Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

15 1996. AUGUSZTUS 11. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Garaysták Bietígheim-Bissingenben Rajzból hatos A rajz az iskolában az úgynevezett készségtárgyak közé tartozik, azaz a legkönnyebb és a legnehezebb órák egyike. Érthető, hogy azok számára, akik képtelenek két egyenes vonalat húzni, kész gyötrelem, ha a kezükbe ecsetet kell venni, pláne, ha festeni is kell vele. Bár egyes rajzszakos tanárok szerint ezt is meg lehet tanulni. Persze az igazán szép munkához ennél azért több kell, mondjuk nem árt némi tehetség, de legalábbis valamilyen szintű esztétikai, művészi érzék. Azon szerencsések, akiknek ez megadatott, akár '^•íghírű remekműveket is produkáljanak vagy ölükbe hullhat egy kellemes külföldi út lehetősége. A szekszárdi Garay János Gimnáziumból hat jól rajzoló, tehetséges diák, Nepp Tímea, Sásdi Éva, Vasas Eszter, Hajdú Gábor, Juhos Lehel és Szalai-Dobos András utazhatott Bietigheim-Bissingenbe, ahol egy hetet tölthettek el egy alkotótáborban. A testvérvárosunkban szerzett tapasztalataikról és élményeikről • beszélgettünk Évával és Gáborral. - Meglepett benneteket, hogy ti kaptátok ezt a nagyszerű lehetőséget? Egyáltalán milyen szempontok szerint válogattak ki benneteket erre az útra? - Őszintén szólva erről nem sokat tudunk - kezdi Éva. - Mi tulajdonképpen már csak a végeredményről értesültünk, azaz arról, hogy augusztus elején hatan vehetünk részt a táborban. Gondolom, hogy a legfontosabb szemnontok, amelyek alapján kijelöltek "^^nünket, a rajzórákon nyújtott teljemmény, a művészetek iránti magasabb fokú érdeklődés, illetve ajó tanulmányi eredmény lehettek. - Mit jelent ez a magasabb fokú érdeklődés? - Én már általános iskolában rendszeresen jártam a rajzszakkörökre, és azóta igyekszem minél több különböző technikát elsajátítani, minden téren kipróbálni magam, így a festészetben, agyagozásban, rajzolásban és még sorolhatnám. Egy éve járok arra a tanfolyamra, amelyet Juhos László vezet. Mindez nagyon fontos számomra, hiszen én ezen a területen szeretnék majd továbbtanulni a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem belsőépítészeti, művészeti szakán. - Nálam azért nem ilyen komoly a helyzet, mint az Évánál - mondja Gábor. - Bár mindig nagyon szerettem rajzolni, csak a gimnáziumban kezdtem el szakkörre járni. A jövőben sem feltétlenül ezzel szeretnék foglalkozni, de mindenképp hasznosnak tartom az itt tanultakat. - Egy hetet töltöttetek Bietigheim-Bissingenben. Mi mindenre volt elég ez az idő? - Ha szigorúan „szakmai" szinten nézem, akkor nem túl sokra. Talán azt mondhatnám, ez a kurzus amolyan előszó volt csupán. Sok új dologgal ismerkedtünk meg és csak rajtunk múlik, hogy a jövőben mennyire mélyítjük el az itt szerzett tudást. Itthonról abban a hitben indultunk el, hogy a képességeinket nem kell majd bizonyítanunk, hiszen mi csak szemlélők leszünk a táborban. Ezért nagyon örültünk, amikor kiderült, hogy nemcsak elméleti oktatás lesz, sőt sokkal inkább a gyakorlatra helyezik a hangsúlyt. - Különböző tanfolyamokra jelentkezhettünk - folytatja Gábor. - Választhattunk, hogy réz-, fa- vagy linóleummetszéssel, akvarellel, esetleg akrillal szeretnénk-e foglalkozni. Miután feliratkoztunk, kisebb csoportokra osztottak bennünket, hiszen Angliából. Franciaországból, sőt Japánból is érkeztek fiatalok és természetesen a német diákok is bemutatták, mit tudnak. Általában valamennyien kaptunk egy közös témát és ezen dolgoztunk egész nap, ugyanis a foglalkozások reggel kilenctől délután négyig tartottak. - Gondolom, ennyi idő alatt volt alkalmatok megismerkedni a többi város képviselőjével. - Nem is annyira ezeken a foglalkozásokon, inkább a többi közös programon nyílt erre lehetőségünk. A vendéglátóink nagyon figyelmesek voltak, nem hagyták, hogy unatkozzunk, sok érdekes helyen jártunk. Ellátogattunk néhány galériába, voltunk egy szobrászművész műhelyében, és többször is elvittek bennünket a városi sportcentrumba. - Őszintén szólva én a francia diákoktól tartottam egy kicsit - veszi át a szót Éva -, mert ők néha hajlamosak Európa fölé helyezni magukat, de nagyon kellemesen csalódtam, rendkívül kedvesek és barátságosak voltak. A japán fiatalok is aranyosan viselkedtek, bár velük elég nehéz volt kommunikálni, mert sem németül, sem angolul nem beszéltek. Az angolokat egy picit lenézőnek éreztem, de alapjában véve jó kis társaság jött össze erre a néhány napra. - Mi lett az elkészült remekművekkel? - Egyelőre Bietigheim-Bissingenben maradtak, mert a német vendéglátóink szeretnék őket bemutatni néhány kiállításon, de azt ígérték, utána elküldik a munkákat a gimnáziumnak, így a szekszárdiak is megnézhetik majd, mit sikerült összehoznunk. A hagyományos fadd-domhori nemzetközi ifjúsági tábor ahogy korábban, úgy most is fogadta Szekszárd testvérvárosainak nyaralni vágyó fiatatjait. Velük találkozott a múlt hónap végén a városházán Fodor Miklós alpolgármester, aki kifejezte reményét: a mostani táborlakók egyszer majd felnőttként is visszatérnek Domboriba, és Szekszárdra. Már másodszor nyaral a nemzetközi táborban Andrea Lúgosról: szót ért a magyar fiatalokkal Az biztos, hogy lányok és fiúk remekül érezték magukat ezen a magyarországi vakáción. Ezt erősítette meg a romániai testvérvárosból, Lúgosról érkező Pokker Andrea, aki többek között arról beszélt, hogy miként is él egy - magyar fiatal ebben az erdélyi városban. - Már másodszor vagyok ebben a táborban, s azért jövök, mert nagyon szeretek itt lenni - mondta Andrea. - Mi az, ami tetszik? - Minden. De talán az a legjobb, hogy sok országból - Németországból, Olaszországból - érkeztek a fiatalok. - Ha nem itt lennél, hol nyaralnál? - Valószínűleg otthon, Lúgoson. Egyszer voltam mára román tengerparton is, de az nem igazán tetszett. - Lúgoson miként tölti el a nyarat egy fiatal? - Nem nagyon van mit csinálni, otthon lehet tévézni vagy elmenni a strandra, lemenni a Temes partjára... - Sok magyar fiatal él Lúgoson? - Vannak, elég sokat ismerek. Olyanok is vannak, akik már nem igazán tudnak magyarul, de azért magyarnak vallják magukat. - S a magyar fiatalok csak magyarokkal barátkoznak? - Nem, ez nem számít nálunk. Nekem is van egy román barátnőm, akivel természetesen románul beszélgetünk. - A fiatalok tehát megértik egymást. És a felnőttek? - Azt hiszem, azok is. így-úgy... -Andrea, te magyar tannyelvű iskolába jársz Lúgoson? - Bár van magyar iskola, én nem oda járok. Nem is tudom, miért. Ez valahogy nem is volt kérdés nálunk, a családban. Természetes volt, hogy román iskolába megyek. Most leszek 9. osztályos a líceumban. Otthon persze magyarul beszélünk egymással. - S mi a kedvenc tantárgyad? - A nyelveket szeretem. Én most egy nyelvi osztályba járok, franciául tanulok, de viszonylag jól tudok angolul és olaszul is. - Ezek szerint a táborlakókkal, szinte valamennyi nemzet fiataljaival jól megértetted magad. Mégis, melyikkel a legjobban? - A magyarral, természetesen. Titanic: no techno, no drog! Három hónapig nem fogadott látogatókat a szekszárdi Titanic diszkó, de augusztus 17-én, 22 órától vége az .ínséges időszaknak, már ami a táncolni vágyó fiatalokat illeti. Az átalakítás eredményeként egyúttal új, az eddiginél látványosabb belső tér, illetve új stílus várja a vendégeket. - Ezentúl szombatonként kizárólag a hagyományos diszkózene - például a hetvenes-nyolcvanas évek slágerzenéje - fog szólni - tudtuk meg Aranyi Zsolttól, a diszkó műsorvezetőjétől. Ez azt jelenti, hogy vége a techno, a rep és a többi, ehhez hasonló irányzat uralmának. - Mi az oka ennek a 180 fokos fordulatnak? - Az, hogy a techno és társai sajnos vonzzák a drogosokat, ezt a zenét nehéz is elviselni „rásegítők" nélkül. Ez nem jelenti azt, hogy a Titanicban eddig lehetett jutni ilyesmihez, bár ez a rosszindulatú pletyka hozzánk is eljutott. A lényeg az, hogy mi még a lehetőséget sem kívánjuk megadni az ilyesfajta híreszteléseknek. * - Kapnak-e valamilyen kedvezményt a Titanicban a diákok? - Szeptember 6-ig csak szombatonként tartunk nyitva, a tanév kezdetétől már péntekenként is. A diákok ekkor kedvezményt kapnak, ez azt jelenti, hogy ezeken a napokon 23 óráig ingyen tartózkodhatnak nálunk. Ezt követően pedig mindössze 100 forintot kell fizetniük, s ezt az öszszeget - mármint az ellenértékét - is elfogyaszthatják a bárpultnál. S még egy fontos dolgot hadd mondjak el: miutánjó a kapcsolatunk az iskolarádiókkal, egy tehetségkutató rendezvénysorozat keretében várjuk azokat a tanulókat, akik diszkósként szeretnének bemutatkozni. Ehhez mi biztosítjuk a szükséges feltételeket.