez azért mégsem lehet J

. Mit tennének, ha egy idegen országban vétfl^k • ^

^ séget követnének el és egy megbízhatónak tű• nő ember azt állítaná, ezért börtönbe is kerül® ® ® ® ^^ ^^ hetnek? Ugye megijednének, és nem ismerve az ország törvényeit, el is hinnék. És ha ez az ember azt mondaná, egy kis pénzzel mindent el lehet intézni? Fizetnének? Vagy a korrupcióval vádolt rendőrséghez fordulnának? Idegenben, ismerősök nélkül nehéz dönteni. Szekszárdon egy svájci állampolgár került ilyen helyzetbe. Döntenie kellett a minden előfordulhat manapság és az ez azért mégsem lehet igaz között. m Hermész, a befolyással üzérkedő tolmács Nem hiába neveztük el tolmácsunkat Hermésznek, hisz ő is találékony, furfangos és ügyes volt, mint a néhai görög isten. Csak azért nem lett belőle is szent, mert a sokat emlegetett banánhéj egy svájci állampolgár képében áthúzta számításait. Hogy milyen törvénytelenséget követett el? A korrupciós bűncselekmények közül a leg-ilyosabbat: a befolyással üzérke'ést. Ezt az követi el - aki azt állítja vagy azt a látszatot kelti, hogy hivatalos személyt megveszteget és ezért a maga vagy más részére előnyt kér vagy elfogad. Az ittas Teli Vümos Történt egy szép nyári napon, hogy a Teli Vilmos névre ugyan nem hallgató, de svájci állampolgár felöntött a garatra. Ez mással is előfordult már, és ha az asszonynép tolerálja, nem is olyan nagy baj. Igen ám, de Vilink autóba pattant és vígan vezetgetett közismerten kitűnő állapotú útjainkon. Jókedve egészen addig tartott, amíg élelmes rendőreink nem igazoltatták. Herr Teli tele volt alkohollal. Muszáj volt a szekszárdi rendőrkapitányságra előállítani, ahol a közlekedési ^jzsgáló gyanúsítottként hallgatta ki. em egyedül. Hermész úr már sok éve ""segített a rendőröknek. A megbízható, több idegen nyelven beszélő nyugdíjas nyelvtanár tolmácsként működött közre olyan kihallgatásokon, ahol külföldi államplgár volt a gyanúsított. Teli Vilmos kissé meg volt szeppenve. Először járt Magyarországon és mindjárt a rendőrség karjaiba futott. Hát még mekkora lett az ijedelme, amikor Hermész úr társaságában kilépett a kapitányság kapuján! A szabadság ára Hermész úr nagyot szippantott a friss levegőből és közölte az egyre józanabb svájcival, ha ő is jobban szereti a tiszta fuvallatot az áporodott levegőnél, tudna segíteni. Mert ugye közismert, hogy hazánkban az ittas vezetésért a szörnyű magyar börtönökben sok évet lehet céltalanul ücsörögni kellemesebbnél kellemesebb emberek társaságában. De egy kis készpénzzel minden megoldható. Nézzük csak: van a vizsgálótiszt, annak főnöke, no meg a bíró..Az cakli-pakli három ember. Harmincezer forinttal megúszható az ügy. Vilmos kicsit csodálkozott, de már annyi mindent hallott a keleti végekről. Ki tudhatja? Hátha itt ez a módi. Ennyi pénzt megér a szabadsága. Tolmácsunk nem sokat kockáztatott, tudta, ha nem követ el valaki gázolást, nem okoz balesetet, aligha kap sima ittas vezetésért börtönbüntetést. Udvariasan megköszönte a pénzt és távozott. De Hermészkénk nemcsak udvarias volt, hanem telhetetlen is. A következő kihallgatás előtt szólt, hogy a bíró kér még ötezer forintot. Teli Vilmos már tiszta tudattal átrágta magát az ügyön egy párszor és kezdett kételkedni a tolmács állításában. Elhatározta, jelenti az esetet a rendőröknek. Am erről nem szólt Hermésznek. Ellenben közölte, hogy momentán nincs nála ennyi pénz, beszéljenek meg egy találkozót. Megegyeztek egy alkalmatos helyben (a bíróság épülete) és egy alkalmatos időpontban (délután két óra). A kihallgatás után, mára tolmács társasága nélkül, a svájci jelezte, lenne még mondanivalója. A rendőröket alaposan meglepte történetével. Dr. Szíjártó István alezredes úr az ügyről részletes eligazítást tartott Szecsei Zsolt hadnagy úrnak és egyben megbízta, hogy három kollégájával dolgozza ki azt az akciót, amely tettenéréshez vezethet. A gyufaskatulya Nem késlekedtek. Hivatalos és részletes jegyzőkönyvet (feljelentést) vettek fel. Tolmácsra nem volt szükség, Szecsei hadnagy felsőfokú német nyelvvizsgával rendelkezik. Az iktatott jegyzőkönyv alapján indulhatott az eljárás. Hogy már a vizsgálati szakban bizonyítható legyen a bűncselekmény (s ahogy erre az alezredestől utasítást kaptak), tettenérést kellett produkálni. Másként a befolyással üzérkedést nagyon nehéz bizonyítani. Rendőrségtől független hatósági tanúkkal jegyzőkönyvet vettek fel, amiben rögzítették, hogy milyen sorszámú ötezrest adnak át a nyomozók Teli Vilmosnak, aki ezt a pénzt fogja odaadni Hermésznek. A kies csoport biztosra akart menni, emiatt Szíjártó alezredes engedélyével felvételre állított diktafont tettek Teli úr zsebébe, hogy rögzítse a beszélgetést. Úgy gondolták, valószínű olyan helyen köttetik majd az „üzlet", ahol nem látja a „kereskedőket" senki. Ahhoz, hogy lefoghassák a tolmácsot, biztosan kell tudniuk: nála van a pénz. Ezt csak Vilmos úr tudja jelezni. De hogyan ? Egyszerű! Ha minden az elképzelések szerint történt, a svájci leejt egy gyufaskatulyát. Onnan tudni fogják, Hermész átvette a pénzt. Volt egy másik probléma is. A bíróság épületében a legtöbb ember (bírák, ügyvédek, ügyészek, gyanúsítottak) ismerik az akcióban részt vevő nyomozókat. Persze a tolmács is. Márpedig nem szerettek volna feltűnést kelteni, nehogy gyanút fogjon a delikvens. Ráadásul a svájci is nagyon ideges volt. Csak reménykedni tudtak a sikerben. A megbeszélt idő előtt a nyomozók elfoglalták a helyüket. Aztán a főhősök is megérkeztek. A tolmács nem vette észre őket, egyenesen egy kis szobába vezette Teli Vilmost. Néhány perc múlva újra megjelentek. És nem történt semmi. Teli úr csak pislogott. Szecsei hadnagy kérdőn nézett rá. Semmi. Valósággal hadonásztak a nyomozók. Semmi. Már a kapunál voltak és még mindig semmi jel. Hermész és Teli úr kiléptek az utcára. A nyomozók követték őket. Minden jel arra mutatott (hisz semmi jel nem volt), hogy nem sikerült az akció. Ekkor hirtelen hátrafordult a svájci és teljes erőből, egy súlylökőhöz méltó mozdulattal Szecsei hadnagy fejéhez vágta a gyufaskatulyát. Egyértelmű jelzés volt, bár a technikától és erősségétől kicsit meglepődött a „céltárgy", de el is mosolyodott, hiszen megértette, mekkora feszültség lehetett Teli Vilmosban. Nem akartak az utcán intézkedni. Bár alaposan gyanúsítható volt Hermész, tekintettel voltak hajlott korára, az ártatlanság vélelmére és arra, hogy több évig segítette munkájukat. Ilyen megfontolások után csak mellé léptek és megkérték, hogy fáradjon velük a kapitányságra. A tolmács még akkor sem fogott gyanút. „Segítségre van szükség?" kérdezte. A törvény nyelve A kapitányságon a már említett hatósági tanúk előtt közölték vele gyanújukat és kérték, hogy önként pakolja ki a zsebeit. Minden tárgyat jegyzőkönyvbe vettek. Az ötezres nem került elő. Kénytelen volt egy nyomozó újra átvizsgálni a tolmács ruházatát. Végül az irattárcájában találtak egy ötezer forintost. Felszólították a hatósági tanúkat, olvassák fel a velük korábban felvett jegyzőkönyvben szereplő bankjegy számát és hasonlítsák össze a most talált bankjegy számával. A számok megegyeztek. A diktafon anyagát egyelőre nem mutatták meg, lehetőséget akartak adni Hermész úrnak, hogy önként ismerje be tettét. De a tolmács tagadott. A szekszárdi kapitányság nyomozóinak munkája itt véget ért. Az ügyet a Kaposvári Ügyészségi Nyomozó Hivatal Szekszárdi Kirendeltsége vette át. Ugyanis az ott dolgozó nyomozó ügyészek hatásköre a korrupciós jellegű bűncselekmények, a hivatalos személyek által elkövetett és az igazságszolgáltatás elleni (például hamis tanúzás) bűntettekkel kapcsolatos büntetőeljárások lefolytatása. A kapitányság rendőreit érzelmileg megviselte az ügy. Régi ismerősük, segítőjük állította róluk, hogy megvesztegethetők. Ráadásul két olyan kollégájukat támadta meg, akik különösen imádják szakmájukat. Feddhetetlenségükhöz kétség sem férhet. Ezért a tárgyalásra is elmentek. ' Hermész ott is végig tagadott. A bizonyítékok viszont megcáfolhatatlanok voltak. Hermész urat másodfokon letöltendő szabadságvesztésre ítélték. A törvénnyel most nem beszéltek egy nyelven. t