Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-06-30 / 13. szám

I 1996. JÚNIUS 30. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Archívum, könyvtár, médiatár Pályázati lehetőséggel élve és testvérvárosunk meghívására me-* gyei könyvtárosok látogattak Bietigheim-Bissingenbe, hogy a tartomány különféle gyűjteményeivel ismerkedjenek. Ami rögtön feltűnt, az a nagy jövés-menés volt. Szembetűnően sokan látogatják a „tár"-akat. Ennek egyik oka az, hogy hagyományos értelemben már nemigen lehet könyvtárakról beszélni, inkább médiatárakról. írt, hangzó és látható dokumentumok mellett napi munkaeszköz a számítógép, könyvtárosnak, felhasználónak egyaránt, ahogyan óhajtja, úgy jut infor^^ációhoz, minden elolvasható, látható, lehívható, kombinálható és összeszerkeszthető. A stuttgarti Mediothekben, ahogy a legtöbb helyen sem, nincs beiratkozási, kölcsönzési vagy eszközhasználati díj. Lehet szakdolgozatot, álláshirdetést, pályázatot írni, újságot szerkeszteni (csak a papírt kell megfizetni), szinte munkahely gyanánt használni. Az információs pultnál bárki „idegenvezetést", azaz a különböző technikák bemutatását is kérheti, így némi tájékozódás után otthon érezheti magát, dolgozhat, tanulhat, kikapcsolódhat. Nagy forgalma van a hatalmas tartományi könyvtárnak is, amely nyitott könyvtár, tehát a dokumentumokat kölcsönözni lehet, s az a tény, hogy nyitott, még építészeti fejezést is nyert: ugyanolyan járikövekkel rakták ki az előteret, mint az utcán. És persze kávézó, növények, kis belső tavacska... Ebben a könyvtárban több mint 3,5 millió könyvet raktároznak. Az olvasó, szakember segítségével vagy katalógushasználattal, számítógépen kérhet ezt vagy azt, kérése az 5 emelet mélységű raktár megfelelő szintjén köt ki (pontosan ott, ahol az adott szakirodalom megtalálható), ahonnan visszajeleznek, hogy a kért anyag bent van-e, illetve, ha kikölcsönözték, mikorra várható vissza. A precizitásból következik, hogy a késedelmet nagyon megfizettetik. Az állami és tartományi gondoskodás mellett ez a bevételük. Essék még szó Németországnak a weimari mellett legnagyobb nemzeti archívumáról, a marbachi Deutsches Literaturarchivról. Már maga a település is áhítatot keltő. A Neckar folyó e völgyében született Friedrich Schiller, s itt szinte minden róla mesél: szülőházában néhány tárgyi emlék, portrék és egy méltóságteljes mellszobor, kint macskaköves utak, ódon, de ma is bizton álló andráskeresztes házak, enyhet adó, jó kedvűen csobogó szökőkutak, leomló virágok... Itt, Marbachban van a Nemzeti Schiller Múzeum, amely a tartomány legnagyobb költőinek emlékét idézi, megalapozván ezzel a hangulatot, hogy az ember úgy lépjen az archívumba, mint a templomba. A Literaturarchiv állománya 1955 óta bővül. Mindent gyűjtenek, ami német írókkal, irodalommal kapcsolatos: hagyatékokat, levelezéseket, naplókat, az alkotók könyvtárait, cikkeket, tanulmányokat, könyveket, képeket, hangzó és videoanyagokat. A gyors bővülésre jellemző, hogy naponta legalább 50 irodalmi újságot, tévé- és rádióműsort dolgoznak fel a megjelent könyvek mellett. A katalógusokkal való életműfeltárás - ábécében és szisztematikusan - bámulatosan mély. Különböző színű cédulák méterei segítik a gyors tájékozódást és a feltárás irányát. Kényelmes, nagy asztalokhoz helyezik ki a tanulmányoznivalókat, akár hónapokra is. A kéziratokat, hagyatékokat megfelelően temperált és állandó páratartalmú föld alatti termekben tárolják, s csak a különlegesen védett iratok nem vehetők kézbe, ám a nagy részük igen. A gyűjtemény hatalmas, nem kell tartani attól, hogy egy-egy manuscriptum elrongyolódna, hiszen több mint 1000 író hagyatékát őrzik a falak. Évszázadokra elég a kutatnivaló. Érdekességképpen megemlíthető, hogy nemrégiben több százmillió forintnyi értékben vásároltak egyetlen Kafka-kéziratot, amelyhez a szükséges anyagiakat felajánlásokból és alapítványi támogatásból teremtették elő, de előteremtették, mert a teljes írói életmű feltárásának egyik alapeleme volt. A nemzeti archívum vezető könyvtárosa Margót Pehle örömmel tudatta, hogy az MTA-val is kapcsolatban állnak, így a magyarországi német írókról, irodalomról készült művek is ott sorjáznak a többiek között. A bietigheimi városi könyvtárat a 40 000 fős településhez tervezték. Itt is volt minden, lehetett olvasgatni, számítógépezni, kölcsönözni. Nagy, világos termeik vannak, mobil berendezésekkel, úgyhogy, ha rendezvény van, minden percek alatt átalakítható. Amikor ott jártunk, éppen gyerekeknek tartottak bábjátékdélutánt. A jókedvű, kiegyensúlyozott emberek láthatóan magukénak érezték a könyvtárukat. Összefoglalásképpen a tartományi könyvtárakra is ez volt jellemző. Volt mit megtapasztalni. Németh Judit „A kritikát nemcsak lehetségesnek, hanem egyenesen fontosnak tartom" Inteijú Kocsis Imre Antal polgármesterrel Néha egy-egy mondatnak - főként, ha az írásban meg is jelenik - önmagán túlmutató súlya, jelentősége van. Sőt, egyes megállapítások önmaguk ellentétét sugallhatják, mint történt az legutóbbi lapszámunkban. Itt számoltunk be az önkormányzat ellenzéki pártjainak lakossági fórumáról, s a tudósítás a következőképpen zárult: Kocsis Imre Antal, bár 18 órától 19 óráig jelen volt a rendezvényen, „fegyelmezetten hallgatott, nem reagált a minősítésekre" - Aznap este hét órakor a Prettl cég - Ön szerint miért nem alakulhatott szekszárdi beruházásával kapcsolatos meg eddig a mezőgazdasági bizottság? unnepsegen vettem reszt: nagyon sajnálom, hogy a fórumról idő előtt el kellettjönnöm - nyilatkozott lapunknak a polgármester. - Az ellenzék lakossági fórumán örömmel vettem részt, a felvetések nagy részével egyet is értettem. S politikai rendezvény lévén azokat a megjegyzéseket is természetesnek vettem, melyekkel nem értettem egyet. - Amennyiben tovább maradhatott volna, nyilván szót kért volna... - Ez nem az én fórumom volt, tehát itt a megszólalás akkor kötelező a polgármester számára, ha arra felkérik. - Viszont itt, ezen interjú keretében ki lehet térni arra, hogy konkrétan mivel, illetve mivel nem ért egyet. - Egyetértek azzal, hogy a városnak szüksége van mezőgazdasági bizottságra. Ezt a kérdést én magam vittem több ízben a közgyűlés elé. Személy szerint bízom abban, hogy még ebben a ciklusban létrejön a bizottlág. - Minden képviselőnek magának kell elszámolnia az igen vagy nem szavazatával. Ebben a pillanatban igazán nem tudom, hogy miért részesíti előnyben a közgyűlés többsége a kerekasztalt a bizottsággal szemben. - Politikai okok lehetnek a háttérben ? - Ezt nem tudom elképzelni. Feltételezésem szerint minden érintett képviselő más és más ok miatt szavaz nemmel. - A lakossági fórumon többször is elhangzott a ténymegállapítás: a bizottsági elnökök között nincs egyetlenegy ellenzéki városatya sem. - Abszolút jogos a kritika, s egyetértek az ellenzék felvetésével. Szeretném hinni, hogy másfél-két éves működés után, áttekintve az eddigi működést, a közgyűlés ebben a kérdésben változtatást eszközöl. Ami engem illet Javasolni fogom a képviselő-testület tagjainak, hogy tűzzék napirendre ezt a témakört. - Egyébként véleménye szerint sok, kevés vagy éppen elegendő a lakossági fórum? - A politikai találkozásokra nagy szükség van, s ez a megállapítás magától értetődően vonatkozik az ellenzéki fórumokra. Én minden ilyen rendezvényen örömmel veszek részt, hiszen az ott elhangzó felvetések válaszokat igényelnek. S vannak - adott esetben nyilvánvalóan különböző - válaszok! Ha ez nem így lenne, akkor nem lennének pártok a közgyűlésben. - S nem zavarja, hogy ilyen fórumokon időnként elhangozhatnak olyan minősítések, melyekkel nem érthet egyet? - A kritikát - ha az egy bizonyos politikai kultúra határain belül marad nemcsak lehetségesnek, hanem egyenesen fontosnak is tartom. Mindenki kritizálható, de bizonyos tisztségek esetében - s ideszámítom a polgármesteri tisztséget is - alaptalan bírálatnak nincs helye. A polgármesteri tisztséget nem miattam - Kocsis Imre Antal miatt - kell tiszteletben tartani, hanem az összes utánam következő polgármester miatt. Az alaptalan bírálat már azt a fajta politikai szubkultúrát képviseli, amit feltétlenül mellőznünk kell. De a félreértések elkerülése végett hadd szögezzem le: az ellenzék fórumán ilyesmi nem fordult elő.