Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-07-14 / 14. szám

1996. JULIUS 14. , SZEKSZÁRDI fASARNAP Szekszárd híres WW • • • kerékpár. Ha csak fele áron a B^k • I I adózni sem kell utána és tb-jári Lg I I Ll yM F^l gyan csinálják és miképpen véi J őr főhadnagy beszélt nekünk. J W Mindent visznek, ami mozdítható. A ke­I ^^ rékpárlopás is jó és nagy, szóval jó nagy [ ^^^^ üzlet. Már az eltulajdonítóknak. Gondol­junk csak bele, mennyibe kerül egy jobb kerékpár. Ha csak fele áron adják tovább, az is szép haszon. Ráadásul adózni sem kell utána és tb-járulékot sem fizetnek az ebből élők. Hogy ho­gyan csinálják és miképpen védekezhetünk ellenük, erről Gál József rend­őr főhadnagy beszélt nekünk. Fogadjuk meg a tanácsokat. Érdemes. Variációk egy tárnára Azt már tudjuk, hogy az autók eltűnése nem kötődik évszakok­hoz. Nem úgy a kerékpárlopá­sok. Itt a szezon tavasztól késő őszig tart. A fő idény persze a nyár. Egyrészt, mert kinek van kedve télvíz idején két keréken hajtani, másrészt, mert ilyenkor \ van az iskolai vakáció. A kerék­párok évről évre drágábbak. A sláger, már évek óta a Mountain Bike. A gyerekek ezekért nyúz­zák a szüleiket, no meg a felnőt­tek is ezzel szeretnek kerekezni, ha megengedhetik maguknak. Szóval, ha netán biciklivásár­lásra adjuk a fejünket és meg­halljuk az árakat, akkor két le­hetőség van: vagy megvesszük vagy nem. Ha megvesszük, újra két választásunk van: vagy bolt­ban vagy kéz alól tesszük ezt. Ha kéz alól? Akkor speciel vagy „tiszta" a bringa vagy nem. Ha lopott, akkor ez vagy kiderül vagy nem. Ha kiderül, vagy le­foglalják vagy nem. De inkább lefoglalják. A variációk kimerít­' hetetlenek. S mielőtt még elfelej­teném: bármely módon és he­lyen vásároljuk álmaink járgá­nyát, vagy ellopják vagy nem. Ha eltűnik, vagy megtalálják vagy nem. Ha nem, vagy ve­szünk másikat vagy nem. Ha ve­szünk, minden kezdődik elölről. Vagy nem. Egy sikeres vállalkozás Talán maradjunk a gyalog­lásnál!? Annál is inkább, mert az elmúlt évek tapasztalatai alapján szervezetten működik a kerékpárlopás. Már vannak erre a műfajra szakosodott bűnöző csoportok. Ők is szeretik a válto­zatosságot, így esetlegesen vagy megrendelés elapján „dolgoz­nak". Vállalkozásukban hiba nincs: ők csak az igényeket elégí­tik ki. Jelszavuk: olcsón jót! Őszintén szólva a kerékpár­tulajdonosok is megkönnyítik a Biciklitolvajok munkájukat. A boltok, gyógyszer­tárak előtt hemzsegnek a lezárat­lan kétkerekűek. Az egyik csopor­tocskának csak annyi volt a dolga, hogy összeszedje és az autó cso­magtartójába tegye a bringákat. Senkinek sem tűnt fel a nagy siet­ség, amivel a tett színhelyéről tá­voztak. Az sem volt gyanús, ami­kor egy elvirágzott tündérke pat­tant nyeregbe és kerekezett bizton­ságos távolba. Egy városszéli árok­ba gyűjtötte az eltulajdonított értéke­ket és addig fordult újra meg újra, amíg meg nem unta. Akkor jött az autó és egyszerre vitt el négy-öt ke­rékpárt. Minek az egyenkénti vaca­kolás? A vállalkozás abszolút sike­res volt. Ha a benzinköltséget és a munkaerő diját nem számoljuk, ak­kor is tetemes haszonra tettek szert, hisz mininum tízezerforintért tudták eladni a Mountein Bike-ok darab­ját. De nemcsak sikeresek voltak, hanem profik is (ezért lehettek sike­resek): sohasem Szekszárdon érté­kesítették a lopottjárgyányokat, ha­nem vidéken. Egy közeli település la­kosságajórészt szekszárdi lopott ke­rékpárokkal közlekedett. Nincs akadály Egy másik, nem kevésbé sikeres banda zárt helyekre specializálta magát. Illetve félig zárt helyekre. Kedvelt területeik a garázsok vol­tak. Különösen az üveggarázsokat kedvelték. Pláne, ha azokról már lekopott a festék. Szinte kínálták magukat az azokban lévő kerék­párok. A közös tárolókat sem ve­tették meg. Nagyon sok lépcsőházi kaput nem zárnak, így a közös he­lyiségbe gyerekjáték bejutni. Álta­lában éjjel ténykedtek, nem is za­varta meg őket senki és semmi. Ha gyorsan túladtak a portéká­jukon, általában nem változtattak rajta semmit. De előfordult az is, hogy a vázszámot kiköszörülték. Volt, amelyikről lemaratták a fes­téket és újrafestették. Nem csoda, hisz akadt olyan bringa, amelynek értéke meghaladta a százezer fo­rintot. Természetesen a vállalko­zások csak relatíve voltak sikere­sek: amíg a nyomozók el nem kap­ták őket. Az új tulajdonosok sem jártak jól, hiszen lefoglalták olcsón vett biciklijüket és az eljárás lezárása után az eredeti tulajdonosnak szolgáltatták vissza. Emiatt sok panasz is érkezett a rendörségre. Sok vásárló az összekuporgatott pénzén vásárolt olcsóbban, persze, hogy sérelmezte a lefoglaláso­kat. De bűncselekményből szár­maztak a lefoglalt kerékpárok és azoknak volt már gazdá­juk. Hogy kerüljük a hasonló kel­lemetlenségeket a nyomozók a kerékpárvásárlással, -tartással, -használattal kapcsolatban összeírtak tíz jó tanácsot. Tízparancsolat 1. Lehetőleg üzletben vásárol­junk kerékpárt! 2. Ha kéz alól veszünk (melyet minden további nélkül megtehe­tünk), akkor megbízható, isme­rős embertől vásároljunk! 3. Minden esetben írjunk adásvételi szerződést! Az abban leírt adatokat személyi igazol­vány alapján ellenőrizzük! (Ha erre nem hajlandó az eladó, ak­kor biztosan nem legális úton ju­tott hozzá. Inkább ne vásárol­junk tőle, így kikerülhetjük az esetleges lefoglalást és orgazdá­vá minősítést.) 4. írjuk fel a vázszámot! 5. Jelöljük meg valamilyen el­tüntethetetlen egyedi jellel a bi­ciklit! (Pl. karcolással, nem fel­tűnő festékpöttyel stb. így a tárgykörözés leadásakor könnyebb megtalálni). _ 6. Mindenképpen tegyünk be­jelentést az eltűnésről! (A rend­őrök rendszeresen ellenőrzik a legális és illegális előrusitóheiye­ket.) 7. Zárt helyen tároljuk a ke­rékpárt! (Üveggarázs esetén fes­sük le vagy függönyözzük be az üveget!) 8. Alkalmazzunk kerékzárat! 9. Lehetőleg ne a kereket rög­zítsük egy stabil tárgyhoz, ha­nem a vázat! 10. Csak olyan helyen közle­kedjünk, ahol megállás esetén (vásárlás stb.) le tudjuk zárni vagy rögzíteni illetve zárt helyre tudjuk vinni. i

Next

/
Thumbnails
Contents