Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-15 / 17. szám

1996. SZEPTEMBER 15. SZEKSZÁRDI 5 -Z J. szálka ugyebár kellemetlen kis mdarab, szilánk, melyet szeretünk Wnás szemében meglátni, míg a sajá­tunkban a gerendát sem. Köröm alatt is sok bosszúságot okoz. Azt, hogy az egyik nagyon kedves és szép megyénk­beli település miért ezt a nevet kapta, nem tudom. Decsi Kiss János kollé­gám azonban biztos igen és majd csak megírja egyszer, valamelyik dicsérő cikkében. Ezek a sorok nem lesznek dicsérő jellegűek és egyáltalán nem azért, mintha nem szeretném lakhe­lyemet. Ennek épp az ellenkezője igaz, amiben valószínűleg sokan osztoznak velem. Ezt az is igazolni látszik, hogy a megyeszékhely egyáltalán nem lépett az elnéptelenedés útjára. Érte harag­szom, nem ellene és a szálkák egy ré­széről most éppen azért lesz szó, mert túlságosan is szem előtt vannak. Ami magában rejti a megszokás, beletörő­dés veszélyét és ez ritkán egészséges. Stílusosan beszéljünk először fák­ról. Amikor 32 évvel ezelőtt bevetőd­tem ide, sok újonnan jöttei együtt en­gem is elbűvölt a vasútállomásról be­vezető fasor. Máig a megyeszékhely kertművészeti büszkesége. A platán gyorsan növekszik, törékeny is, de az itte­ni ez idáig megbirkózott a viharokkal és az olykor lezuhanó vastag ágak tudtom­mal ez idáig senkit nem csaptak agyon. Platánháború mégis van és ezt maguk a fák vívják a fojtogató aszfalttal. A helyi sajtcf becsületére váljon, hogy már hosz­szú évekkel ezelőtt és többrendbeli cikke­zés árán elérte, hogy a fűtöveknél feltör­ték az aszfaltot. így a fasor megszaba­dult a fulladástól és minden előzetes go­noszkodás ellenére a szépszámú jövő­menő se esik orra. A város követhetné a saját példáját. Létezik egy kisebb, tulajdonképpen fél platánsor is. A Mészáros Lázár utcától a Kölcsey lakótelepet megcélzó göcsörtös járdát kíséri. Majdnem negyedszázada, amikor ideköltöztünk, mégvékonyka su­hángok voltak. Most szép fák, melyek mindkét utcavágen felgyűrik az aszfal­tot, csinos buktatókat teremtve. Még mielőtt a járdákra visszatérnénk, maradjunk a fáknál. Történetesen a Kál­vária-domb egykor szépen indult fásítá­sánál, melyet Jankó Sándor erdész irá­nyításával egykoron a legteljesebb szak­szerűséggel, rétegvonalak mentén kezd­tek el. Rétegvonalak már régóta nem lát­hatók, sőt hovatovább a város sem a gya­logszerrel kilátni óhajtók számára, ami egy kilátópont esetében talán nem a leg­szerencsésebb megoldás. Pénz tudniva­lóan csak népszórakoztató tömegren­dezvényekre van. (Panem et circenses­ből az utóbbi.) Nagyon sok tanulós me­zőgazdasági tanintézmény is van azon­ban, melynek diákjai egy jó buliformájá­ban tarolhatnának itt: - megfelelő irá­nyítással. Nem nehéz elképzelni, hogy mit szólnak ehhez a javaslathoz... Egy-két nappal eső után - mostaná­ban volt elég - szálljunk helikopterre és figyeljük a megyeszékhely hegy- és vízraj­zi térképét. Az aszfaltok lefolyástalan tó­csái pompásan árulkodnak az egykori munka felszinességéröl, selejtességéről. Az útépítő, térburkoló szakma a ró­maiak óta úgy lehet semmit nem tanult, csak felejtett. A 160 lakásos ház előtti járda és a moziig terjedő tér elegáns vöröskő csíkjai az eredeti elképzelés szerint törik meg a szürkefelület unal­mát. Az már nem tartozhatott az ere­deti elképzelések közé, hogy ugyanak­kor mélyebbre is süllyedjenek a járó­szintnél és bokatörőek, buktatóak le­gyenek. Ne akadékoskodjunk minden áron! A vasútról, buszpályaudvarról a platánsor felé vezető részen nemcsak esztétikusan, hanem tömegközleke­désre alkalmasan is sikerült megolda­ni a térburkolást. Tömegközlekedés máshol is van, kivétel miért csak ez az egy...? r F JL~Jletveszély-hordozók is vannak. Az Augusz-kert pántolt hatalmas fa­ágára gondolok vagy az evangélikus templom melletti első platánfára. Utóbbi előbb-utóbb a „Kerékpározni tilos!" - valószínűleg régen épp úgy, mint most sem betartott - figyelmezte­tő tábla körülnövésével, majd csak előbb-utóbb legyilkolja önmagát. Ha netán valamelyikjárókelőt is, eljöven­dő kollégáim nem maradnak téma nélkül... n , Szekszárdi szálkák „Ez a város nem egy a tizenkilenc megyeszékhely közül" Szekszárd szinte már a „kezde­tektől" kapcsolódik az eszperantó mozgalomhoz, elég csak Lengyel Pálra, a századelőn itt működő tudós eszperantista nyomdászra gondol­nunk, akinek emléktábláját a Babits Mihály utca végén találhatjuk. A közelmúltban a Magyar Esz­perantó Sakktársaságnak köszön­hetően egy újabb eszperantó em­lékhellyel gyarapodott a város: sőt, Törő György és Bakó László műal­kotása - mert arról van szó - egy­szerre tisztelgés a millecentená­rium, az évezredes magyar sakko­zás, valamint az évszázados eszpe­rantó mozgalom évfordulója előtt. A Bródy Sándor utácban található három faragott kopjafát a Ma­f pk Világszövetsége képvisele­en Erdős László ezredes, vala­mint Ambrus Zoltán, a Magyar Sakkszövetség főtitkára és dr. Get­her István, a Magyarországi Eszpe­rantó Szövetség elnöke avatta fel. Méltató beszédet Kocsis Imre An­tal mondott: a polgármester elis­merően mutatott rá, hogy egy civil kezdeményezés is képes komoly eredményeket felmutatni, nem­csak a saját, hanem a város haszná­ra. Az emlékhely megvalósításában - mint azt szinte mindenki hangsú­lyozta - oroszlánrészt vállalt dr. Németh József, a helyi eszperantó sakktársaság vezetője. Szekszárd, mint eszperantó központ - Szerencsésen találkoztak a szándékok, az ötletet egyaránt jó­nak találták a millecentenárium szervezői, a sakkozók és az eszpe­rantisták - mondta dr. Németh Jó­zsef. - Erre a széles körű összefo­gásra valamennyien büszkék lehe­tünk. Főleg azok után, hogy meg­fogadtuk: senkitől nem kérünk pénzt terveink megvalósításához. Ezt meg is valósítottuk. - Várható, hogy Szekszárd, most, az emlékhelyavatás után egyfajta zarándokhelye lesz az eszperantis­táknak? - Annál is inkább igen, mert Szekszárd már eddig is számos sakk-, illetve eszperantó rendez­vénynek adott otthont. Aki ezek után hozzánk látogat, az remélhe­tőleg nemcsak a közeli kilátót, ha­nem ezt a helyszínt, annak új neve­zetességét is felkeresi majd. - Ez a város számunkra nem egy a tizenkilenc megyeszékhely közül - hangsúlyozta dr. Gether István, a Magyarországi Eszperantó Szö­vetség főtitkára. - A mi eszperantó térképünkön Szekszárdnak ahogy mondani szoktam - dobo­gós helye van. A környező telepü­léseken, a vonzáskörzetben is re­mek csoportok működnek, de a megyeszékhely vezető szerepe vi­tathatatlan. Főleg most, az emlék­helyavatás után. Akik ezt létrehoz­ták, azok csodát csináltak.

Next

/
Thumbnails
Contents