Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-05-05 / 9. szám

15 1996. MÁJUS 19. , SZEKSZÁRDI VA SARNAP Boldog keddet! Kedd. Azt hiszem, nyugodtan ál­líthatom, hogy a hét legjelentéktele­nebb napja a kedd. A hétfő a munka, az iskola kezdetét jelenti, ezért leg­alább utálni lehet, szerdán örvendez­hetünk, hogy a felén már túljutot­tunk, csütörtökön megnézhetjük Fri­derikusz Sándor fergeteges showját, pénteken már a nyugodt hétvége jár az eszünkben, szombaton végre kipi­henhetjük a hét fáradalmait, a vasár­nap pedig a családé, az igazi kikap­csolódásé. De mitől lehet boldog egy keddi nap? Pontosan ezt kérdezte az a bácsi is, akinek először nyomtunk a kezébe egy „mosolygó" képeslapot, rajta a felirattal: Boldog keddet! Buzgón magyaráztuk neki, hogy ez a kedd k sak úgy, minden különösebb ok nél­fil boldog. Vagy azért, mert több száz diák járja a várost ilyen képesla­pokkal, apróbb ajándékokkal, hogy mosolyt csaljon a szomorú vagy nem szomorú járókelők arcára. Az embe­rek reakciói persze különbözőek vol­tak. Némelyek hitetlenkedve néztek ránk, alig akarták elhinni, hogy ez a kis figyelmesség ingyen van, vagyis majdnem ingyen, cserébe csak egy mosollyal tartoznak, s ezt szívesen meg is ad­ták. Az öt­let, hogy felvidítsuk kicsit a vá­ros lakóit, egy kedves medvétől származik. Igen, jól olvasták, egy mindnyájunk által ismert bocs az értelmi szerző, Micimackó. Persze kellett valaki, aki meglátja a mesében rejlő nagyszerű lehetőséget. Gerendai Klára látott hozzá, hogy a Mosolygó Tolna Me­gyéért akció szervezői, a Lakható Szekszárdért Egyesület és a városi diákönkormányzat segítségével való­ságot varázsoljon a meséből. Április 30-án, egy jelentéktelen keddi napon indultak el a diákok vidám kártyáikkal, apró ajándékaik­kal, hogy néhány örömteli pillanatot szerezzenek a város lakóinak. A meg­hatott idős emberek simogatásai, hálás tekintetük, a fiatalabbak kissé zavart, félszeg mosolya, a sorozatos jókívánságok mind azt mutatják, hogy sikerült. Volt végre egy boldog keddünk. Gy. Á. Színes papír­virágot anyunak! Május legelső va­sárnapján az édesanyákat ünnepeljük. Őszintén bevallom, fogalmam sincs, kitől származik az ötlet és mióta köszöntjük az anyukákat ezen a tavaszi napon. Arra viszont még ma is jól emlékszem, hogy az oviban mindig hosz­szasan készülődtünk az anyák napi mű­sorra. Egymással versenyeztünk, ki tudja szebben elmondani a köszöntő versiké­ket, köijátékokat, énekeket tanultunk. Lázas izgalommal készítettük egyszerű kis ajándékainkat, legtöbbször az óvó né­ni segítségével rajzolt virágokat festettük ki. Egyikünk sem volt egy „leonardo­davincsi", az anyukák mégis csodála­tosan szépnek találták alkotásainkat, melyek közül jó néhányat még ma is őrizgetnek. Az anyák napjára való együttes készü­lődések az iskola alsó tagozata után meg­szűntek. Ennek következtében - szé­gyenszemre - sokszor a legutolsó pilla­natban eszmélünk rá, hogy van egy nap, amely csak az édesanyáké. Ha jobb nem jut eszünkbe, készítsünk nekik egy egy­szerű színes papírvirágot, hiszen igazán megérdemlik. Május a bulik hava Ezúttal igazán nem panaszkodhatnak azok, akik felesleges energiájukat külön­böző koncerteken szeretnék kitombolni. Mindjárt május elején találhattak erre megfelelő alkalmat a Hangárban rendezett Rock-night bulin vagy a Nyers ZUG­beli koncertjén. A jövő hét is egészen ígéretesen folytatódik, május 8-án a KISPÁL ÉS A BORZ ad koncertet a városi sportcsarnokban. Az együttes legújabb kazettájá­val (Ül) kapcsolatosan eléggé megoszlanak a vélemények, most itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy ki-ki élőben halba a dalokat maga döntse el, érdemcs-e megvásárolni a kazit Reméljük, ezúttal semmi különös nem jön közbe, a fiúk idő­ben megérkeznek, nem felejtik otthon a felszerelést, senki nem önli le a keverőpul­tot és a sportcsarnok sem dől össze. A buli 20 órakor kezdődik (legalábbis elvileg), előzenekarkénl a Kinopuskin játszik. Három szekszárdi diák Svédországban Három szerencsés szekszárdi diák, Kapronczai Franciska, Vastag Eszter és Faludi Péter képvisel­hette városunkat Svédországban a göteborgi skandi­náv intézet által szervezett program keretében. Társaikkal egy hetet tölthettek el a szép északi or­^feigban. Esztert, a Garay János Gimnázium III. C ^Wztályos tanulóját kértük meg, hogy meséljen az élményeiről. - Úgy tudom, a gimnáziumnak a polgármesteri hivatal ajánlotta fel a lehetőséget, hogy egy-két diákot elküldjön erre az utazásra - kezdi Eszter. - Többen is részt vettünk egy meghallgatáson, ahol felmérték az angoltudásunkat és a kommuni­katív készségünket. E szempontok, illetve a tanul­mányi eredmény alapján választottak ki az iskolá­ból Pétert és engem, Franciska pedig az I. Béla Gimnáziumból érkezett. Szekszárdról mi hárman utazhattunk, de jöttek diákok Siófokról, Budapest­ről, Jászberényből, sőt Ukrajnából is. Április 13-án indultunk a budapesti repülőtérről, egy koppenhá­gai átszállás után érkeztünk meg Göteborgba, Svédország második legnagyobb városába. - Ez az út számotokra nemcsak egy kellemes tava­szi „kirándulást"jelentett, hiszen a diákküldöttség­nek fontos feladatai is voltak. - így van, természetesen összekötöttük a kelle­meset a hasznossal. Utunk célja tapasztalatszerzés is volt, hiszen megismerkedhettünk a svéd szokások­kal, az ottani fiatalok életével, látogatást tettünk egy göteborgi, illetve egy frederikshavni középiskolában és különböző előadásokon vettünk részt. A program nagyon színes és sokoldalú volt. - Összehasonlítanád nagyvonalakban a svéd, il­letve dán középiskolákat a hazai intézményekkel? - A kint szerzett tapasztalataimmal csak meg­erősíteni tudom azt a közismert tényt, hogy a ma­gyar oktatás európai viszonylatban is meglehető­sen magas színvonalú. Az azonos korú svéd és dán diákoktól jóval kevesebbet követelnek, mint tő­lünk. Ők például hétvégére sosem kapnak házi feladatot, az órákon is szabadabb a légkör, sőt néha elképesztő a fegyelmezetlenség. Azt hiszem, a svéd fiatalok élete sokkal nyugodtabb, gondtala­nabb, mint a miénk. Őket 18 éves korukig valóban gyerekként keze­lik, igyekeznek számukra biztosítani a vidám, önfeledt élet feltételeit, semmi „felesleges" dolog­gal nem terhelik a fiatalokat. Persze, ennek a felfo­gásnak egyéb következményei is vannak. Ezekben az országokban 18 éves kor alatt tilos éjszakai szó­rakozóhelyekre, diszkóba járni, a boltokban sze­szes italt, cigarettát vásárolni, jogosítványt sem szerezhetnek. - Az iskolai látogatások során biztosan találkoz­tál olyan tantárgyakkal, amelyek nálunk nem szere­pelnek az órarendben. - Igen, mi is részt vettünk egy-két ilyen különle­ges órán. Ők például ún. háztartási ismereteket is tanulnak. Szépen berendezett konyhákban közö­sen sajátítják el a főzés tudományát. Ottjártunkkor épp egy speciális halétel elkészítését tanulták és minket is bevontak a főzőcskébe, egészjói sikerült. - Milyennek találtad a skandináv ország fiatal­jait? - Nagyon kedvesek, közvetlenek voltak. Két do­log lepett meg leginkább. Az első, hogy minden híreszteléssel ellentétben, ott sem szőke és kék szemű mindenki. A másik pedig, hogy ők nem tesznek akkora különbséget férfi és nő között, mármint társadalmi tekintetben. Ott egy fiúnak éppúgy segítenie kell a háztartásban, mint egy lánynak. A családon belül nem nemek szerint oszt­ják be a feladatokat. A nők nemcsak elvileg, hanem a gyakorlatban is egyenértékűek a férfiakkal. -Ások program közül melyikjelentette számodra a legnagyobb élményt? - Hát, elég nehéz választani. Talán a legemléke­zetesebb az maradt számomra, amikor egy este a vendéglátóimmal elmentünk egy göteborgi temp­lomba. Fiatalok adtak elő egy nagyon szép musi­calt. Tényleg megragadó volt. A svédeknél rendkí­vül nagy szerepe van a vallásnak, a hitnek. A templomokat nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok is rendszeresen látogatják. - Szerinted milyen svéd, illetve dán szokásokat lenne érdemes átvennünk? - Azt hiszem, ezekben az országokban sokkal többet foglalkoznak a környezet védelmével, mi is meghallgattunk néhány ezzel kapcsolatos elő­adást. Dániában a legtöbb ember kerékpáron köz­lekedik, a diákok ezzel járnak iskolába. Az intéz­mények mellett külön erre a célra épített parkolók vannak. Náluk a szemét szortírozása is kötelező. Ezeket a dolgokat itthon sem ártana bevezetni és akkor mi is nyugodtabban élvezhetnénk a termé­szet szépségeit.

Next

/
Thumbnails
Contents