Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-05-19 / 10. szám

1996. MÁJUS 19. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 5 Városházi ' I vi kopogtató Kedves Olvasók! Leveleiket köszönöm, s örömmel újságolom, hogy az utóbbi két hétben kapott lapok között sok volt olyan, ami nemcsak és elsősorban nem a hiányosságokat és a gondokat írta meg, hanem örömteli történésekről számolt be. Nem tudni, hogy ez a májusnak, vagy annak köszönhető-e, hogy az eddigi levelekre a kérdező nemcsak választ, hanem problémájára legtöbb esetben megoldást is kapott. Kezdjük mindjárt állandó kedves levelezőtársammal, Szakái Lászlóval, a Kölcsey lakótelep 5. szám alól. Idézem levelét: „Ha megkérdeznék és válaszolnék, senki sem hinné el, hogy e rovat vezetőjét, szerkesztőjét nem ismerem, vele soha még egyetlen szót sem váltottam, nem hinnék el, mert a leírt sorokból megitélhetöen annyira szinkronban vagyunk a város sorsa feletti aggodalmainkkal, a város iránti szeretetünkkel. Azt még a legrosszindulatúbb városlakó sem mondhatja, hogy a sokszor hangoztatott és sajnos valós nehézségek ellenére nem tesz sokat a városi önkormányzat a város szépítéséért, a zöldövezetek karbantartásáért, bővítéséért. A pénzügyi nehézségek ellenére folyamatos a parkok, a virágágyások rendezése, betelepítése, a kiöregedett fák helyére új fiatal fák ültetése, a tisztaság és a rend érdekében utcai szemétgyűjtők kihelyezése. Mindezen nem kis anyagi ráfordítást igénylő tettek mellett..." S itt sorolja fel Szakái László azokat a városképet romboló cselekményeket, amelyeket a lakosság végez, mintegy saját maga körül pusztítva mindazt, amit inkább óvnia, védenie kellene. Köszönöm Szakái László hozzám írt szavait, és külön azt, hogy a jót is megírta, és szeretne sokunkkal együtt összefogni Szekszárd tisztaságáért, a kulturált városképért. Kalmár István szekszárdi olvasónk, akivel évtizedek óta ismerjük egymást, nem írt levelet, ellenben két hete minden reggel, a Bezerédj utcában elismételte a kérdést amely így hangzik: „Nyakunkon a nyár, az idegenforgalom, de egész évre érvényes a kérdésem. Szekszárd városban tudomásom szerint két nyilvános illemhely van, azonban működni egyik sem működik. A turista, vagy akár városlakó mit tegyen, ha azonnal »mennie« kéli. Az éttermek, üzletek nem veszik szívesen a hozzájuk betérő éppen csak megkönnyebbülni kívánókat, hiszen haszon nincs rajtuk, ám munka van utánuk." A kérdésre a választ a polgármesteri hivatal városüzemeltetési és beruházási irodájának csoportvezetője, Leposa Gyula adta meg: „Az önkormányzatok részére törvény, vagy szabály nem íija elő kötelező jelleggel a nyilvános illemhelyek megépítését és működtetését. Ettől függetlenül városunkban két nyilvános illemhely létesült. Egyik a Prometheusz-park mellett található, - mely pillanatnyilag felújításra szorul - a másik, a Béla király téren, az ALISCAVIN borpincéje mellett került kialakításra. Az illemhelyek üzemeltetésére irodánk, nyilvános pályázatot hirdetett, mely kapcsán a hasznosítást illetően jelenleg is tárgyalásokat folytatunk. Nagyon reméljük, hogy az igazi nyári, idegenforgalmi szezonra ez a valóban sürgető gondja a városnak megoldódik." Szegedi Júlia kedves nyugdíjas olvasónk azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy köszönő levelét jelentessük meg a Városi kopogtatóban. Ha a teljes levelet nem is. részleteket, s reméljük a lényeget sikerült kiollózni. „Házunk mellett 1972-ben egy vízelvezető árkot létesítettek, amely olyan rosszul lett kivitelezve, hogy évtizedeken keresztül sok kárt okozott a csapadékvíz épületeinkben. Az önkormányzat megbízta Wiesner József vállalkozót, hogy ezt az árkot úgy alakítsa ki, hogy épületeinket ne veszélyeztesse tovább a víz. Betegségem miatt féltem az elhúzódó munkáktól, azonban jó szervezéssel a hattagú brigád hangoskodás nélkül, jó minőségben, öt nap alatt elvégezte a munkát, sőt a szemetet is elszállították, s az udvarban és a környékén semmi kárt nem okoztak. Köszönet az önkormányzatnak, a kivitelezőnek, a dolgozóknak. Továbbra is sikeres munkát és jó egészséget kívánok. " Szegedi Júlia levele ritkaságszámba megy. Tudniillik az emberek a jól elvégzett munkát általában nem szokták megköszönni, természetesnek veszik. S ez így is volna rendjén. Valljuk be őszintén, azért mindenkinek jólesik az elismerés, ami nem kerül semmibe. Kedves Olvasóink! Ennyi fért az e heti kopogtatóba, a jövő héten egy nagyon érdekes levéllel kezdjük a rovatot. Egy kedves olvasó újításairól számolt be - nem kell világrengető dolgokra gondolni -, olyan újításokról, amelyekkel városunk szebb, tisztább, ápoltabb lenne. Addig is várom leveleiket, szeretettel üdvözlöm a Városházi kopogtató valamennyi olvasóját. Sas Erzsébet rovatvezető Cél: a borkultúra ápolása Kocsis Imre Antal polgármester volt a védnöke a május 3-i szekszárdi borvidéki borversenynek. Bésán Róbert főkertész, a szervezőbizottság titkára elmondta, hogy ennek az évente megrendezett versenynek hagyományai vannak. A rendezvény lehetőséget ad a szakmai fejlődés felmérésére, a különböző évjáratokban előállított borok minősítésének figyelemmel kísérésére. Fórumot biztosít a bortermelő gazdaságok szakmai és gyakorlati koordinációjának, a borkultúra ápolásának. A Vármegyeháza borozóban a versenyen részt vehettek a szekszárdi borvidék termelői, akik a bormintából legalább 3 hektoliterrel rendelkeztek. A 41. számú borvidéki borverseny abban különbözött az eddigiektől, hogy a bírálóbizottságban meghívottként részt vettek az ország legkiválóbb szakemberei. Az elnökségben foglalt helyet dr. Diófási Lajos, a mezőgazdasági tudományok doktora, a Földművelésügyi Minisztérium Dunántúli Szőlészeti Borászati Kutató Intézetének igazgatója, dr. Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára, dr. Katona József, a Szőlészeti Borászati Kutató Intézet nyugalmazott főigazgatója és Kovács József, az Aliscavin Rt. igazgatótanácsának elnöke. A versenyre összesen 254 borminta érkezett be, ebből 16 mintát zárt ki az előzsűri. A minták közül 50 kapott arany, 97 ezüst, 71 bronz minősítést, 30 pedig oklevélben részesült. Nagydíjasok Legjobb vörösbor-kategóriában: az Aranyfürt Mgtsz. Szekszárd, merlot 1993-as évjáratú bora. Legjobb fehérbor-kategóriában: Schötz Péter Szekszárd, rizlingszilváni bora. Legjobb kadarka: Vesztergombi Ferenc Szekszárd. A borverseny eredményhirdetése után dr. Diófási Lajos többek között a következőket mondta: „Idén a vörös óboroknál sokkal több az arany, míg a fehéreknél kevesebb. Az óborok jobban szerepeltek mint az újborok. Az 1995-ös időjárás rendkívüli volt, évtizedek óta nem éltünk meg ilyet. Ez az okozója annak, hogy a borok savasabbak, rövidebbek. A forróság és a csapadék hiánya miatt a betegségek is végigkísérték a szőlőt, rothadásnak indult majdnem minden fajta, így bizony nehéz volt jo bort készíteni. Aki az 50 esztendeje nem tapasztalt, szélsőséges időjárás ellenére arany vagy ezüst minősítésű bort tudott készítem, az nagyon megérdemelte a díjakat." Sas Erzsébet TOLNA MEGYEI BORVERSENY A hagyományoknak megfelelően ez évben is megrendezésre kerül Tolna megyében a 40. sz. BORVERSENY. Az idei évben ez a verseny egyben belépőként is szolgál a 25. Országos Borversenyre, melyet augusztus 13-14-én Gyöngyösön rendeznek meg. A borversenyre mezőgazdasági nagyüzemek és kistermelők nevezhetnek boraikkal. A részvétel feltétele: a versenyre benevezett termelő a leadott mintából legalább 3 hl borral rendelkezzék. A borverseny időpontja: 1996. május 31. (péntek) 9 óra. Szekszárdi Mezőgazdasági Rt. központjában. Bormintaleadás: fajtánként 3-3 db 7 dl-es szabvány üvegben a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt. központi pincészete (Borkombinát) Rákóczi u. 132. 1996. május 20-21-én 9 és 15 óra között. Nevezés jeligés. Nevezési díj: 300 Ft mintánként, melyet a minták leadásával egyidejűleg kéljük a helyszínen befizetni. Szekszárd, 1996. március 28. Tolna Megyei Borverseny szervezőbizottsága