Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1996-05-05 / 9. szám
15 1996. MÁJUS 19. , SZEKSZÁRDI VA SARNAP Boldog keddet! Kedd. Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy a hét legjelentéktelenebb napja a kedd. A hétfő a munka, az iskola kezdetét jelenti, ezért legalább utálni lehet, szerdán örvendezhetünk, hogy a felén már túljutottunk, csütörtökön megnézhetjük Friderikusz Sándor fergeteges showját, pénteken már a nyugodt hétvége jár az eszünkben, szombaton végre kipihenhetjük a hét fáradalmait, a vasárnap pedig a családé, az igazi kikapcsolódásé. De mitől lehet boldog egy keddi nap? Pontosan ezt kérdezte az a bácsi is, akinek először nyomtunk a kezébe egy „mosolygó" képeslapot, rajta a felirattal: Boldog keddet! Buzgón magyaráztuk neki, hogy ez a kedd k sak úgy, minden különösebb ok nélfil boldog. Vagy azért, mert több száz diák járja a várost ilyen képeslapokkal, apróbb ajándékokkal, hogy mosolyt csaljon a szomorú vagy nem szomorú járókelők arcára. Az emberek reakciói persze különbözőek voltak. Némelyek hitetlenkedve néztek ránk, alig akarták elhinni, hogy ez a kis figyelmesség ingyen van, vagyis majdnem ingyen, cserébe csak egy mosollyal tartoznak, s ezt szívesen meg is adták. Az ötlet, hogy felvidítsuk kicsit a város lakóit, egy kedves medvétől származik. Igen, jól olvasták, egy mindnyájunk által ismert bocs az értelmi szerző, Micimackó. Persze kellett valaki, aki meglátja a mesében rejlő nagyszerű lehetőséget. Gerendai Klára látott hozzá, hogy a Mosolygó Tolna Megyéért akció szervezői, a Lakható Szekszárdért Egyesület és a városi diákönkormányzat segítségével valóságot varázsoljon a meséből. Április 30-án, egy jelentéktelen keddi napon indultak el a diákok vidám kártyáikkal, apró ajándékaikkal, hogy néhány örömteli pillanatot szerezzenek a város lakóinak. A meghatott idős emberek simogatásai, hálás tekintetük, a fiatalabbak kissé zavart, félszeg mosolya, a sorozatos jókívánságok mind azt mutatják, hogy sikerült. Volt végre egy boldog keddünk. Gy. Á. Színes papírvirágot anyunak! Május legelső vasárnapján az édesanyákat ünnepeljük. Őszintén bevallom, fogalmam sincs, kitől származik az ötlet és mióta köszöntjük az anyukákat ezen a tavaszi napon. Arra viszont még ma is jól emlékszem, hogy az oviban mindig hoszszasan készülődtünk az anyák napi műsorra. Egymással versenyeztünk, ki tudja szebben elmondani a köszöntő versikéket, köijátékokat, énekeket tanultunk. Lázas izgalommal készítettük egyszerű kis ajándékainkat, legtöbbször az óvó néni segítségével rajzolt virágokat festettük ki. Egyikünk sem volt egy „leonardodavincsi", az anyukák mégis csodálatosan szépnek találták alkotásainkat, melyek közül jó néhányat még ma is őrizgetnek. Az anyák napjára való együttes készülődések az iskola alsó tagozata után megszűntek. Ennek következtében - szégyenszemre - sokszor a legutolsó pillanatban eszmélünk rá, hogy van egy nap, amely csak az édesanyáké. Ha jobb nem jut eszünkbe, készítsünk nekik egy egyszerű színes papírvirágot, hiszen igazán megérdemlik. Május a bulik hava Ezúttal igazán nem panaszkodhatnak azok, akik felesleges energiájukat különböző koncerteken szeretnék kitombolni. Mindjárt május elején találhattak erre megfelelő alkalmat a Hangárban rendezett Rock-night bulin vagy a Nyers ZUGbeli koncertjén. A jövő hét is egészen ígéretesen folytatódik, május 8-án a KISPÁL ÉS A BORZ ad koncertet a városi sportcsarnokban. Az együttes legújabb kazettájával (Ül) kapcsolatosan eléggé megoszlanak a vélemények, most itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy ki-ki élőben halba a dalokat maga döntse el, érdemcs-e megvásárolni a kazit Reméljük, ezúttal semmi különös nem jön közbe, a fiúk időben megérkeznek, nem felejtik otthon a felszerelést, senki nem önli le a keverőpultot és a sportcsarnok sem dől össze. A buli 20 órakor kezdődik (legalábbis elvileg), előzenekarkénl a Kinopuskin játszik. Három szekszárdi diák Svédországban Három szerencsés szekszárdi diák, Kapronczai Franciska, Vastag Eszter és Faludi Péter képviselhette városunkat Svédországban a göteborgi skandináv intézet által szervezett program keretében. Társaikkal egy hetet tölthettek el a szép északi or^feigban. Esztert, a Garay János Gimnázium III. C ^Wztályos tanulóját kértük meg, hogy meséljen az élményeiről. - Úgy tudom, a gimnáziumnak a polgármesteri hivatal ajánlotta fel a lehetőséget, hogy egy-két diákot elküldjön erre az utazásra - kezdi Eszter. - Többen is részt vettünk egy meghallgatáson, ahol felmérték az angoltudásunkat és a kommunikatív készségünket. E szempontok, illetve a tanulmányi eredmény alapján választottak ki az iskolából Pétert és engem, Franciska pedig az I. Béla Gimnáziumból érkezett. Szekszárdról mi hárman utazhattunk, de jöttek diákok Siófokról, Budapestről, Jászberényből, sőt Ukrajnából is. Április 13-án indultunk a budapesti repülőtérről, egy koppenhágai átszállás után érkeztünk meg Göteborgba, Svédország második legnagyobb városába. - Ez az út számotokra nemcsak egy kellemes tavaszi „kirándulást"jelentett, hiszen a diákküldöttségnek fontos feladatai is voltak. - így van, természetesen összekötöttük a kellemeset a hasznossal. Utunk célja tapasztalatszerzés is volt, hiszen megismerkedhettünk a svéd szokásokkal, az ottani fiatalok életével, látogatást tettünk egy göteborgi, illetve egy frederikshavni középiskolában és különböző előadásokon vettünk részt. A program nagyon színes és sokoldalú volt. - Összehasonlítanád nagyvonalakban a svéd, illetve dán középiskolákat a hazai intézményekkel? - A kint szerzett tapasztalataimmal csak megerősíteni tudom azt a közismert tényt, hogy a magyar oktatás európai viszonylatban is meglehetősen magas színvonalú. Az azonos korú svéd és dán diákoktól jóval kevesebbet követelnek, mint tőlünk. Ők például hétvégére sosem kapnak házi feladatot, az órákon is szabadabb a légkör, sőt néha elképesztő a fegyelmezetlenség. Azt hiszem, a svéd fiatalok élete sokkal nyugodtabb, gondtalanabb, mint a miénk. Őket 18 éves korukig valóban gyerekként kezelik, igyekeznek számukra biztosítani a vidám, önfeledt élet feltételeit, semmi „felesleges" dologgal nem terhelik a fiatalokat. Persze, ennek a felfogásnak egyéb következményei is vannak. Ezekben az országokban 18 éves kor alatt tilos éjszakai szórakozóhelyekre, diszkóba járni, a boltokban szeszes italt, cigarettát vásárolni, jogosítványt sem szerezhetnek. - Az iskolai látogatások során biztosan találkoztál olyan tantárgyakkal, amelyek nálunk nem szerepelnek az órarendben. - Igen, mi is részt vettünk egy-két ilyen különleges órán. Ők például ún. háztartási ismereteket is tanulnak. Szépen berendezett konyhákban közösen sajátítják el a főzés tudományát. Ottjártunkkor épp egy speciális halétel elkészítését tanulták és minket is bevontak a főzőcskébe, egészjói sikerült. - Milyennek találtad a skandináv ország fiataljait? - Nagyon kedvesek, közvetlenek voltak. Két dolog lepett meg leginkább. Az első, hogy minden híreszteléssel ellentétben, ott sem szőke és kék szemű mindenki. A másik pedig, hogy ők nem tesznek akkora különbséget férfi és nő között, mármint társadalmi tekintetben. Ott egy fiúnak éppúgy segítenie kell a háztartásban, mint egy lánynak. A családon belül nem nemek szerint osztják be a feladatokat. A nők nemcsak elvileg, hanem a gyakorlatban is egyenértékűek a férfiakkal. -Ások program közül melyikjelentette számodra a legnagyobb élményt? - Hát, elég nehéz választani. Talán a legemlékezetesebb az maradt számomra, amikor egy este a vendéglátóimmal elmentünk egy göteborgi templomba. Fiatalok adtak elő egy nagyon szép musicalt. Tényleg megragadó volt. A svédeknél rendkívül nagy szerepe van a vallásnak, a hitnek. A templomokat nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok is rendszeresen látogatják. - Szerinted milyen svéd, illetve dán szokásokat lenne érdemes átvennünk? - Azt hiszem, ezekben az országokban sokkal többet foglalkoznak a környezet védelmével, mi is meghallgattunk néhány ezzel kapcsolatos előadást. Dániában a legtöbb ember kerékpáron közlekedik, a diákok ezzel járnak iskolába. Az intézmények mellett külön erre a célra épített parkolók vannak. Náluk a szemét szortírozása is kötelező. Ezeket a dolgokat itthon sem ártana bevezetni és akkor mi is nyugodtabban élvezhetnénk a természet szépségeit.