Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-05-19 / 10. szám

1996. MÁJUS 19. , SZEKSZÁRDI MS4RN4P 15 Egy igazi „kispálos" buli Megjött végre az igazi tavasz madárcsicsergéssel, napsütéssel, futó zivatarokkal és rengeteg szúnyoggal. Az utálatos döngicsélők mellett, a vakáció, a nyár közeledtét jelzi az is, hogy egyre több koncertet szerveznek az unatkozó ifjúság számára. Május 8-án, a városi sportcsarnokban a Kispál és a borz gondoskodott róla, hogy a ballagás és az érettségi előtt még mindenkinek legyen alkalma kitombolni magát. Igazi „kispálos" buli volt ez minden tekintetben. Többek között abban is, hogy nem egészen úgy jöttek össze a dolgok, ahogy azt a szervezők szerették volna. A szerencsésebb Kinopuskin rajongók még a bejáratnál, a jegyár kifizetése előtt megtudták, hogy az előzetes hírekkel ellentétben nem kedJvenc együttesük lesz az előzenekar. A többiek már csak bent vették észre, hogy a Kinopuskin nem tudott eljönni. Szerencsére a Kispál és a borz kárpótolt bennünket mindenért, a buli valóban fergetegesre sikerült. Megint csak meg kellett állapítanunk, hogy ez az a zene, aamelyet nem lehet a sarokban kucorogva hallgatni. Az első perctől az utolsóig őrült tánc volt, őrült ordítozás, öntudatlan öntudatban, különböző „segédszerek" nélkül is mindenki őrülten jól érezte magát. Hiába, tud valamit ez a Lovasi, nem feltétlenül énekelni, de nincs is rá nagy szüksége. Ö megengedheti magának, hogy a közönségre bízza a dallamot és a szöveget, mert a rajongók rekedtre ordibálva magukat újfent bebizonyították, hogy ismerik és szeretik ezt a zenét, amely megfogalmazza helyettük a megfogalmazhatatlant. Egy szó, mint száz, szép volt, jó volt, néhány hétig elég volt, júniusban pedig újra jöhetnek. Szombaton végre fellázadtak a ZUG vezetői. Úgy döntöttek, ha csak egy program erejéig is, de kitörnek addigi börtönükből. Köztudott, hogy a Béla tér 6. szám alatt rendelkezésiikre álló helyiség igen szűkös, hát még ha olyan rendezvényről van szó, amelyre a város szinte valamennyi amatőr zenekara hivatalos. Hogy néhányukat megemlítsem: Fürgerókalábak, Free Folk, Porig Jazz, GazsóKonyáthy trió, DUBA Tár, Hanyatt Homlock, Sündörgés, Palermo B. G., Gázló és az Ólommadarak és persze a Proseetura sem hiányozhatott. Ismeijük a mondást: Aki a kicsit nem becsüli... így hát nem voltak és nem is lesznek nagyratörő álmaink a ZUG „lecserélését" illetően, de az egyszeri szabadtéri koncertnek nagyon örültünk. Talán a szervezők úgy gondolták, a helyi fiataloknak nem elég pusztán a zene, a természet fiai, lányai a zöldbe vágynak. Valóban, nem hangzik rosszul: mámoros tánc a fűben forogva, meleg napsütésben. Azért ez túl sok egyszerre, így mindennek csak az illúziójával kellett beérnünk: szabadtéri koncert a Korzó előtt. A kívánt zöldet a Prominak és a zeneiskola előtti parknak, a napsütést és a kék eget az időjárásnak kellett volna biztosítani. A ZUG a javából! elenevezést viselő program híre gyorsan teijedt a városban, kinek-kinek örömére, bánatára. A Béla téri, nem éppen zenepártoló lakosok talán elkezdték szervezni csendes szombat estéjüket és félretették a fiildugókat. (Akkor még nem tudták azt, amit most!) Fellélegezhettek azok a ZUG-rajongók is, akik ezt a kis helyiségben hömpölygő cigarettfusttől eddig nem tudták megtenni. Az utcaseprőkben is felvillanhatott a remény: másnap nem nekik kell eltüntetni a ZUG tövéből az alkoholban úszó vacsoramaradványokat. Másoknak inkáb fejtörést okozott a gondolat: lelki szemeim előtt az ifjúság vérengző hajlamairól meggyőződött anyák zárták csemetéikre a gyerekszoba ajtaját. Aznap nem volt fogócska és kiskacsaúsztatás a Prométheusz-parkban. Idős párok zsörtölődtek magukban a mai fiatalság értelmetlen ricsajjal járó botrányos viselkedésén. A délutáni órákban elkezdődött a buli. Kezdetben meglehetősen kevés érdeklődő előtt szereltek fel és le a ZUG a szabadban A Porig Jazz helyi együttesek. Azután az események némileg függetlenítették magukat a forgatókönyvtől. Nem lehet a rendezőket hibáztatni (pedig őket lenne a legkönnyebb), ugyanazt a problémát nem sikerült nekik sem megoldani, amit az emberiség története során senkinek sem: kordában tartani az időjárást. Úgy tűnt, az égieknek nem tetszett a muzsika. Ezzel nem is lenne sok baj, de másképp is kifejezésre juttathatták volna! Odafönn azonban a legegyszerűbb megoldást választották: elúsztatni az egészet. (Ez már egyébként is bevált az özönvíznél.) Ám az ekkorra összeverődött népesebb tábor leleményesebbnek bizonyult bibliabeli őseinknél és behúzódott a Korzó Áruház menedékébe. Mások fák alatt, az épületek kiszögelléseiben kerestek maguknak egy-egy szárazabb ZUGot. Az igazán bátrakat nem zavarta az égi áldás. A szervezők sejthettek valamit a dologból, mert a színpadot a Vállalkozók Háza árkádja alá építették. így nem csak az eső ellen védekeztek, de az emelvény „díszkivilágítását" is egy csapásra megoldották a kirakatokból kiszűrődő fények segítségével. Szerencsére a zuhé nem negyyven napig tartott. Talán megsejtették az égben, hogy úgysem boldogulnak velünk. Régóta ismert mondás, hogy ami előny az egyiknek, az hátrány a másiknak. Ebben reménykedhettek a Béla tériek, amikor a városközpontban lakók hátrányos helyzetéből akartak maguknak egy csendes szombat estét kovácsolni. A ZUG-osok azonban jól keresztülhúzták a számításaikat. Nem, hogy csönd nem volt, de kora délutántól dübörgött a zene. Csupán azzal vigasztalhatták magukat, hogy nincsenek egyedül, mert ugye a hang teijed. Már azt is tudjuk, hogy nem is akárhogyan, ha a hatalmas betonfalakról verődik vissza. Bár az időjárás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket - kék ég helyett szürke felhők telepedtek ránk, zöld fű helyett tocsoghattunk a pocsolyákban, napsütésről meg végképp nem beszélhetünk - minden más teljesítette a tőle elvártakat, különösen az erősítők. Gyuricza Eszter