Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-15 / 17. szám

1996. SZEPTEMBER 15. SZEKSZÁRDI 5 -Z J. szálka ugyebár kellemetlen kis mdarab, szilánk, melyet szeretünk Wnás szemében meglátni, míg a sajátunkban a gerendát sem. Köröm alatt is sok bosszúságot okoz. Azt, hogy az egyik nagyon kedves és szép megyénkbeli település miért ezt a nevet kapta, nem tudom. Decsi Kiss János kollégám azonban biztos igen és majd csak megírja egyszer, valamelyik dicsérő cikkében. Ezek a sorok nem lesznek dicsérő jellegűek és egyáltalán nem azért, mintha nem szeretném lakhelyemet. Ennek épp az ellenkezője igaz, amiben valószínűleg sokan osztoznak velem. Ezt az is igazolni látszik, hogy a megyeszékhely egyáltalán nem lépett az elnéptelenedés útjára. Érte haragszom, nem ellene és a szálkák egy részéről most éppen azért lesz szó, mert túlságosan is szem előtt vannak. Ami magában rejti a megszokás, beletörődés veszélyét és ez ritkán egészséges. Stílusosan beszéljünk először fákról. Amikor 32 évvel ezelőtt bevetődtem ide, sok újonnan jöttei együtt engem is elbűvölt a vasútállomásról bevezető fasor. Máig a megyeszékhely kertművészeti büszkesége. A platán gyorsan növekszik, törékeny is, de az itteni ez idáig megbirkózott a viharokkal és az olykor lezuhanó vastag ágak tudtommal ez idáig senkit nem csaptak agyon. Platánháború mégis van és ezt maguk a fák vívják a fojtogató aszfalttal. A helyi sajtcf becsületére váljon, hogy már hoszszú évekkel ezelőtt és többrendbeli cikkezés árán elérte, hogy a fűtöveknél feltörték az aszfaltot. így a fasor megszabadult a fulladástól és minden előzetes gonoszkodás ellenére a szépszámú jövőmenő se esik orra. A város követhetné a saját példáját. Létezik egy kisebb, tulajdonképpen fél platánsor is. A Mészáros Lázár utcától a Kölcsey lakótelepet megcélzó göcsörtös járdát kíséri. Majdnem negyedszázada, amikor ideköltöztünk, mégvékonyka suhángok voltak. Most szép fák, melyek mindkét utcavágen felgyűrik az aszfaltot, csinos buktatókat teremtve. Még mielőtt a járdákra visszatérnénk, maradjunk a fáknál. Történetesen a Kálvária-domb egykor szépen indult fásításánál, melyet Jankó Sándor erdész irányításával egykoron a legteljesebb szakszerűséggel, rétegvonalak mentén kezdtek el. Rétegvonalak már régóta nem láthatók, sőt hovatovább a város sem a gyalogszerrel kilátni óhajtók számára, ami egy kilátópont esetében talán nem a legszerencsésebb megoldás. Pénz tudnivalóan csak népszórakoztató tömegrendezvényekre van. (Panem et circensesből az utóbbi.) Nagyon sok tanulós mezőgazdasági tanintézmény is van azonban, melynek diákjai egy jó buliformájában tarolhatnának itt: - megfelelő irányítással. Nem nehéz elképzelni, hogy mit szólnak ehhez a javaslathoz... Egy-két nappal eső után - mostanában volt elég - szálljunk helikopterre és figyeljük a megyeszékhely hegy- és vízrajzi térképét. Az aszfaltok lefolyástalan tócsái pompásan árulkodnak az egykori munka felszinességéröl, selejtességéről. Az útépítő, térburkoló szakma a rómaiak óta úgy lehet semmit nem tanult, csak felejtett. A 160 lakásos ház előtti járda és a moziig terjedő tér elegáns vöröskő csíkjai az eredeti elképzelés szerint törik meg a szürkefelület unalmát. Az már nem tartozhatott az eredeti elképzelések közé, hogy ugyanakkor mélyebbre is süllyedjenek a járószintnél és bokatörőek, buktatóak legyenek. Ne akadékoskodjunk minden áron! A vasútról, buszpályaudvarról a platánsor felé vezető részen nemcsak esztétikusan, hanem tömegközlekedésre alkalmasan is sikerült megoldani a térburkolást. Tömegközlekedés máshol is van, kivétel miért csak ez az egy...? r F JL~Jletveszély-hordozók is vannak. Az Augusz-kert pántolt hatalmas faágára gondolok vagy az evangélikus templom melletti első platánfára. Utóbbi előbb-utóbb a „Kerékpározni tilos!" - valószínűleg régen épp úgy, mint most sem betartott - figyelmeztető tábla körülnövésével, majd csak előbb-utóbb legyilkolja önmagát. Ha netán valamelyikjárókelőt is, eljövendő kollégáim nem maradnak téma nélkül... n , Szekszárdi szálkák „Ez a város nem egy a tizenkilenc megyeszékhely közül" Szekszárd szinte már a „kezdetektől" kapcsolódik az eszperantó mozgalomhoz, elég csak Lengyel Pálra, a századelőn itt működő tudós eszperantista nyomdászra gondolnunk, akinek emléktábláját a Babits Mihály utca végén találhatjuk. A közelmúltban a Magyar Eszperantó Sakktársaságnak köszönhetően egy újabb eszperantó emlékhellyel gyarapodott a város: sőt, Törő György és Bakó László műalkotása - mert arról van szó - egyszerre tisztelgés a millecentenárium, az évezredes magyar sakkozás, valamint az évszázados eszperantó mozgalom évfordulója előtt. A Bródy Sándor utácban található három faragott kopjafát a Maf

pk Világszövetsége képviseleen Erdős László ezredes, valamint Ambrus Zoltán, a Magyar Sakkszövetség főtitkára és dr. Gether István, a Magyarországi Eszperantó Szövetség elnöke avatta fel. Méltató beszédet Kocsis Imre Antal mondott: a polgármester elismerően mutatott rá, hogy egy civil kezdeményezés is képes komoly eredményeket felmutatni, nemcsak a saját, hanem a város hasznára. Az emlékhely megvalósításában - mint azt szinte mindenki hangsúlyozta - oroszlánrészt vállalt dr. Németh József, a helyi eszperantó sakktársaság vezetője. Szekszárd, mint eszperantó központ - Szerencsésen találkoztak a szándékok, az ötletet egyaránt jónak találták a millecentenárium szervezői, a sakkozók és az eszperantisták - mondta dr. Németh József. - Erre a széles körű összefogásra valamennyien büszkék lehetünk. Főleg azok után, hogy megfogadtuk: senkitől nem kérünk pénzt terveink megvalósításához. Ezt meg is valósítottuk. - Várható, hogy Szekszárd, most, az emlékhelyavatás után egyfajta zarándokhelye lesz az eszperantistáknak? - Annál is inkább igen, mert Szekszárd már eddig is számos sakk-, illetve eszperantó rendezvénynek adott otthont. Aki ezek után hozzánk látogat, az remélhetőleg nemcsak a közeli kilátót, hanem ezt a helyszínt, annak új nevezetességét is felkeresi majd. - Ez a város számunkra nem egy a tizenkilenc megyeszékhely közül - hangsúlyozta dr. Gether István, a Magyarországi Eszperantó Szövetség főtitkára. - A mi eszperantó térképünkön Szekszárdnak ahogy mondani szoktam - dobogós helye van. A környező településeken, a vonzáskörzetben is remek csoportok működnek, de a megyeszékhely vezető szerepe vitathatatlan. Főleg most, az emlékhelyavatás után. Akik ezt létrehozták, azok csodát csináltak.