Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-25 / 16. szám

9 1996. AUGUSZTUS 11. SZEKSZÁRDI 6 A ködös Albionban arat az Aliscavin? Londoni lakodalom szekszárdi borokkal Mintha Dickens világa elevenedett volna meg a borostyánnal futtatott házban Az, ha valaki lakodalomba megy, nem igazán meglepő dolog. Legfeljebb csak akkor, ha valaki a szekszárdi Aliscavin ügyvezetőjeként London közelébe kap meghívást, méghozzá azzal a kéréssel, hogy a kézfogóra feltétlenül vigye magával a legfinomabb szekszárdi borokat. A nagy távolság ellenére az ilyen ritka, de egyúttal biztató - üzleti ajánlatnak egyszerűen nem lehet ellenállni. Módos Ernő nem is állt ellen, hanem szépen becsomagolta a legjobb nedűket tartalmazó palackokat, s azokkal meg sem állt a ködös Albion fővárosig. - Az ország híréhez méltóan, meglehetős hideggel fogadott bennünket, vigasztalanul fújt a szél, s már csak Londonban emberelte meg magát némileg az idő, sőt, a napsütésnek köszönhetően hamarosan kellemessé is vált K

setelte az időjárás viszontagságait ódos Ernő, aki nemrég tért vissza a szigetországi kiruccanásból. -S a napsütéssel együtt az ön közérzete is kellemessé vált? - Igen, fogalmazhatunk így is. Vagy mondhatnám azt is, hogy nem csalódtam az angolokban. Egy olyan kivételes alkalom, lehetőség keretében mutathattuk be borainkat, ami nem mindenkinek adatik meg. Ugyanis egy esküvő borszállítójává avanzsált a szekszárdi Aliscavin Rt., azaz a teljes borválasztékot mi biztosítottuk a násznépnek. - A ngliában is ismertté vált, hogy csak Szekszárdról érdemes beszerezni a borokat az esküvőkre? - Egyelőre ez csak az angol üzleti partnerünknek jutott az eszébe. Üzlettársunk lánya éppen most tartotta a kézfogóját, s így próbált meg segíteni nekünk, ezzel a módszerrel kívánta egyengetni azt az utat, mely Szekszárdról egyenesen az angol piacra vezet. 7- A britek köztudomásúlag nagy kedvelői a sörnek, de a whiskynek is. Gondoom, ezek az italok sem hiányoztak a lakodalmi asztalról. - Bármennyire is meglepő, hiányoztak. A vacsorán egy korty sört, egy csepp whiskyt sem látunk. Mindenki az Aliscavin borait fogyasztotta - s nem kényszeredett udvariasságból, hanem őszinte érdeklődéssel. Ez olyan csodás élmény volt számomra, hogy még ma sem akarom elhinni. - Akkor áruljuk el, hogy milyen borokat ízlelt meg a násznép? - A fehérek közül, bár az nem kifejezetten szekszárdi, a chardonnayt vittük ki, a vörösborok közül a bikavér és a merlot fajtát szolgáltuk fel. Ezenkívül vittünk a szekszárdi kékfrankos roséból is. Valamennyi bor osztatlan sikert aratott, s mindenki szépen kortyolgatott a jéghidegre hűtött hegy levéből a füstölt lazachoz, a báránysülthöz vagy éppen a tortához. - Fogyott szépen a készletből? - A körülbelül százötven meghívottal zajló lakodalom vége felé megkérdeztem az italosfiútól, hogy mennyi fogyott a kivitt hatvan kartonból. Mint kiderült, éjfélre már negyvenöt karton üresen árválkodott... Ezt örömmel nyugtáztam, arra gondolva, hogy az utolsó tizenöt kartont, ha más nem, a személyzet egészen biztosan eliszogatja reggelig. - Egyébként milyen egy tipikus angol lakodalom? - Már maga a helyszín is jellegzetes, hiszen a házasságkötésnek egy XVI. századi, London mellett található kápolna adott otthont. Ezt követően egy ősrégi, borostyánnal futtatott háznak a kertjében volt a lakodalom. Mintha csak Dickens egyik regénye elevenedett volna meg. Ilyen környezetben a bor szinte megnemesedik. S még valami, amit nekünk sem ártana megszívlelni: egyetlenegy vendég sem „botlott meg", a derekas fogyasztás ellenére mindenki megőrizte tartását, eleganciáját. - Lesz-efolytatása ennek a rendhagyó borbemutatónak, azaz kerül-e szekszárdi bor az angol asztalokra? - Remélem, hogy igen, mert londoni üzlettársunknak van mée euv eladó láMIMIIIS Ernő a lakodalomban Londoni utcarészlel nya... De a tréfát félretéve, Angliában sikerült egy olyan - elsősorban szállodai - körbe bekerülnünk, melynek tagjai komolyan érdeklődtek a szekszárdi bor iránt. Illúzióink persze nincsenek, nem várhatjuk azt, hogy holnaptól elárasztanak bennünket a megrendelőkártyák, de az érdeklődés, a számos névjegykártyacsere a jövőt illetően bizakodásra adhat okot. - Annak ellenére, hogy a nyugat-európai, igy az angol piac is kemény védővámokkal igyekszik távottartani a keleti árut? - így igaz, ma mindenki Angliába kíván bort szállítani, a konkurencia ennek megfelelően óriási. Mégis, a magyar bor most jó passzban van NagyBritanniában, talán azért is, mert az ízlésvilágunk nem annyira a délies, testes, hanem a friss, gyümölcsízű és -illatú borokat kedvelik. S éppen ebben vagyunk jók, mi, szekszárdiak. „Lord" Davidson, a szekszárdi borlovag Egy igazi angol lordot avatnak borlovaggá Szekszárdon - jutott el a hír a szerkesztőségünkbe, s rövid utánjárást követően kiderült: az angol nemzetiség igaz, az avatás igaz, a borrendi tagság igaz, ám a lord címmel már utólag ruházták fel a tréfás kedvű szekszárdi vendéglátók dr. Alan J. Davidson urat, a Zeneca nevű cég magyarországi vezérképviselőjét. - Valójában egy angol „gentleman" vagyok, s természetesen kastélyom sincs, jóllehet londoni házam meglehetősen komoly méretű - tudtuk meg Mr. Davidsontól, aki a szerdai avatás után, még lovagrendi ruhában nyilatkozott lapunknak. - Miként lesz egy angol ár a szekszárdi Alisca Borrend tagja? - Ehhez természetesen Magyarországon kell élni, ez történt velem is az elmúlt három évben. S itt, ebben az országban mentem keresztül egy különös és alapvető változáson: én, jó angolhoz illően korábban sörpárti voltam. Ám Magyarországon, amint megkóstoltam, szinte azonnal borpártivá lettem. - S miként került a képbe Szekszárd? - Nagyon egyszerűen. Számomra a szekszárdi bor a legfinomabb. Kiváltképp a szekszárdi Bikavér. Ezt az ízt - miután befejeztem magyarországi küldetésemet - magammal viszem Angliába, ahol a magyar, így a szekszárdi borok nagykövete kívánok lenni.