Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-04-21 / 8. szám

4 SZEKSZÁRDI 1996. ÁPRILIS 7. 4 Szenvtelen számok Szekszárdról Hivatásunk egyik íratlan szabálya, hogy a cím szavai lehetőleg ne alliteráljanak. De az ugyanakkor legyen a figyelmet megragadó, szakmai tolvajnyelvünkön „blickfangos". Itt ilyesmire történik kísérlet. Gyanítom ugyanis, hogy a számokat kevesen szeretik és olyasmi olvastán, hogy „Szemelvények a KSH Tolna Megyei Igazgatóságának 1994-es évkönyvéből" sietve továbblapoznának. Ezt velem együtt egyik szerző sem szereti. Pedig tulajdonképpen erről lesz szó. A drága, 1000forintos kiadványra sose lett volna pénzem, ha a fontos intézmény igazgatónője, Waffenschmidt Jánosné egy sajtópéldánnyal nyugdíjas létemre is meg nem tisztel. Az ilyen állapotúakhoz fűződő több 'évtizedes kapcsolatokat általában feledni szokás, így hálám mellett a meglepetésem is teljes volt. Mit tudunk Szekszárdról? Természetesen mindenki mást. A vasútról érkező csak a szép platánsor létét, a városi főkertész talán azt is, hogy hány fa sorakozik benne. Most persze nem ilyen részletek követeznek, hanem kedvem szerint, kicsit önkényes módon kiválasztott, sőt részben általam számított adatok. Annak az évnek a végén (1994), melyet a statisztikusok szép szóval „tárgyév"-nek neveznek, a megye területének nem egészen 4 százalékán élt az összlakosság 14,4 százaléka. Ami érthetőbbé téve annyit jelent, hogy Szekszárd lakónépessége 35897 lélek volt. Az utolsó népszámlálás óta (1990) a megyében az akkori 98,9, városunkban 97,2 százalékára apadt a népesség. Szekszárdon huszonkilenccel többen haltak, mint születtek:- természetes szaporodás nem volt. Egyébként ez a mérleg a hét város közül csak Pakson pozitív. A falvakban itt-ott ugyan akad születési többlet, de a természetes szaporodásban rekorder Zombán is csak 16. Ennyien 13821 lakásban laktunk, lakásonként nem egészen hárman. Iyen téren a statisztika ugyan kiteszi a tizedes pontot, de az olvasó aligha tud elképzelni 2,6 lakót. Lakást egyébként 1994-ben negyvenhatot építettünk, üdülőt egyet se. A szennyvizet lakásainkból 170 kilométernyi régi, sok gondot okozó csatorna vezette el. 1890 "városi" lakás nem volt a közcsatorna-hálózatra kapcsolva. Szekszárd iskolaváros. Ez tanév kezdetkor és záráskor szemmel is látható, bártalán túl hivalkodónak tűnhet. Deszámítva, kisvárosnyi(8466) diákkal foglalkozott kisközségnyi (781) pedagógus. Méghozzá az általános iskolákban egy osztályteremben huszonnéggyel, a középiskolákban negyvennel. Az óvodák - akkor még - 100%-nál nagyobb kihasználtságúak voltak. Aki olvasni akart megtehette. A nyolc önkormányzati könyvtárban több, mint negyedmillió (264 000) nem kötetet, hanem - könyvtári egységet őriztek. Egy lakos mintegy évi öt kötetet kölcsönzött, ami így csalóka, mert a csecsemőkre és aggastyánokra egyaránt vonatkozik. 4496-an mentek el színházba, ami egyúttal felelet arra is, hogy miért nem lehet Szekszárdnak soha önálló társulata. Annál többen „tájolnak" ide, amivel nem járunk rosszul. Az akkor már közel százéves mozi 142 ezer nézőt vonzott és majdnem százezren látogatták (97 789) az időszakos és állandó kiállításokat. Én - tévesen kevesebbre számítottam. Közhasznú zöldterületek dolgában városunk Dombóvár után a második, parkterülettel első volt. A játszóterek számával (89) ugyancsak, de átlagosan 517 négyzetméteres alapterületükkel a városok sorában már utolsó. Kit érdekeltünk? A 257 kereskedelmi szálláshely amiben a kemping a ftzetővendéglátó-szolgálat egyaránt benne van 888férőhelyén 18535 vendég töltött átlagosan két éjszakát. A vendégek mintegy fele külföldi volt. Ha kedvük tartotta 205 vendéglátóhelyre térhettek be, ami aligha valószínű, ismerve színvonalukat. Napjainkra amúgy is megfogyott már a számuk, amiről egy elég nagy visszhangot kiváltó példa nyomán nemrégiben írtunk is. Kiskereskedelmi bolt egyébként 906 volt. Legtöbb (219) az élelmiszer, majd a ruházati (192) és az iparcikk (172). Szekszárd kapta meg a megye városainak jutó állami támogatás és személyi jövedelemadó (2 milliárd 696 millió) 37 százalékát. A munkaerőviszonyokról, az értelemszerűen szüntelenül változó munkanélküliségről, szándékosan nem esett szó. Bár az alliteráló címben nem szerepel, végül néhány összehasonlító adat a megyéről, melynek időközben megyei jogúvá előlépett székhelyén étünk. 1990-ben az ország 19 megyéje közül Tolnánál csak Nógrádnak volt kevesebb lakosa. Az egy éven meghaltak területén (22) Vas megye után a második legjobb. Híres agrár mivoltát bizonyítandó termésátlag^ gok dolgában országos 3., kukorics^P ból fölényes 1. Itt jutott tízezer lakosra a megyék között a 4. legtöbb személygépkocsi. ORDAS IVÁN * Lapok Bezons történetéből * Jelen lapszámunkban kezdjük el annak a sorozatnak a közlését, mely Szekszárd testvérvárosának, Bezonsnak a történetével ismerteti meg olvasóinkat. A história kalauzolásában Jules Soubrane, Bezons önkormányzatának nyugalmazott képviselője lesz segítségünkre. Jules Soubrane 1914. március 14-én született. Már 42 éve, hogy Bezonsban él. A Club Photo alapítója és 1967-ben a Szekszárddal való testvérvárosi kapcsolat létrehozója. A helyi bélyeg- és képeslapgyüjtő kör vezetője, elnökhelyettes és szervező a kultúrházban, igazgatósági tag a Paul Eluard Színházban, adminisztrátor a helyi zeneiskolában. „Szeretem a történelmet, imádok rajzolni és klasszikus zenét hallgatni, és persze szeretek ími" - vall önmagáról Jules Soubrane. A Bezons név eredete Az eredetről több variáció is létezik. A legvalószínűbbnek tűnő, néprajzi érvekkel is alátámasztható magyarázat szerint az ezen a területen lakó népek, a parisii-ak egy kelta eredetű nevet adtak lakhelyüknek. Ez volt Bezon, mely magyarul nyárfát jelent. Egy másik változat szerint a Bezons név a Besant, azaz bizantikus, bizánci névből ered, mely megjelölés Franciaországban az első keresztes háború után, a 12. században vált ismertté. Ettől függetlenül nagy a valószínűsége annak, hogy a település jóval 1100 előtt is a bezons nevet viselte. Ahogy elkezdődött Úgy 50 évvel Krisztus előtt Julius Caesar meghódította Galliát. Ile de Francé - tehát az a terület, ahol Bezons található - ekkor még csak határtalan erdő volt, melyből éppen, hogy kiemelkedtek a jelenlegi települések csírái. Lutetia, azaz a jelenlegi Párizs ugyancsak e zöldellő tenger közepén született. S ugyanezen erdőben, Lutetia mellett, a Szajna jobb partján keletkezett Bezons. Valószínűleg az első családok eleinte különösen nehéz életet élhettek, hiszen kemény és önkizsákmányoló módon kellett megküzdeniük a természettel. Nem véletlen, hogy Bezonsnak időszámításunk kezdetétől 1400 év kellett a 100 fős lakosság eléréséhez, s újabb 400 év múlva mondhatott magáénak 500-as lélekszámot. A barbár invázió A 9. század közepén bekövetkező normann invázió nem kímélte sem Bezonst, sem szomszédait. Erre az időszakra tehető az első írásos közlés a településről: a dokumentumok a Saint Martin des Champs és Saint Denis Apátság archívumaiban találhatók, d^k ezek az épületek a 12., században a bIV zonsi apácák birtokába kerültek. Ugyancsak ebben az időben történt, hogy a Saint Denis-i apátság egy bizonyos Etienne nevű kincstárnoka átengedett egy nagyobb földterületet a bezonsiaknak szőlőültetés céljából. A szőlő azután az 1860-as évekig jelentős „erőforrásokat" biztosított a falunak. (Folytatjuk) Jules Soubrane Bezons első hídja 1811-ben épült