Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-01-28 / 2. szám

SZEKSZÁRDI 1996. JANUÁR 28. VASÁRNAP ínyencmenü Hyatt-módra A tavalyi év utolsó hónapjában ala­kult ínyenc klub jánuár 19-én tartotta második összejövetelét, ezúttal a Ge­menc Hotel éttermében. Az ínyencek most Kutasi Andrásnak, az Átrium Hyatt konyhafőnökének jóvoltából is­merkedhettek meg többek között a ho­márkrémleves, illetve az angolos bor­júkaraj különleges ízkompozíciójával. A fogások közti szüneteket a Szekszár­di Mezőgazdasági Rt. Liszt pincészeté­nek ajánlataival tölthették ki a megje­lentek. A klubtagok, illetve a napije­gyet váltók mellett természetesen a klub vezetősége is részt vett a maratoni vacsorán. Ferenc Vilmos alelnököt el­sőként arról faggattuk, hogy vqon a mai gazdasági helyzetben nem vált-e ki el­lenérzést az emberekből egy ilyen klub ^^íködése? - Ez fel sem vetődött bennünk, hi­szen az a kör, akiket mi megcéloztunk, ezt megengedheti magának, illetve azért sem, mert ezért a pénzért, amit itt fizetnek az emberek, szolgáltatásban a dupláját kapták. - Mi az ínyenc klub célkitűzése? - Tolna megye híres a halakról, va­dakról, boráról, egyéb mezőgazdasági terményeiről, amit propagálni kell, amit el kellene adni. Azért is hívjuk mi ezt klubnak, mert itt összejöhetnek az emberek - nagyrészt vállalkozók -, akik itt információt cserélhetnek, személyes kapcsolatokat alakíthatnak ki, amit az üz­leti életben kamatoztathatnak. - Szakmai szempontból mit tart a leg­fontosabbnak? - Ez egy folyamatos tanulás. Külön­böző vendéglátóegységeket keresünk fel, tapasztalatokat cserélünk, próbál­juk formálni a vendéglátást, hiszen az emberek igénylik a kulturált étel- és italfogyasztást. A mai példa is egyértel­műen bizonyítja ezt: 50-60 emberre számítottunk és ennek a duplája jelent meg, holott a klub létszáma limitált, de nagyobb befogadó egységek esetében napijegyeket is ki tudunk adni. - Következő program? - Februárban Budapestre látoga­tunk, ahol a Fortunában ismerkedhet­nek az ínyencek jellegzetes Tolna me­gyei ételekkel. Ezen az estén azonban nem a hazai ételek voltak a főszerep­lők. Nem is lehettek azok, hiszen a konyhafőnök az Átrium Hyattból érke­zett ez alkalommal Szekszárdra. Kuta­si Andrást ezért természetesen inkább a hazai pálya rejtelmeiről faggattuk. - Kiknek készített már menüt a híres­ségek világából? - Sylvester Stallone, Schwarzeneg­ger, Pavarotti voltak többek között a Hyatt vendégei. - Az ilyen hfres emberek mennyire különcök? Hoznak magukkal inkább sa­ját szakácsot? - Nemigen fordul elő, rábízzák ma­gukat a Hyatt szakácsára. Természete­sen elmondják igényükeet, és amit kér­nek azt mi teljesítjük. - Kérnek magyaros ételeket is? - Nem jellemző, maradnak saját ét­kezési szokásaik mellett. Vagy válasz­tanak az étlapról, vagy kérik a séfet a menü összeállításához. - Ha már a menünél tartunk: meny­nyibe kerül önöknél egy áüagmenü? - Nem vészes összeg: körülbelül 1900 Ft. - Ha valakinek ezek után kedve tá­mad a Hyattben vacsorázni, be kell-e előtte jelentkezni? - Nincs szükség asztalfoglalásra, nyugodtan be lehet sétálni, és ha már ott vannak, én a teraszt ajánlanám a friss levegő, a barátságos környezet miatt. - Ön egy fantasztikus menüvel mu­Aki bekever - Kutasi András. tatkozott be a Gemenc Hotelben, de személy szerint mit enne szívesen? - Nálam a hal és a kacsa van az első helyen, főleg akkor ha nem nekem kell elkészítenem, hiszen a szakács is megéhezik és evés közben igyekszem elfelejteni a szakmát. - Mi a következő program? - A vízumom már kész, most a re­pülőjegyemre várok, hogy Mexikóba utazhasak, egy ötnapos túrára, ahol egy ételfesztivál keretében magyaros ételeket fogok készíteni. FARKAS TÍMEA A bóbita továbbra is szárnyal CD-felvétel az UNICEF számára Tavaly adta ki a város önkormány­zata 5 éves bérletbe - mivel nem tudta fenntartani - a Kadarka utcai bölcső­déjét. így lett az első - mind ez idáig egyetlen - szekszárdi magánbölcsőde tulajdonosa Ráczné dr. Rózsa Katalin, *aki a régi-új intézményt Bóbita névTe keresztelte. Öt kérdeztük, hogy a Bó­bita valóban számyal-e? - A bölcsőde - válaszol Ráczné ­tavaly szeptemberben 4 bölcsődés­sel kezdte meg működését, de hó­napról hónapra egyre növekedett a beíratott gyermekek száma. Jelenleg 24 gyermeket gondozunk, s most gondolkodunk a harmadik csopor­tunk beindításán. Mikor belevágtunk, nem gondoltuk volna, hogy ilyen ha­mar megkedvelnek bennünket. Igazá­ból úgy véltük, hogy sokan idegenked­nek egy kicsit majd a magánjellegtől, ezért mindenképpen egy-két év felfu­tási időre számítottunk. Az épület új külső vakolatot ka­pott, a szabadtéri játékok újra lettek festve, új dekoráció került - sorolja az elmúlt hónapok eseményeit az igazgató asszony. Sikerült betartani azt az ígéretünket, hogy a vászonpe­lenkák helyett „pampers"-be bújtat­juk a kicsiket. (Ez higiénikusabb és kényelmesebb a gyerekeknek - teszi hozzá, látva, hogy az újságíró ez ügy­ben kicsit laikus.) További sikerként megemlítette az igazgatónő, hogy a gondozókkal együtt jó légkört sikerült kialakítani. A szülők számára teljesen nyitott a bölcsőde, az ott történtekről azonnal beszámolót kapnak. A szakmai fel­ügyeletet gyakorló Tolna Megyei Módszertani Bölcsőde szakemberei szokásos ellenőrzésükkor a legjobb minősítést adták a szolgáltatásra. A gondnok? Drága a fűtés. Az alig két családiháznyi épület éves díja cirka 900000 forint. A költséges távfűtésről érdemes lenne átállni ol­csó gázra, de hát ez jelentős beruhá­zást igényel. A jelenlegi üzemelte­tők - Rácnéék - szívesen megolda­nák ezt, de mivel a bérleti szerződés csak 5 évre szól, kérdéses, hogy meg­éri-e számukra. Mi van, ha 5 év után másé lesz a bölcsőde? Ezért tárgyalá­sok folynak az önkormányzattal, hogy a költségeken miként lehetne osztozni. Arra a kérdésre, hogy nem bánta-e meg, hogy belevágott ebbe a vállalkozásba, Ráczné így válaszolt. „Kérdezze meg majd 5 év múlva, mert ez akkor derül ki. Addig is amit vállaltam, azt végigcsinálom." - Hazafi ­A Művészetek Háza ajtaján a múlt héten több napig ott függött a tábla: Hangfelvétel miatt zárva. Akik sokszor éjt nappallá téve dolgoztak a zárt ^jtók mögött, azok az európai zenei élet nagy egyéniségei voltak. Sebestyéii János orgonaművész, a Magyar Rádió munkatársa már a negye­dik CD-jét rögzíti Szekszárdon. Főként az orgona minősége és a „háziak" ven­dégszeretete hozza vissza újra és újra. - Ez a CD az UNICEF megrendelé­sére készül, s jótékony célú munkáról van szó. Már régóta beszélgettünk róla a barátommal, Gallia Tamással, akinek cége lemezek felvételével foglalkozik. Valamikor 15 esztendeje már csinál­tunk egy ilyen lemezt az UNICEF szá­mára, Olaszországban. Most Vivaldi Három concertóját vesszük fel, J. S. Bach átiratában. Ez azonban kevés, mostanában legalább 60 percnek kell lennie egy CD-nek. Hozzámuzsikáljuk még Bach A-moll fantázia és fúga című művét, és egy népszerű Bach-pastora­lét négy tételben. Prof. Ing. Giovanni Peterlongo, a megrendelő UNICEF olaszországi alel­nöke. - Az UNICEF részére készült első lemezek egyikén Sebestyén János csembalózott. Ennek a lemeznek sike­re volt, és mikor elhatároztuk, hogy még egy Bach-lemez készül majd, rög­tön ő jutott eszünkbe. így kerültünk Magyarországra. Egyébként csak ko­molyzenével foglalkozunk, és ezeket a lemezeket az egész világon terjesztjük. A mostani felvetel egy év múlva fog ki­jönni, és gondolom, küldhetek egy cso­mót a magyar ÜNICEF-nek, hogy ugyanolyan módon legyen szétosztva, mint a világ többi részén. Gallia Tamás magyarországi szárma­zású, Olaszországban élő hangmérnök, aki egyébként Peterlongo úr édesapjá­nak jó barátja. - Sebestyén Jánost már régóta is­merem, hiszen 1948-tól 1956 októbe­réig a Magyar Rádióban dolgoztam, ahol ő fiatal kollégám volt. Azóta nem sokat dolgoztam itt - csak 1988-ban csi­náltam egy népzenekutatást. Viszont sok magyar művésszel dolgoztam Olaszországban, Franciaországban, Németországban. - Mások a magyar művészek? - Kitűnőek. Nagyon mély európai kultúrával rendelkeznek. A magyaros tradíciót természetes, hogy én hallom, de abszolút a legjobb értelemben vett európai színvonal van. - Hogy érzi magát Szekszárdon? - Kitűnően. A baj csak az, hogy túl­ságosan vendégszeretőek, és valószí­nű, már három kilót híztam. Az orgona gyönyörű ésjó. Nem akarok itt bókokat mondani - őszintén beszélgetünk -, de bámulatos, hogy egy ilyen kis város­ban ilyen kulturális élet folyik. Ez nem jellemző a mai olasz állapotokra. A riportot a szekszárdi Városi Televí­zió Mozaik Magazinjában január 17-én láthatták. Sebestyén János orgona- és csembalóestje, melyen közreműködik a Szekszárdi Kamarazenekar, február 15­én lesz a Művészetek Házában.

Next

/
Thumbnails
Contents