Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-15 / 17. szám

. SZEKSZÁRDI 1996. SZEPTEMBER 15. IASARNAP Millecentenáriiimi ünnepi közgyűlés Az első sorban (középen) Matókné Kapási Júlia - Azokat a nemzetközi találkozó­kat, ahol a testvérvárosok fiataljai ta­lálkozhatnak egymással. Amikor a sok nyelv és nemzetiség, a sok kü­lönböző kultúra egymás megisme­rését segíti elő. Egyébként nemrég zárult nálunk, Bietingheim-Bissin­genben egy ilyen rendezvény: egy olyan művészeti alkotótábornak ad­tunk otthont, amelyen szekszárdi diákok is résztvettek, s nagy sikert arattak munkáikkal. S azt hiszem, ezek azok az élmények, melyek egy életen át végigkísérnek bennün­ket. A Pro Urbe Szekszárd kitüntetettjei Jó két órán keresztül tartott Szek­szárd város millecentenáriumi ün­nepi közgyűlése a múlt hét végén a Művészetek Házában. A közönség elsőként Kocsis Imre Antal polgár­mester régi időkre - az egy évszázad­dal ezelőtt tevékenykedő elődökre ­emlékeztető méltatását hallgathatta meg, majd dr. Palkó László jegyző is­mertette a város Aranykönyvéről szóló határozatot. Ebbe a díszes kö­tetbe azok az események kerülnek, melyek méltán tarthatnak számot az utókor érdeklődésére. A tavalyi fon­tosabb történéseket Decsi Kiss Já­nos ismertette a megjelentekkel. Ezt k követően dr. Töttős Gábor adta elő Az én városom Szekszárd című pá­lyázatra írt díjnyertes költeményét. A város hol békés, hol viharos évszá­zadait a résztvevők elé táró Szonett­koszorú után a Bartina néptánc­együttes, majd dr. Fenyőháziné dr. Horváth Mária vehette át a Pro Urbe Szekszárd emlékplakettet. Siegrid Geisler, a Bietigheim-Bissingeni testvérvárosi referens a Szekszárdi Német Nemzetiségi Önkormányzat nívódíjában részesült. Dr. Dobos Gyula megyei levéltárigazgató az ál­tala szerkesztett Szekszárd történeti monográfia II. kötetét mutatta be. Az ünnepi közgyűlés Kocsis Imre Antal zárszavával, illetve a Szózattal - orgonán Lozsányi Tamás játszott ­ért véget. Bartina: nehéz felülmúlni I - Ez a csúcs, ezt már nehéz felül­Siegrid Geisler múlni - utalt az emlékplakettre Matók­né Kapási Júlia, a Bartina néptáncegye­sület vezetője. - Persze, a városért ka­pott díj nagyon sok „apróságból" tevő­dik össze. Köszönhető ez a kitüntetés a szülők­nek, akik beíratják hozzánk gyermekei­ket, s köszönhető azoknak a gyerme­keknek is, akik lelkiismeretesen dol­goznak a Bartinában. Az emberek elis­merik, támogatják a munkánkat, mi pe­dig igyekszünk megfelelni az igények­nek. Tehát az, hogy most is lehetünk, hogy ilyen komoly díjat kapunk, az egy nagy, példaértékű összefogás eredmé­nye. - S ha anyagilag nem is, lélekben min­denki, valamennyi szekszárdi támogatja a Bartinát. -Ez az igazán fontos. Az is mellet­tünk van, aki esetleg egyáltalán nem ér­dekelt az ügyünkben. Ez a maximum, ennél nagyobb öröm nem létezik. Mindig többet adni - Amikor megkaptam a polgármes­teri hivatal értesítését, először azt hit­tem, hogy valami adóhátralék-ügyben jött a levél - árulta el dr. Fenyőháziné dr. Horváth Mária. - Amikor felbon­tottam a borítékot, akkor láttam, hogy a kitüntetésről van benn szó. Egyálta­lán nem gondoltam volna, hogy ilyen elismerésben lesz részem: minden olyan titokban történt, hogy a hírt való­színűleg én tudtam meg legutoljára. - Ön nyugalmazott orvosként a Mál­tai Szeretetszolgálat szekszárdi csoport­jában végez karitatív tevékenységet. A hi­vatása szólította a máltaiakhoz? - Ez egy érdekes kérdés, mert én vol­taképpen az irodalom szakot szerettem volna elvégezni az egyetemen. Édes­apám Íratott be az orvoskarra, míg én közben Baján ballagtam, mint gimna­zista. - Nem bánta meg a váltást? - Egyáltalán nem. Egész életemben azt tartottam szem előtt, amit az orvos­etika előadásokon hallottam a pro­fesszoromtól: a betegekben mindig az édesanyánkat, édesapánkat, vagy a testvérünket kell látni. - S a Máltai Szeretetszolgálat? - Erre Kozma Imre atya kért fel an­nak idején, Mayer Mihály püspök úr ajánlására. Ez már évekkel ezelőtt volt, s máig meg tudtunk maradni: méghozzá úgy, hogy minden évben valamivel többet adtunk a rászoru­lóknak, a szegényeknek. Kultúrák találkozása Siegrid Geisler a munkájáról be­ür. Fenyőháziné dr. Horváth Mária szélve szerényen elhárította magától a dicséretet mondván, hogy sok szekszárdi csoport már annyira ott­honosan mozog Bietigheim-Bissin­genben, hogy különösebben nagy segítségre már nincs is szükség. - Esetleg rendezek egy fogadást nálunk, a polgármesteri hivatalban, vagy elintézek egy kis anyagi támo­gatást, illetve megoldom a szállás­problémát, már ha van ilyen - sorol­ta Geisler asszony. - Nálunk nagyon aktívak a különböző civil szervező­dések, ezek a csoportok sok mindent magukra vállalnak. - Mit tart igazán fontosnak a testvérvárosi kapcsolatok fejlesztésé­ben?

Next

/
Thumbnails
Contents