Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1996-04-07 / 7. szám
15 1996. ÁPRILIS 21. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Húsvéti ünnepek Néhány tipp, hogy túléljük a „vízözönt" A húsvét egy bizonyos életkorban egyet jelent a locsolás örömeivel. Az ünnepnek ez a része leginkább a fiataloké. Az utóbbi időben ismét divat házról házra járva szódásszifonokkal riogatni a gyengébb idegzetű lányos édesanyákat. Sosem tudtam eldönteni, mi a jobb, ha az ember minden locsoló után órákig szárítkozik, és kap egy gyenge tüdőgyulladást vagy ha kénytelen minden „öntözést" követően hajat mosni az elviselhetetlen pacsuliszag miatt. Talán mégis inkább az előzőnél maradik, mindig nagyon utáltam, ha a fere öntöttek egy liter kölnit, ami aztán a szemembe folyt, és mindehhez még udvarias képet is kellett vágnom. Hát köszi! Ennél csak az dühítőbb, mikor hajnali fél hatkor vadidegenek csöngetik fel az embert, „szabad-e locsolni". Hát hogyne, a kertben a virágokat mindenképpen, de azokat is legfeljebb ingyen. Persze a barátoknak, ismerősöknek minden lány örül, még akkor is, ha jó előre bejelenti, hogy ő úgysem lesz otthon. Ilyenkor senki nem utazik (kivéve, aki mégis), jobb elkerülni az esetleges félreértéseket, sértődéseket, és inkább egy kilométerrel többet gyalogolni, mint kihagyni valakit a szórásból. Persze nem ez az egyetlen megszívlelendő jó tanácsunk a locsolók számára, jiienjünk sorjában. yf- A locsolásért cserébe kapott hímes tojásokkal ne feltétlenül a lányos ház kapujában kezdjünk el kidobót játszani, mert elég kiábrándító azokat a szépen festett tojásoknak a romjait összesepregetni, amelyekkel előző nap órákig vacakoltunk. A lányok egyébként gyorsan tanulnak, és legközelebb mindjárt a kidobóval kezdik a dolgot. - Ha jó előre kiterveltük már, hogy szerencsétlen áldozatunkat egy vödör vízzel öntjük nyakon, célszerű ezt otthon valamilyen mozgó célponton gyakorolni. Persze ne a szomszéd nénin, hanem inkább a kutyáján. Higgyétek el, megéri fejleszteni a technikánkat, hiszen így elkerülhető egy esetleges iránytévesztés, melynek következtében a vödör tartalma éppen a frissen mázolt falon köt ki. Nem jó poén egy bősz családfő jóvoltából az egész húsvéthétfőt meszeléssel tölteni. - Javaslom, hogy a fiúk először oda látogassanak, ahol jó benyomást szeretnének tenni a háziakra. Ez később, néhány pohárka után már nem biztos, hogy sikerülni fog. Lehet, hogy a leányzó anyukája nem díjazza az általunk kreált új mintát a fehér szőnyegpadlón, tehát ne akarjuk feltétlenül megmutatni, milyen kreatívak tudunk lenni, ha nagyon igyekszünk. Persze nemcsak a fiúknak szolgálunk tippekkel, hiszen a nap igazi szenvedő alanyai a lányok. - Bármilyen logikátlanul hangzik is, semmiképpen sem szabad felkészülnünk a vízözönre. A gumicsizma, úszószemüveg, esőköpeny, esernyő és egyéb védelmi tartozékok ugyanis - érthetetlen módon, de mindig felbőszítik az ebben a korban szellemileg amúgy is fejletlenebb fiúkat. Míg eredetileg megúsztuk volna a dolgot néhány liter hideg vízzel, látva ellenállásunkat, a srácok félretéve minden patron- és vízspóroló szándékot, addig nem nyugszanak, míg az utolsó cseppeket is a nyakunkba nem préselték. - Nagyon fontos, hogy őrizzük meg méltóságunkat, és próbáljuk csendben tűrni szomorú sorsunkat. Ne rohangáljunk sikoltozva egy vödörrel a fejünkben a kertben, ilyenkor ugyanis tuti, hogy az összes szomszéd kint áll az erkélyen, és még karácsonykor is a mi idétlen futkosásunkon fognak röhögni. Még rosszabb, ha a mellettünk lakók a mentőket is kihívják, mert azt hiszik, valami súlyos gond van a fejünkkel. Szóval próbáljuk meg türtőztetni magunkat. - A vendégeket persze illik megkínálni valami finomsággal. Jobb, ha a sütést az anyukánkra vagy a nagymamánkra bízzuk, de ha mindenáron ki akarjuk próbálni szakácstudományunkat, akkor se meséljük el az összes vendégnek, hogy az a kis mákos a mi remekünk, mert esetleg rosszul sül el a dolog. Könnyen lehet, hogy egy kis hiba csúszik a receptbe, és nem lenne jó, ha másnap mindenki tudná, hogy a mi kis mákosunktól kapott gyomorrontást a fél város. Mindezek után locsolókban gazdag, kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! A diák diák, a felnőtt pedig felnőtt Megfigyeltem, hogy sok felnőtt szeretne újra diák lenni. Az okát még nem tudom, de az biztos, hogy érdekesek ezek az évek. Valamiféle határt jelentenek az életünkben, határt a gyerekek és a felnőttek világa között. A baj az, hogy nincs választóvonal amelyen átlépve valaki az egyik kategóriából a másik részévé válik. Ezért előfordul, hogy az ilyen korú embereket felnőtteknek kijáró gonddal terhelik, máskor lebecsülik őket, mint a gyerekeket. Többször bebizonyosodott már: az ő feladatuk megtenni azokat a dolgokat, amiért a felnőttek már nem merik vállalni a kockázatot. Új lehetőségeket, új utakat keresni. Becsülni kell bennük az újításhoz szükséges energiát, ami náluk még megvan, a felelősségtudat mellett, amit már a nagyok világából merítenek hozzá. Ilyen fiatalok egy csoportja dolgozik a Szekszárdi Középiskolák Szövetségének keretein belül. Lelkesen akaiják megvalósítani céljaikat, és bár néha hibáznak, nem adják fel. A mostani erőpróbát a városi diáknapok megszervezése jelentette számukra. A háromnapos rendezvényt sok gonddal készítették elő, és az apró-cseprő mulasztások sem szegték kedvüket, hiszen Szilágyi Nóra azzal búcsúzott tőlem: „Jövőre? Jövőre ugyanitt!" Legelőször arra kértem őt, beszéljen arról milyen tervei vannak, mint hivatalában megerősített diákpolgármesternek, hiszen a városi középiskolások 3-3 képviselője egy újabb évre őt bízta meg. - Mindenekelőtt megpróbálom jobban összeegyeztetni az ezzel járó feladataimat az iskolai munkámmal. A legnagyobb célkitűzésünk az idei évre a környezetvédelem. Ezenkívül szeretnénk együttműködni a rendőrséggel a droggal és a „diszkóbalesetekkel" kapcsolatos problémák megoldásában. Természetesen továbbra is odafigyelünk az országos kapcsolatokra. A részletesebb terveket a pályázatomban írtam le, amelyet minden képviselő megkapott, sőt magam is ismertettem. - Mi az, amit mint diákpolgármester szeretnél mindenkivel tudatni? - Megígérem, hogy ezután még jobban összefog a SZEKSZ. De a legfontosabb: amit szervezünk, azt nem magunknak csináljuk. Azt szeretnénk, ha a diákság nem csupán külső szemlélő lenne, hanem résztvevő is. - Miben különböznek az idei diáknapok a tavalyitól? Szilágyi Nóra - Két héttel későbbre tettük az időpontot, így nem kapcsolódtunk a március 15i ünnepségsorozathoz. Ennek két oka van. Abban reménykedtünk, hogy kedvezőbb lesz az időjárás, de emellett plusz 14 nap is rendelkezésre állt a szervezéshez. Igaz, így is későn kezdtünk neki a munkának. Újdonság, hogy felnőttsegítség nélkül vágtunk bele. - Mennyire találtatok partnerre a felnőttekben? - A segítőkészség mindenkiben megvan. Vannak, akik komolyan vesznek és vannak, akik nem. Azt hiszem, ez mindenhol így van: a diákság diákság, a felnőttek pedig felnőttek. A Gyermekek Házával jól együttműködünk. Sok programunknak biztosítják a helyet. Az első közös vállalkozás a szerdai rockbuli volt, ezt én - figyelembe véve, hogy hétköznapra esett - sikeresnek ítélem meg. Úgy gondolom, az itt megrendezett programok mindenképpen a kulturáltság keretein belül folynak, és ez is része a pályázatomnak. Az iskolaigazgatókkal is tartottunk egy megbeszélést, ahol tulajdonképpen ők is segítőkésznek mutatkoztak. Sok mindenkinek tartozunk köszönettel a fő támogatókon kívül. - Ha röviden értékelned kellene a munkátokat, mit mondanál? - Kétféleképpen tudom ezt megtenni. Az első variáció szerint egy ötös skálán egy jó hármast kapnánk. Esetleg valamivel jobbat. De ha azt is figyelembe veszem, hogy mindent csupán önerőből próbáltunk megoldani, akkor csillagos ötös az osztályzat. A legsikeresebb programnak a Titanicban megrendezett diszkó és a két rockbuli bizonyult. De a résztvevők szerint jó hangulatban zajlott az Év iskolája címet viselő vetélkedő is. Persze a programok megvalósításában is voltak botlások, de Szilágyi Nóra biztosított arról, hogy tanultak a hibáikból. Sőt tapasztalataikat át is adták a fiatalabb generációnak csütörtökön, az Általános iskolások továbbképzése nevet viselő program keretében, talán már a következő évek diáknapjainak készítve elő a ta' aj 1' Gyuricza Eszter
