Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-15 / 17. szám

14 , SZEKSZÁRDI VASARNAP Cím nélkül Elmondanám hogy mit látok de nem teszem inkább gondolok rá magamban csendesen gondolok egy versre a vándor dalára melyet az író vésett egyszer a ház falába ez kicsit más de az érzés ugyanaz mellyel nézed a tájat és kívánod azt L. S. Úgy gondoltuk, mi is hozzájáru­lunk a nagy magyar kultúra fejlődé­séhez, azaz a jövőben rendszeresen helyet biztosítunk a hasonló remek­műveknek. Váijuk minden tehetsé­ges ifjú eddig rejtve maradt alkotá­sát. A borítékra íijátok rá: Új generá­ció. (No meg a szerkesztőség címét, amit megtaláltok az impresszum­ban.) PEPSI-SZIGET Augusztus közepén ismét megindult a már hagyományosnak is tekinthető za­rándoklás az ország minden tájáról a fő­város felé. Az utazók nagy része stoppal, a kényelmesebbek, pénzesebbek pedig vonattal, busszal érkeztek. A kiruccanás oka: ebben az évben is megrendezték az ország legnagyobb zenei fesztiválját, amely Diáksziget névre hallgat (csak idén már nem így hívták, mert a Coca-Cola olimpia után „Pepsiék" sem szerettek volna lemaradni). A szigetről a televízióban mutogatott felvételek nem éppen a hely népszerűsí­tését szolgálták, a kívülállók sokszor er­kölcsi'fertővel, és mindenféle borzalmak színhelyével azonosítják a rendezvényt. Persze akadtak olyanok is, akik védték a bulit. A szigetről nyilatkozók körében csak egy csoport véleményét hallottuk keveset: azokét, akik ténylegjelen voltak, igyekeztek minél több programon részt venni és jól érezni magukat. Most tehát megpróbálok összeállítani egy valódi be­számolót azokról az élményekről, ame­lyekben ez alatt az egy hét alatt részem volt. A rendezvénysorozat során kb. 300 zenekar lépett fel, közöttük igazi nagy nevek is szerepeltek. Itt volt Slash, a The Bates, a Stone Roses, Peter Hamill, Iggy Pop, a The Prodigy, a The Levellers, a Sonic Youth, a Theraphy és persze jó néhányan a hazaiak közül: Takács Tamá­sék, a Tankcsapda, a Hobo és a Deák Bili Blues Band, a Kispál, a Sziámi, a VHK és sokan mások. Ha valaki normálisan át­böngészte a műsorfüzetet, biztos talált az ízlésének megfelelő programot. A gon­dot inkább az jelentette, hogy az ember egyszerre csak egy helyen lehet, így egy csomó időt vett el a színpadok és a sátrak közötti szaladgálás. Az Afrika sátorban filmeket vetítettek, de volt itt kiállítás fa­szobrokból, hajfonás, arcfestés, karne­vál... A táncsátorban a táncolás mellett 1996. SZEPTEMBER 15. jógázhattak vagy tanfolyamokon vehet­tek részt az érdeklődők. A színházsátor­ban a Verőfény egyetem előadásain min­dig tömve volt a helyiség. A performan­ce-sátorba is érdemes volt ellátogatni, fi­lozófusok, filmesztéták és más okos em­berek előadásaira. (Nem árt, ha ragad egy kis kultúra az emberre.) Aki tevékenyen részt akart venni a zenélésben, az is itt él­hette ki ezt a szenvedélyét, ugyanis eb­ben a sátorban 200 olajos hordó állt a do­bolni vágyók rendelkezésére, természe­tesen a hangszerhez passzoló deszkával és bunkósbottal. (Másnap feltűnően so­kan keresték fel az orvost vízhólyagos te­nyérrel.) A szolgáltatások (mármint étel, ital, tisztálkodási lehetőség) idén is hagytak némi kívánnivalót maguk után, bár tény, hogy 150 forintért már meleg kaját is ehe­tett az ember. Zuhanyozáshoz legalább fél órát kellett sorban állni, így érthető, ha egy idő után ezt sokan felesleges luxus­nak könyvelték el. A biztonságra ügyelő „inkálosokat" többen szidták, hogy^ök­ran ok nélkül durván bánnak a sz^^i­kókkal. Igaz, volt rá példa, de szerencsére közöttük is akadtak humánusabb embe­rek. Hallottam olyanról is, hogy egy „in­kálos" a hanyatt fekvő merev részeget nem verésben, hanem stabil oldalfekvés­ben részesítette és a szerencsétlennek (vagy szerencsésnek) még a kabátját is a hátára terítette, nehogy megfázzon. A sziget egy hét szabadság, igazi majd­nemkorlátoknélküli élet. Ha kreténsége­ket csináltál is, könnyen megnyugtathat­tad magad, hogy nem lógsz ki a sorból. Végkövetkeztetés: ezt jövőre sem szabad kihagyni. Sudár Balázs Svéd diákok Szekszárdon Náluk nagyobb a lazaság Heten toporgunk a városháza emele­(én az egyik ^jtó előtt. Odabenn a város­atyák komoly dolgokról tárgyalnak. Nem csoda, hogy a három göteborgi diák­lány, Sofia Alterklev, Sanna Ewards és Sara Johansson izgul, hiszen hamaro­san kezdődik a rövidke hivatalos cere­mónia: a polgármester hamarosan be­mutatja őket a közgyűlésnek. Átesve a formaságokon, már nyu­godtabban beszélgettünk. Először Kapronczai Franciska, Vastag Eszter és Faludi Péter, a lányok vendéglátói beszélnek arról, hogy a svéd diákok egy cserekapcsolat révén juthattak el Szek­szárdra. A három helyi fiatal már járt Svédországban, így ismerkedhettek meg Sofiával, Sannával és Sarával, akik most viszonozzák a látogatást. - A göteborgi Skandináv Intézet ve­zetőjétől, Patrik Bedfordtól származik az ötlet, hogy ilyen csereutazás révén kössenek barátságot a két ország fiatal­jai, miközben megismerkednek egy­más hétköznapi életével és kultúrájá­val. (Patrik magyar származású, való­színűleg ezért esett ránk, magyarokra választás.) A tervek megvalósításában mind az önkormányzatok, mind az is­kolák segítettek. - Milyen programokat szerveztetek? - A vendéglátó családok egyénileg és kötetlenül gondoskodtak a progra­mokról, igyekeztünk minél színeseb­ben összeállítani, s közben szerettünk volna minél többet megmutatni Ma­gyarországból. A lányok így láthatták a Dunát, a gemenci erdőt, Pécset, de jár­tunk Hévízen és a Balatonnál is. Ha­zautazásuk előtt pedig felmennek Bu­dapestre, ott töltenek pár napot. Itthon elkísértek bennünket egy-egy iskolai órára is, így valamennyire tájékozód­hattak a mi oktatási rendszerünkről. Sofia, Sanna és Sara felváltva mesél­nek tapasztalataikról. Kiderül, hogy ott az általános iskola kilenc-, a középisko­la háromosztályos. Úgy látják, nálunk nagyobb a fegyelem, a diákok jóval csendesebbek az órákon. Őszintén csodálkoztak, hogy az órák elején és végén felállunk, és hogy ilyen sok házi Elöl a három svéd lány, mögöttük a vendéglátók feladatot kapunk. Svédországban is ko­ra délutánig tart az oktatás, de reggel nem kelnek fel olyan korán, mint mi. Az osztályozási szisztéma és a tantár­gyak azonosak. Arról is beszéltek, hogy odahaza a diákok megbeszélik a taná­raikkal az órával kapcsolatos észrevéte­leiket, és ezt nem szabad figyelmen kí­vül hagyni. A Magyarország és Svédország közti különbségek taglalásánál megróttak bennünket, mert nem használjuk a biz­tonsági öveket és sok motoros sisak nélkül közlekedik. Náluk nem szabá­lyozza az úttesten történő átkelést jel­zőlámpa, mert az autósoknak kötelező megállni, ha bárki lelép az úttestre. Arra a kérdésre, hogy milyenek a magyar emberek, nevetve válaszolták: nagyon kedvesek és barátságosak. Csu­pán egy negatív élményük van: az üzle­tekben az eladók mogorvák, ha nem vásárolunk semmit. Gyuricza Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents