Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-06-30 / 13. szám

1996. JÚNIUS 30. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Mario és a csodák Neruda postása voltam. Ezt a feliratot a szekszárdi mozi homlokzatán láthattátok egy ideig. Nem hi•

n, hogy sokakat megérintett ez a pár szó, én sem eltem volna fel rá, ha az egyik ismerősöm nem ajánlja. Megfogadtam a tanácsát. Őszintén szólva arra számítottam, hogy velem együtt öten lesznek azok, akiket érdekel majd a film. (Ugyanis a kisteremben vetítették, feliratos és egyetlen amerikai sztár sem játszik benne.) De legalább tizenöten voltunk és ez elég jó arány. Arra is felkészültem, hogy csalódni fogok, e helyett azonban-egy olyan filmet láttunk, amely minden várakozást felülmúlt. A történet egy kis olasz halászfaluban játszódik. Főhőse Mario Ruoppolo, egy fiatal férfi, aki nem akar halász lenni. Mivel írni-olvasni tud (persze nem kapkodja el), és a faluban más munkalehetőség nincs, beáll postásnak. Egyetlen helyre kell csak szállítania a leveleket, Pablo Nerudához, a Chiléből száműzött költőhöz. A film kettejük barátságáról és a költészet erejéről szól. Neruda akaratlanul is megváltoztatja postása életét, amikor megismerteti vele a verseket, a metaforákat. Mario ezek segítségével hódítja meg álmai asszonyát, Beatricét. (Tehát figyelem •

! Használjátok bátran a metaforákat ti is!) A költő t észrevenni az életben a szépet, az értékeset, vagyis a természetet, a zenét, a szeretetet és a barátságot. Jó lenne, ha ezeket mi is észrevennénk... Mario egyszerű, naiv lélek, aki csak úgy szívja magába a költő szavait. Határtalanul bízik a jóban, úgy gondolja, ha szeretünk valakit, az elég a boldogsághoz. Lehet, hogy igaza van. Azonban Neruda visszatér Chilébe, és úgy tűnik, mintha a postásról megfeledkezett volna. Mario bízott barátjában, születendő gyermekét is róla nevezte el. Amikor hat év elteltével a költő visszatér, már késő. Mario egy tüntetésen meghal, ott, ahol fel kellett volna olvasnia egyetlen versét, amelyet írt. Ez Pablo Nerudáról szól. Csak egy a költőhöz címzett magnószalag őrzi a postás emlékét. Egyszer ugyanis Neruda megkérte Mariót, hogy mondja el chilei barátainak a falu csodáit. Akkor csak Beatrice jutott eszébe. Erre a magnószalagra vette fel most a többi csodát. A szél süvöltését a sziklák között és a réten, a hullámok zaját csendes és viharos időben, a csillagokat és a kisfia szívdobbanásait. Vajon hányan vesszük észre ezeket a „csodákat"? A költő ekkor jön rá, mit is vesztett el. A barátját, de a hozzá fűződő barátságát örökre megőrizheti. Azt, ami mindig is nagy kincs volt, manapság pedig még nagyobb szükség lenne rá, mert az igaz barátság helyett egyre gyakoribbak azok, melyek érdekből köttettek. Rudolf A már néhányszor megszüntetett és többször átkeresztelt Graffiti június 19-én ismét megnyitotta kapuit. A hirtelen kitört zuhi jóvoltából sikerült bejutnunk az egyébként 22 óráig bevehetetlen épületbe. Az ugyanekkorra kiírt földalatti (ándergránd) bulit némi késéssel a Fürgerókalábak kezdték. Előtte az undergrundos tömeg fent ropta a táncot az aktuális technomjzikra, míg a kisebbségben lévő tecnoheadek a háttérből figyelték őket. A Fürgerókalábakra a nép levonult a számára fenntartott helyiségbe. A „ravaszdi" punkok meglepően jól nyomultak. Külön dicséret jár Buda (ének) és Aci (gitár) színpadi teljesítményéért. A fiatal zenekar hatalmas lendülettel darálta a saját és a klasszikus punknótákat, melyekre a közönség is hamar rákapott. Jó öt perc pihi után jött a Sündörgés. A"z „öregek" technikai fölénye egyértelmű volt. Tutira ők vitték el a párnát. A hangzás és a minőség mindenkit magával ragadott. Az Egér a discóban és az AC/DC feldolgozás jelentette a buli csúcspontját. Egyesek azonban hiányolták Pámer Jakab meztelen felsőtestét. A Danger nevű punkzkr. a Dont Walk-kal folytatott rövidebb vita után, hogy vajon ki is következik, elhagyta a Graffitit. így a harcjcoreos Danger lépett a színpadra. Az agyzsugorító muzsika, a pontos és kemény riffek, a pesszimista szövegvilág - bár talál rajongókra - elütött a többi bandától. Utánuk következett a várva várt Hanyatt-Homlock, akikre nagyon sokan kíváncsiak voltak az új számok miatt is. A koncert lefolyása némi meglepetést keltett, annak ellenére, hogy „tipikus" Homlock megoldással ért véget, négy és fél szám után. A „kiakadt" tagok hamar összecsomagoltak. A zenekarra egyébként ráférne némi gyakorlás a következő koncertig. Ugyanakkor kiemelkedő az énekes-gitáros Leslie teljesítménye, amely jobb volt a korábbiakhoz képest. Utolsóként lépett fel a Kálmán USM, mely kizárólag Carter USM felfolgozásokat játszott, a Carteresek nem kis örömére. Itt is említést érdemel az énekes (Szebeni Tamás), a többiek viszont elmaradtak - hol pontatlan, hol hamis játékukkal - a várt színvonaltól. Az emeleten ezzel párhuzamosan technoparti dúlt. Csalódást okozott a népes lányseregnek, hogy a „kedvenc" fiúcsapat, a Backstreet Boys Get down című nótáját nem játszották. A földalatti koncertek befejezésével csaknem egy időben - 3 óra tájékán - House-party kezdődött, mely kifulladásig tartott. A buli kezdésnek nem volt rossz, bár a szervezők kissé felkészületlenül várták a bulira éhes és szomjas emberkéket. Reméljük a folytatás (még) több sikerrel jár majd. Ress, Sudár, Szili Kezdetben volt a SZEKSZ KITOSZ: szervezet a diákokért KITOSZ: szervezel, amely a te érdekeidet védi, kapcsolatot tart fenn. a téged képviselő diákönkormányzat és a megyei szövetség között, neked, mint a tanuló ifjúságnak szolgáltatást nyújt. Sok egyéb között a KITOSZ (Középiskolások Tolna Megyei Szövetsége) alapszabályának erről szóló pontjait is elfogadták a diákok a szervezet június 19-ei alakulóülésén. A régi Megyeháza dísztermében jelenlevő 19 középiskola küldöttei ezenkívül döntöttek arról is, kik lesznek a szövetség héttagú választmányának és ellenőrző bizottságának tagjai. A KITOSZ hivatalos és ünnepélyes megalakulását azonban több hónapos szervezkedés és munka előzte meg. A kezdetekről valamint a szervezet munkájáról kérdezem az egyik választmányi tagot, Füzék Gábort. - 1995 nyarán a SZEKSZ (Szekszárdi Középiskolások Szövetsége) rendezett a diákoknak egy továbbképzést. Ott jutott eszébe néhány résztvevőnek, hogy létre kellene hozni egy olyan szervezetet, amely megyei szinten működik és magában foglalja Tolna megye valamennyi középiskolájának diákönkormányzatát. Ősszel a témát újra elővettük, és a Tolna Megyei Önkormányzathoz fordultunk. Szerencsére ők is úgy gondolták, hogy erre valóban szükség van, így mindenben a segítségünkre voltak. Szerveztünk egy találkozót Pakson, de elkövettük azt a hibát, hogy az iskolai kikérőket későn küldtük el, valamint az időpontot is rosszul időzítettük. így végül is nem jelentek meg elegen ahhoz, hogy szavazóképesek lehettünk volna, de már ott is elkezdtük a munkát: módosítottuk az alapszabályt és megválasztottunk egy háromfős bizottságot, azzal a céllal, hogy majd ők készítik elő a következő találkozásunkat. Szervezésük eredménye az a háromnapos program, amely 21-én a Vármegyeháza dísztermében kezdődött és FaddDomboriban folytatódott. - Mi lesz a következő lépésetek? - A választmányi tagok olyan nyilatkozatokat töltenek ki, amelyek a szövetség jogi személlyé nyilvánításához szükségesek. Ezenkívül a jegyző eljuttat valamennyi középiskolába egy listát a többi intézmény nevével és mindenkit tájékoztat a következő találkozásunk időpontjáról. Majd pedig elkezdődik a munka. Amellett, hogy továbbképzéseket szervezünk, szeretnénk segíteni a Tolna megyei diákönkormányzatokon belül felmerülő problémák megoldásában. A KITOSZ célja ezenkívül, hogy az „új nemzedéket" megismertesse a polgári demokrácia elméletével, valamint a diákjogokkal, amelyeket a hamarosan elkészülő nemzeti alaptanterv is tartalmaz. Jó hír ezzel kapcsolatban, hogy az eddig nyolc oldalnyi jogainkat a duplájára bővítették. - Hogyan lehet valaki tagja a KITOSZ-nak? - Nagyon egyszerűen. Ha van az iskolájában diákönkormányzat - mert sajnos van ahol nincs, vagy nagyon rosszul működik - megkeresheti az ottani képviselőnket. Nála érdeklődhet, de a SZEKSZ-tagok is tudnak ezzel kapcsolatban felvilágosítást adni. ígéretet kaptunk egy KITOSZ-iroda létrejöttére vonatkozóan is. Ha ez valóban el kezd működni, ott bárki személyesen is megkereshet bennünket, váijuk. Gyuricza Eszter