Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-15 / 17. szám

14 , SZEKSZÁRDI VASARNAP Cím nélkül Elmondanám hogy mit látok de nem teszem inkább gondolok rá magamban csendesen gondolok egy versre a vándor dalára melyet az író vésett egyszer a ház falába ez kicsit más de az érzés ugyanaz mellyel nézed a tájat és kívánod azt L. S. Úgy gondoltuk, mi is hozzájárulunk a nagy magyar kultúra fejlődéséhez, azaz a jövőben rendszeresen helyet biztosítunk a hasonló remekműveknek. Váijuk minden tehetséges ifjú eddig rejtve maradt alkotását. A borítékra íijátok rá: Új generáció. (No meg a szerkesztőség címét, amit megtaláltok az impresszumban.) PEPSI-SZIGET Augusztus közepén ismét megindult a már hagyományosnak is tekinthető zarándoklás az ország minden tájáról a főváros felé. Az utazók nagy része stoppal, a kényelmesebbek, pénzesebbek pedig vonattal, busszal érkeztek. A kiruccanás oka: ebben az évben is megrendezték az ország legnagyobb zenei fesztiválját, amely Diáksziget névre hallgat (csak idén már nem így hívták, mert a Coca-Cola olimpia után „Pepsiék" sem szerettek volna lemaradni). A szigetről a televízióban mutogatott felvételek nem éppen a hely népszerűsítését szolgálták, a kívülállók sokszor erkölcsi'fertővel, és mindenféle borzalmak színhelyével azonosítják a rendezvényt. Persze akadtak olyanok is, akik védték a bulit. A szigetről nyilatkozók körében csak egy csoport véleményét hallottuk keveset: azokét, akik ténylegjelen voltak, igyekeztek minél több programon részt venni és jól érezni magukat. Most tehát megpróbálok összeállítani egy valódi beszámolót azokról az élményekről, amelyekben ez alatt az egy hét alatt részem volt. A rendezvénysorozat során kb. 300 zenekar lépett fel, közöttük igazi nagy nevek is szerepeltek. Itt volt Slash, a The Bates, a Stone Roses, Peter Hamill, Iggy Pop, a The Prodigy, a The Levellers, a Sonic Youth, a Theraphy és persze jó néhányan a hazaiak közül: Takács Tamásék, a Tankcsapda, a Hobo és a Deák Bili Blues Band, a Kispál, a Sziámi, a VHK és sokan mások. Ha valaki normálisan átböngészte a műsorfüzetet, biztos talált az ízlésének megfelelő programot. A gondot inkább az jelentette, hogy az ember egyszerre csak egy helyen lehet, így egy csomó időt vett el a színpadok és a sátrak közötti szaladgálás. Az Afrika sátorban filmeket vetítettek, de volt itt kiállítás faszobrokból, hajfonás, arcfestés, karnevál... A táncsátorban a táncolás mellett 1996. SZEPTEMBER 15. jógázhattak vagy tanfolyamokon vehettek részt az érdeklődők. A színházsátorban a Verőfény egyetem előadásain mindig tömve volt a helyiség. A performance-sátorba is érdemes volt ellátogatni, filozófusok, filmesztéták és más okos emberek előadásaira. (Nem árt, ha ragad egy kis kultúra az emberre.) Aki tevékenyen részt akart venni a zenélésben, az is itt élhette ki ezt a szenvedélyét, ugyanis ebben a sátorban 200 olajos hordó állt a dobolni vágyók rendelkezésére, természetesen a hangszerhez passzoló deszkával és bunkósbottal. (Másnap feltűnően sokan keresték fel az orvost vízhólyagos tenyérrel.) A szolgáltatások (mármint étel, ital, tisztálkodási lehetőség) idén is hagytak némi kívánnivalót maguk után, bár tény, hogy 150 forintért már meleg kaját is ehetett az ember. Zuhanyozáshoz legalább fél órát kellett sorban állni, így érthető, ha egy idő után ezt sokan felesleges luxusnak könyvelték el. A biztonságra ügyelő „inkálosokat" többen szidták, hogy^ökran ok nélkül durván bánnak a sz^^ikókkal. Igaz, volt rá példa, de szerencsére közöttük is akadtak humánusabb emberek. Hallottam olyanról is, hogy egy „inkálos" a hanyatt fekvő merev részeget nem verésben, hanem stabil oldalfekvésben részesítette és a szerencsétlennek (vagy szerencsésnek) még a kabátját is a hátára terítette, nehogy megfázzon. A sziget egy hét szabadság, igazi majdnemkorlátoknélküli élet. Ha kreténségeket csináltál is, könnyen megnyugtathattad magad, hogy nem lógsz ki a sorból. Végkövetkeztetés: ezt jövőre sem szabad kihagyni. Sudár Balázs Svéd diákok Szekszárdon Náluk nagyobb a lazaság Heten toporgunk a városháza emele(én az egyik ^jtó előtt. Odabenn a városatyák komoly dolgokról tárgyalnak. Nem csoda, hogy a három göteborgi diáklány, Sofia Alterklev, Sanna Ewards és Sara Johansson izgul, hiszen hamarosan kezdődik a rövidke hivatalos ceremónia: a polgármester hamarosan bemutatja őket a közgyűlésnek. Átesve a formaságokon, már nyugodtabban beszélgettünk. Először Kapronczai Franciska, Vastag Eszter és Faludi Péter, a lányok vendéglátói beszélnek arról, hogy a svéd diákok egy cserekapcsolat révén juthattak el Szekszárdra. A három helyi fiatal már járt Svédországban, így ismerkedhettek meg Sofiával, Sannával és Sarával, akik most viszonozzák a látogatást. - A göteborgi Skandináv Intézet vezetőjétől, Patrik Bedfordtól származik az ötlet, hogy ilyen csereutazás révén kössenek barátságot a két ország fiataljai, miközben megismerkednek egymás hétköznapi életével és kultúrájával. (Patrik magyar származású, valószínűleg ezért esett ránk, magyarokra választás.) A tervek megvalósításában mind az önkormányzatok, mind az iskolák segítettek. - Milyen programokat szerveztetek? - A vendéglátó családok egyénileg és kötetlenül gondoskodtak a programokról, igyekeztünk minél színesebben összeállítani, s közben szerettünk volna minél többet megmutatni Magyarországból. A lányok így láthatták a Dunát, a gemenci erdőt, Pécset, de jártunk Hévízen és a Balatonnál is. Hazautazásuk előtt pedig felmennek Budapestre, ott töltenek pár napot. Itthon elkísértek bennünket egy-egy iskolai órára is, így valamennyire tájékozódhattak a mi oktatási rendszerünkről. Sofia, Sanna és Sara felváltva mesélnek tapasztalataikról. Kiderül, hogy ott az általános iskola kilenc-, a középiskola háromosztályos. Úgy látják, nálunk nagyobb a fegyelem, a diákok jóval csendesebbek az órákon. Őszintén csodálkoztak, hogy az órák elején és végén felállunk, és hogy ilyen sok házi Elöl a három svéd lány, mögöttük a vendéglátók feladatot kapunk. Svédországban is kora délutánig tart az oktatás, de reggel nem kelnek fel olyan korán, mint mi. Az osztályozási szisztéma és a tantárgyak azonosak. Arról is beszéltek, hogy odahaza a diákok megbeszélik a tanáraikkal az órával kapcsolatos észrevételeiket, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. A Magyarország és Svédország közti különbségek taglalásánál megróttak bennünket, mert nem használjuk a biztonsági öveket és sok motoros sisak nélkül közlekedik. Náluk nem szabályozza az úttesten történő átkelést jelzőlámpa, mert az autósoknak kötelező megállni, ha bárki lelép az úttestre. Arra a kérdésre, hogy milyenek a magyar emberek, nevetve válaszolták: nagyon kedvesek és barátságosak. Csupán egy negatív élményük van: az üzletekben az eladók mogorvák, ha nem vásárolunk semmit. Gyuricza Eszter