Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-05-19 / 10. szám

1996. MÁJUS 19. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 13 Kosaraskeringő Csák távozóban, jó center a láthatáron Kulissza Meglehetősen kesernyés szájízzel vették tudomásul a Bici Tour SE Szekszárd háza táján a Magyar Ke­rékpáros Szövetség elnökségének döntését az olimpiai részvételt ille­tően. Mint az már ismert, a Nemzet­közi Kerékpársport Szövetség jóté­konykodása jóvoltából egy szabad kártyát kaptunk, így a totálisan si­J^rtelen kvalifikáció ellenére lesz, ^Bet magyar kerékpáros az ötka­rikás játékokon. De nem szekszár­di, és mégcsak az amúgy jelenleg még mindig a legjobbnak számító exszekszárdi Steig Csaba sem, aki immáron harmadik éve a szolnoki cukor színeiben veersenyez. A szö­vetség szűkebb elnöksége ugyanis nem egyfajta erő, avagy eredmé­nyességi sorrendet vett figyelembe, hanem a Sydney 2000jegyében vok­solt. Tehát: vagy a franciáknál ven­dégeskedő Bodrogi, vagy az ola­szoknál bringázó Szekeres Csaba. Azok, akik momentán jobbak, nem jöhettek számításba. Sem a fradis­ták: Havarik, Árvái, Walter, sem a szekszárdi Istlstekker János. Pe­dig... Ha az elmúlt egy-két év nem­zetközi eredményességét nézzük, akkor messze Istlstekkernek a leg­jobbak a mutatói. Mindenekelőtt a Coca-Cola Tour de Hongrie, vagyis a magyar körverseny okán. A leg­• zosabb hazai rendezésű nemzet­i viadalon tavaly már másodíz­ben bizonyult a legjobb magyarnak és az összetettben az előkelő negye­dik helyen végzett. No persze még ennek ismeretében sem mondták azt az egyik legeredményesebb or­szágúti szakosztály háza táján, hogy egyértelműen Istlstekkeré az a bizonyos sárga trikó, ami a bringá­soknál egyértelmű szimbólum. Nem akarták kipécézni Szekerest és Bod­rogit azon okból, hogy az őszi ko­lumbiai világbajnokságon - ame­lyen szponzor hiányában Istlstek­ker nem indulhatott - csupán lekö­rözték őket. Ők csak azt várták, hogy a hátralevő hatvanhat napban az országúton nemes versengésben dőljön el a képzeletbeli sárga trikó sorsa. Győzzön a jobbik... Mert Sydney 2000 - akárhonnan is nézzük -még odébb van, nincs aktualitása. Per­sze a szövetségben a jelekből ítélve a cubertini elvet vallják, vagyis nem az eredmény, sokkal inkább a rész­vétel a fontos. Pedig a legutóbbi olimpián a szekszárdi Steig Csaba révén, az ö 52. helyével az utóbbi két évtized legjobb széreplését regiszt­rálhattuk. Az utolsó baknoki óta (április 13.) csend honol az NB l-es női kosarasok háza táján. Van, akinek így van jól, de van akiket ez nyomaszt. Például azo­kat, akiknek lejár a szerződése. Gya­korlatilag a legütőképesebb kezdő ötös (Csák, berkó, Kiefer, Madaras, Kra­nyecz) vár arra, hogy a vezetés megnyi­latkozzék a jövőt illetően - mindenek­előtt egzisztenciális vonatkozásban, noha két évet írt alá, de ettől függetle­nül várta a tréner Guóth Iván, hogy a jövőt fürkésző dialógusra invitálják. Annál is inkább, mert a szerződésnek van egy olyan záradéka: ha valamelyik fél nem akarja a frigyet, akkor a dolog egyoldalúan, jogi következmények nélkül is felbontható. A klubvezetés eleddig hallgatott, de gyanítom, nem a lélektani hadviselés miatt, hanem azért, mert a főnökség nem szokott habókra ígérni, csak olyat ígér, amit a későbbiek során teljesíte­ni is tud. A vezetés is erőt gyűjtött, számba vette anyagi lehetőségeit. No persze eme realizmussal maga alatt is vághatja a fát: lemarad azokról a játé­kosokról, akiket nagyon jó lenne meg­szerezni. Egy biztos: a több mint fél év­tizede vajúdó centerkérdést szeretnék már végre megnyugtatóan megoldani. Már itt van - pedig hol van még a Sió Kupa... - az újabb orosz kiszemelt, bizonyos Seperjeva. Aki a hét közben a bajnok PVSK elleni meccsen olyan nívójú játékot mutatott be, hogy meg­tartásáért a félezres szurkolótábor saját zsebbe nyúlva is áldozna. Tudják, ő az a játékos, aki a két évvel ezelőtti Sió Kupa döntőjében a Jekatyerinburg csa­patában a Diósgyőr ellen Judy Mosley ellenében villogott. Különdíjas lett... Fáj már rá a foga a KSC-nek régóta, de a Tisza Expresszről eleddig mindig más szállt le, mint leendő KSC-játékos. Most itt van, ne engedjük el, erőtlenül, edzetlenül 28 pontot dobott a PVSK­nak. Erre már a sikeres bajnoki szerep­lés ellenére morózus, örök elégedetlen Guóth Iván is csettintett. De ő lesz az edző? Amikor a korai lapzárta miatt eme cikket pötyögöm, még nincs ezer­százalékos válasz. A KSC elnöke a vele való első komolyabb tárgyalás előtt any­nyit mond a Vasárnapnak: „Ez nem tő­lünk függ, sokkal inkább tőle. Mi elégedettek vagyunk, nem válto­zott a véleményünk. Hogy neki nem változott-e a két évvel ezelőtti nagy összeborulás, eufória után a vélemé­nye, abban közel sem vagyok biztos, de az elkövetkezendő újfent mozgalmas, tárgyalásos napokban vélhetően nem az érzelmek játsszák a főszerepet. Ki marad az alappillérekből? Kit lehet a mostani tréner által megjelölt fiatalok közül idehozni? És kit ad a PVSK? Mármint Csákért. Mert elméletileg még akár Szekszárdon is folytathatja a válogatott bedobó, de már nyílt titok­ként terjed, hogy a PVSK-hoz kerül. (Rátgéber a PVSK edzője, úgy tűnik, vállalkozik élete legnagyobb meccsére, amikor a feleségének is edzője lesz, az ottani vezetés a kis mágus eddigi va­rázslatainak hatására kapitulált ebben a kérdésben.) A „mestergerendát" ki­húzzák, de ha lesz igazi center, no és ha használható kötőelemek" érkeznek Csák ellentételezéséül Baranyából, ak­kor?... Még talán azt is elbírja az együttes, ha Szekszárdon a három évet lehúzó Berkó Editet - akinek már tavaly is nagy volt a mehetnékje - elcsábítja a felsőházi­vá és pénzes csapattá vált Baja. Főszponzor és helyszín kerestetik! Újabb rangos bokszmeccsek Az átütő sikert hozó február 24-i paksi profi bokszgála után újból jelentős, egy világszervezet égisze alatt zajló rangos eseményre van kilátás. Természetesen az Unió Box Team Szekszárd jóvoltából. Mint ismeretes, a pehelysúlyban bok­szoló Bognár László a már említett ko­rábbi eseményen legyőzte e kategória elődöntőjében a zambiai Paol Kaomát, amellyel, a WBU-nál övvel járó nemzet­közi bajnoki címet szerzett, s egy nagy lé­pést tett afelé, hogy kivívhassa eme világ­szervezet rutinosnak számító amerikai világbajnokát, Kevin Kallyt. Ahhoz, hogy ez a találkozó létrejöjjön, ha tetszik, ha nem, Bognár Lászlónak legalább egy­szer meg kell védenie a nemzetközi baj­noki címét. Mégpedig 120 napon belül, így szól a szabály. A kihívó a VBU-listá­ról egy nigériai lenne, a mérkőzésre ter­mészetesen kis hazánkban kerülne sor. Nagy valószínűséggel megint Pakson, mivel itt talált támogatókra az „Unió". A profi bokszgála ezúttal nem csak egy igen rangos, a honi tévék és az Eurosport érdeklődését felkeltő mérkőzést kínál, hanem még egy hasonló kaliberűt. A hu­szadik profi győzelme felé kacsingató, kisnehézsúlyú Erős Lajos (annak idején paksi színekben felnőtt EB-ezüstérmes, olimpián ötödik) szintén a WBU-nál nemzetközi bajnoki címéért bokszolhat. Aki a nagy lehetőségtől megpróbálja megfosztani, az nem más, mint a spa­nyolok harcedzett kisnehézsúlyú bajno­ka, bizonyos Jüan Miguel Pena. A jeles eseményt június 8-án rendezik. E két igen éles derbi mellett még há­rom mérkőzést tervez a nem régen sportági ügyben Thaiföldön járt ifjú me­nedzser Rácz Félix. Ringbe lépne még a team újabb nagy reménysége, Kalocsai Zoltán a könnyűsúlyban, akinek az EBU-pontok további gyűjtése gyanánt meg kellene mérkőznie a román híressé­gekkel, Dimitrescuval. De mint azt Rácz György a szekszárdi team szakmai főnö­ke elmondta: „Kacsa" felvértezett a fel­adatra. Három ilyen meccs, és még nincs vége! A gála menükártyáján egy debütás: Elekes és végül, de cseppet sem utolsó­sorban a Rácz-team csupaszív, a profik között sokat csiszolódó közönségked­vence Szili is szorítóba lép. A napokban a Fejér megyei Baracs hívó szavára meg­tartották a főpróbát a szereplők. A köz­ség fo helyén, a megújult művelődési házban felállított ringben bemutatkozott a magyar profi ökölvívás nagy triója. Ka­locsai és Érős az eddigi forgatókönyvek­nek megfelelően nem töltött el sok időt a ringben. Az előbbi a harmadik menet elején testen és fejen egyaránt olyannyira megsorozta a cseh ellenfelét, Csecsicót, hogy technikai K. O. lett a vége. Erős pe­dig egy tőle megszokott kőkemény fel­ütéssel már az első menetben padlóra vitte a nála cirka 15 kilóval nehezebb szerb Szveticset. Bognárnak viszont na­gyon meg kellett dolgoznia a sikerért az ismert, jó képességű erdélyi magyar Ra­du györgy ellen, aki a közelmúltban visz­szatért Szekszárdról Romániába, és George Gicean néven folytatja pályafu­tását. Radu alaposan felszívta magát az Unió Box Team Szekszárdban időköz­ben az ő trónjára lépő Bognár László ellen. Olyan meccs volt, amit nyugod­tan vetíthetne bármelyik műholdas csatorna. A technikailag tökéletes Bog­nár László ezúttal sok ütést összeszed­ve, sérült szemöldökét felzúzatva tu­dott nyerni. A nagy csata, a kiegyensú­lyozott küzdelem a pontozás szorossá­gán is tettenérhető volt. Guiness-rekord is lehet 1100 táblás szimultán Hamarosan sajtótájékoztatón je­lenti majd be dr. Németh József, a szekszárdi székhelyű Magyar Esz­perantó Sakktársaság elnöke nagy tervüket, a millecentenáriumi 1100 táblás' sakkszimultánt, amely ha megvalósul, akkor nem csak or­szágra, hanem világra szóló ese­mény is lesz. Információink szerint egy napon egy időben még sehol a világon nem játszottak ennyien. Nos, Magyarországon majd szep­tember 14-én, egy szombati napon bizonyosan játszani fognak. A „nem semmi" előkészítő munka után ugyanis - katonásan szólva ­11 város kész a feladat végrehajtá­sára. Meglesz valamennyi vállalko­zó megyeszékhelyen a száz játé­kos, akiknek a magyar sakksport is­mert versenyzői adnak szimultánt. (Sajnos a „krém" ez idő tájt a sakk­olimpián való jó szerepléssel lesz elfoglalva.) A szekszárdi talál­mányt többek között felkarolta a Magyar Sakk Szövetség és a Ma­gyarok Világszövetsége. Egyetlen napon azonos órában, azonos percben 1100 táblás sakksztimul­tán, erre - mondhatja egy magára valamit is adó sakkozó - „befi­zetek", illetve ha lehet, beneve­zek.

Next

/
Thumbnails
Contents