Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

15 1996. AUGUSZTUS 11. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Garaysták Bietígheim-Bissingenben Rajzból hatos A rajz az iskolában az úgynevezett készségtárgyak közé tartozik, azaz a legkönnyebb és a legnehezebb órák egyike. Érthető, hogy azok számára, akik képtelenek két egyenes vonalat húzni, kész gyötrelem, ha a kezükbe ecsetet kell venni, pláne, ha festeni is kell vele. Bár egyes rajzszakos tanárok szerint ezt is meg lehet tanulni. Persze az igazán szép munkához ennél azért több kell, mondjuk nem árt némi te­hetség, de legalábbis valamilyen szintű esztétikai, művészi érzék. Azon sze­rencsések, akiknek ez megadatott, akár '^•íghírű remekműveket is produkál­janak vagy ölükbe hullhat egy kelle­mes külföldi út lehetősége. A szekszár­di Garay János Gimnáziumból hat jól rajzoló, tehetséges diák, Nepp Tímea, Sásdi Éva, Vasas Eszter, Hajdú Gábor, Juhos Lehel és Szalai-Dobos András utazhatott Bietigheim-Bissingenbe, ahol egy hetet tölthettek el egy alkotó­táborban. A testvérvárosunkban szer­zett tapasztalataikról és élményeikről • beszélgettünk Évával és Gáborral. - Meglepett benneteket, hogy ti kap­tátok ezt a nagyszerű lehetőséget? Egyáltalán milyen szempontok szerint válogattak ki benneteket erre az útra? - Őszintén szólva erről nem sokat tudunk - kezdi Éva. - Mi tulajdonkép­pen már csak a végeredményről érte­sültünk, azaz arról, hogy augusztus ele­jén hatan vehetünk részt a táborban. Gondolom, hogy a legfontosabb szem­nontok, amelyek alapján kijelöltek "^^nünket, a rajzórákon nyújtott telje­mmény, a művészetek iránti maga­sabb fokú érdeklődés, illetve ajó tanul­mányi eredmény lehettek. - Mit jelent ez a magasabb fokú ér­deklődés? - Én már általános iskolában rend­szeresen jártam a rajzszakkörökre, és azóta igyekszem minél több különbö­ző technikát elsajátítani, minden téren kipróbálni magam, így a festészetben, agyagozásban, rajzolásban és még so­rolhatnám. Egy éve járok arra a tanfo­lyamra, amelyet Juhos László vezet. Mindez nagyon fontos számomra, hi­szen én ezen a területen szeretnék majd továbbtanulni a soproni Erdésze­ti és Faipari Egyetem belsőépítészeti, művészeti szakán. - Nálam azért nem ilyen komoly a helyzet, mint az Évánál - mondja Gá­bor. - Bár mindig nagyon szerettem rajzolni, csak a gimnáziumban kezd­tem el szakkörre járni. A jövőben sem feltétlenül ezzel szeretnék foglalkozni, de mindenképp hasznosnak tartom az itt tanultakat. - Egy hetet töltöttetek Bietigheim-Bissin­genben. Mi mindenre volt elég ez az idő? - Ha szi­gorúan „szakmai" szinten né­zem, akkor nem túl sokra. Talán azt mondhatnám, ez a kurzus amolyan előszó volt csupán. Sok új dologgal is­merkedtünk meg és csak rajtunk mú­lik, hogy a jövőben mennyire mélyítjük el az itt szerzett tudást. Itthonról abban a hitben indultunk el, hogy a képessé­geinket nem kell majd bizonyítanunk, hiszen mi csak szemlélők leszünk a tá­borban. Ezért nagyon örültünk, ami­kor kiderült, hogy nemcsak elméleti oktatás lesz, sőt sokkal inkább a gya­korlatra helyezik a hangsúlyt. - Különböző tanfolyamokra jelent­kezhettünk - folytatja Gábor. - Vá­laszthattunk, hogy réz-, fa- vagy linó­leummetszéssel, akvarellel, esetleg ak­rillal szeretnénk-e foglalkozni. Miután feliratkoztunk, kisebb csoportokra osz­tottak bennünket, hiszen Angliából. Franciaországból, sőt Japánból is ér­keztek fiatalok és természetesen a né­met diákok is bemutatták, mit tudnak. Általában valamennyien kaptunk egy közös témát és ezen dolgoztunk egész nap, ugyanis a foglalkozások reggel ki­lenctől délután négyig tartottak. - Gondolom, ennyi idő alatt volt alkal­matok megismerkedni a többi város kép­viselőjével. - Nem is annyira ezeken a foglalko­zásokon, inkább a többi közös progra­mon nyílt erre lehetőségünk. A ven­déglátóink nagyon figyelmesek voltak, nem hagyták, hogy unatkozzunk, sok érdekes helyen jártunk. Ellátogattunk néhány galériába, voltunk egy szob­rászművész műhelyében, és többször is elvittek bennünket a városi sport­centrumba. - Őszintén szólva én a francia diá­koktól tartottam egy kicsit - veszi át a szót Éva -, mert ők néha hajlamosak Európa fölé helyezni magukat, de na­gyon kellemesen csalódtam, rendkívül kedvesek és barátságosak voltak. A ja­pán fiatalok is aranyosan viselkedtek, bár velük elég nehéz volt kommunikál­ni, mert sem németül, sem angolul nem beszéltek. Az angolokat egy picit lenézőnek éreztem, de alapjában véve jó kis társaság jött össze erre a néhány napra. - Mi lett az elkészült remekművek­kel? - Egyelőre Bietigheim-Bissingen­ben maradtak, mert a német vendéglá­tóink szeretnék őket bemutatni né­hány kiállításon, de azt ígérték, utána elküldik a munkákat a gimnáziumnak, így a szekszárdiak is megnézhetik majd, mit sikerült összehoznunk. A hagyományos fadd-domhori nemzetközi if­júsági tábor ahogy korábban, úgy most is fogadta Szekszárd testvérvárosainak nyaralni vágyó fia­tatjait. Velük találkozott a múlt hónap végén a vá­rosházán Fodor Miklós alpolgármester, aki kife­jezte reményét: a mostani táborlakók egyszer majd felnőttként is visszatérnek Domboriba, és Szekszárdra. Már másodszor nyaral a nemzetközi táborban Andrea Lúgosról: szót ért a magyar fiatalokkal Az biztos, hogy lányok és fiúk reme­kül érezték magukat ezen a magyaror­szági vakáción. Ezt erősítette meg a ro­mániai testvérvárosból, Lúgosról érkező Pokker Andrea, aki többek között arról beszélt, hogy miként is él egy - magyar ­fiatal ebben az erdélyi városban. - Már másodszor vagyok ebben a tá­borban, s azért jövök, mert nagyon szere­tek itt lenni - mondta Andrea. - Mi az, ami tetszik? - Minden. De talán az a legjobb, hogy sok országból - Németországból, Olaszországból - érkeztek a fiatalok. - Ha nem itt lennél, hol nyaralnál? - Valószínűleg otthon, Lúgoson. Egy­szer voltam mára román tengerparton is, de az nem igazán tetszett. - Lúgoson miként tölti el a nyarat egy fiatal? - Nem nagyon van mit csinálni, ott­hon lehet tévézni vagy elmenni a strand­ra, lemenni a Temes partjára... - Sok magyar fiatal él Lúgoson? - Vannak, elég sokat ismerek. Olya­nok is vannak, akik már nem igazán tud­nak magyarul, de azért magyarnak vall­ják magukat. - S a magyar fiatalok csak magyarok­kal barátkoznak? - Nem, ez nem számít nálunk. Nekem is van egy román barátnőm, akivel ter­mészetesen románul beszélgetünk. - A fiatalok tehát megértik egymást. És a felnőttek? - Azt hiszem, azok is. így-úgy... -Andrea, te magyar tannyelvű iskolába jársz Lúgoson? - Bár van magyar iskola, én nem oda járok. Nem is tudom, miért. Ez valahogy nem is volt kérdés nálunk, a családban. Természetes volt, hogy román iskolába megyek. Most leszek 9. osztályos a lí­ceumban. Otthon persze magyarul be­szélünk egymással. - S mi a kedvenc tantárgyad? - A nyelveket szeretem. Én most egy nyelvi osztályba járok, franciául tanulok, de viszonylag jól tudok angolul és ola­szul is. - Ezek szerint a táborlakókkal, szinte valamennyi nemzet fiataljaival jól megér­tetted magad. Mégis, melyikkel a legjob­ban? - A magyarral, természetesen. Titanic: no techno, no drog! Három hónapig nem fogadott látogatókat a szekszárdi Titanic diszkó, de augusztus 17-én, 22 órától vége az .ínséges időszaknak, már ami a táncolni vágyó fiatalokat illeti. Az átalakítás eredményeként egyúttal új, az eddiginél látványosabb belső tér, illetve új stílus várja a vendé­geket. - Ezentúl szombatonként kizárólag a hagyományos diszkózene - például a hetvenes-nyolc­vanas évek slágerzenéje - fog szólni - tudtuk meg Aranyi Zsolttól, a diszkó műsorvezetőjétől. ­Ez azt jelenti, hogy vége a techno, a rep és a többi, ehhez hasonló irányzat uralmának. - Mi az oka ennek a 180 fokos fordulatnak? - Az, hogy a techno és társai sajnos vonzzák a drogosokat, ezt a zenét nehéz is elviselni „rá­segítők" nélkül. Ez nem jelenti azt, hogy a Titanicban eddig lehetett jutni ilyesmihez, bár ez a rosszindulatú pletyka hozzánk is eljutott. A lényeg az, hogy mi még a lehetőséget sem kívánjuk megadni az ilyesfajta híreszteléseknek. * - Kapnak-e valamilyen kedvezményt a Titanicban a diákok? - Szeptember 6-ig csak szombatonként tartunk nyitva, a tanév kezdetétől már péntekenként is. A diákok ekkor kedvezményt kapnak, ez azt jelenti, hogy ezeken a napokon 23 óráig ingyen tartózkodhatnak nálunk. Ezt követően pedig mindössze 100 forintot kell fizetniük, s ezt az ösz­szeget - mármint az ellenértékét - is elfogyaszthatják a bárpultnál. S még egy fontos dolgot hadd mondjak el: miutánjó a kapcsolatunk az iskolarádiókkal, egy tehetségkutató rendezvény­sorozat keretében várjuk azokat a tanulókat, akik diszkósként szeretnének bemutatkozni. Eh­hez mi biztosítjuk a szükséges feltételeket.

Next

/
Thumbnails
Contents