Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-01-14 / 1. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. JANUÁR 14. Hírposta Nem megy el szó nélkül a Ferropatent-Lazúr vezetése a legutóbbi Békéscsaba elleni igencsak ellentmondásos körülmények között születő bosszantó egygólos, 27-26-os vereség mellett. Kedves László vezető edző, a mérkőzés után egy nappal a POP TV élő adásában jelentette be, hogy kirívó taktikai fegyelmezetlenség, avagy az akarati tényezők hiánya miatt néhány játékost megbüntetnek. Továbbra is keresi a profi ökölvívókat felkészítő és versenyeztető UNIÓ BOX Team Szekszárd, Bognár László ellenfelét a „sportágtörténeti" meccsre, az 57 kg-os súlycsoportban. Mint arról már beszámoltunk, a WBU világszervezetnél ebben a súlycsoportban nincs még világbajnok, így a legjobbak közül azok mérkőzhetnek majd, akiknek a menedzsereik tető alá hozzák a mérkőzést, magyarán előteremtik a dollárezreket. A már egy tucat győzelemmel bíró Bognárra rábólintott az EBU, s a jövő hét elején már kiderül: afrikai avagy európai ellenfele lesz-e február 26-án a paksi városi sportcsarnokban rendezendő mérkőzésen a kitűnő bokszolónak. Ötből négy a tartós siker záloga Csák Magdolna új helyzetben Más ez a sztárság a pestinél A nyári hőségben, a felkészülési időszak kellős közepén igazán üdítő hírt közölhettünk a kosárlabda szekszárdi híveivel: Csák Magdolna, a BSE sztárja, a KSC Szekszárdhoz igazol. Annak rendjemódja szerint megcsináltuk az inteíjút, amelyben a két évvel ezelőtt a legjobb magyar női kosárlabdázónak választott játékos beszélt egyéni terveiről és új csapata sanszairól. Csaknem fél év elteltével nem érdektelen feltenni a kérdést: hogyan is indul, alakultak a dolgok kedves Magdi. - Ami a reflektorfénybe maradást illeti, nem panaszkodhat: húzóembere egy kis csapatnak, és újra meghívást kapotl a válogatott csapatba. - Ennek nagyon örülök, mert fő célom változatlanul az 1997-es, itthon rendezendő Európa-bajnokság, s az, hogy Killik László meghívott a keretbe jelzi,hogy versenyben vagyok a majdani szűkebb keretbe kerülésért. - Volt az év legeslegvégén a válogatottnak egy skandináv túrája, ezen Csák Magdolna mennyire volt meggyőző? - Két meccset játszottunk. Az elsőn a finnek ellen - ez volt a A vezetők közötti nézeteltérésnek, hovatovább acsarkodásnak többnyire a versenyzők isszák meg a levét. Néha egy egész sportág. Az ugyanis már biztos, hogy egy, Szekszárdon is népszerű és immár több évtizedes eredményes sportág, a kerékpár nem tudott versenyzőket indítani az olimpián. A dolgot el lehetne annyival is intézni: a kolumbiai világbajnokság megmutatta, nem érjük el a követelményszintet, vagyisnem vagyunk olimpiaérettek. A pályások leszerepeltek, azokat az országútiakat, pedig akik a saját költségükön ki tuhtak utazni, azokat lekörözték. Tiszta sor, de országúti berkekben, így Szekszárdon is, azért ennyire nem egyszerűsítik le a kérdést. Ez a szakág ugyanis egy szövetségi, nem eléggé indokolható diszkriminatív döntés miattnem kapta meg azt a lehetőséget, hogy a legjobbjaival mérettessen meg. Kerek perec kijelentették a vezérKulissza karban: pályásokat utaztatjuk, az ország meg a saját kontójára jöjjön ki - no nem Ausztriába, hanem Kolumbiába - ahogy tud. Az országútiak, legfőképpen szponzoraik igencsak zokon vették a megkülönböztetést. Kapásból mondták: anynyival nem jobbak a nemzetközi eredményeik, hogy imigyen lesöpörjenek bennünket. Van önkritikájuk a nemzetközi eredménytelenségüket illetően, de ama tény elhallgatását azért nem engedték, hogy a legutóbbi olimpián az akkor még minden értelemben szekszárdi Steig Csaba 52. helyezésével az utóbbi évtizedek talán legjobb eredményét produkálta, amit - a sportág jelenlegi sanyarú helyzetében - akár sikerként is ellehetett könyvelni. No de az országúti szakág más okból is, egyenlőséget kért. Tudniillik, nagyságrendekkel népszerűbbek a pályásoknál. Idehaza és külföldön könnyebb - mindenki bizonyítási lehetőséget kapott, ám a svédek ellen már szelektált a kapitány. A pályán eltöltött idő alapján, úgy érzem, benne voltam a pakliban, jól sikerült számomra a mérkőzés. De ez csak egy torna volt, alapvetően semmire nem adhatott választ, de a jövő évieknek már nagyobb lesz a tétje, a majdani EB-keret kialakítása szempontjából. Mital havonta csak egyszer találkozunk közös edzésen, így élesben alakulhat, formálódhat a csapat. A társak szinte egytől-egyig menő magyar csapatokból kerülnek ki; Ön viszont egy kis csapatban játszik. Ebből az adott szituációból vajon előnye avagy hátránya származik? - Érdekes kérdés... Többször gondolkodtam már rajta és arra a megállapításra jutottam, hogy hosszabb távon inkább előnyöm származik abból, hogy minden meccsen hozni kell magamat, hogy az én dobóteljesítményem a szekszárdi csapat eredményességének záloga. A dobóbiztonságomnak például nagyon használt, ez érződött/ Bizonyos szempontból persze lehet hátráltató is az, hogy nekem a bajnokikon kétszer is. Ha lekörözik őket, ha nem. A feltételes módban irt mondatoknak nincs sok értelme, de annak az Istlstekker Jánosnak (Bici Tour SE Szekszárd), aki a magyar körversenyen immár másodszor a legjobb hazai versenyzőnek bizonyul, és az előkelő negyedik helyen végez, annak - de másoknak is az országúti hazai elitből - lehet valami keresnivalója a világbajnokságon, amely az egyetlen verseny az olimpiai szereplés kiharcolására. A szekszárdi főszponzor (Bici Tour) azonban - mint hírlik - elvi okokból nem „csöngette ki" a cirka háromszázezret Istlstekker kiutaztatására. Biztosan így van, hiszen a nevezett versenyző Gálék, a szponzorházaspár egyik kedvence. A végkifejlet: az államilag dotált pályások leszerepelnek, a kikuncsorgott pénzzel kiutazó országútiak sem váltják meg a világot. Jöhet a szlogen: mint cél a Sydney olimpia... húsz percem van, címeres szerelésben pedig - a verseny éleződésével - lesz öt-hat percem, s ott akkor kell megmutatni! Ezzel számolnom kell. - Térjünk vissza a KSC Szekszárdhoz. Itt már eléggé veszélyben van nyári prognózisa: még a legjobb nyolc közé jutás realitása mellett is érvelt... - Azért tegyük hozzá gyorsan: egy komoly center érkezése esetén nyilatkoztam. E kérdés megoldatlanságát nem kell különösebben ecsetelni. Bár!... Még így is lehetünk nyolcadikak, ha veijük a? MTK-t idehaza (beszélgetésül még a szerdai meccs előtt zajl^P a szerző), és visszahozzuk Szolnokon az idehaza elveszett meccset. Persze nagyon nehéz lesz, miképpen a soron következő meccsek is! A keret szűkössége, a lehetőségek behatároltsága miatt a pályán lévő öt emberből négynek végig jól kell játszani, máskülönben nem boldogul a csapat. - Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a húzóemberek közül egy, legföljebb kettő volt igazi húzó. Változik a helyzet? Remélem igen, mind az egyéni teljesítményekben, mind a csapatjátékban érezni lehet pozitív változást, így látok esélyt egy jó szériára. És arra is, hogy a padról érkezőknek lesznek fontos momentumai: kritikus pillanatokban szerelések, lepattanó szedése, jó passzok ie^ lemzik majd őket. (B - De ebben a csapatban az úgymondott „Művésznek" bizonyos előadásokon zongoracipelő szerepét is kell vállalnia... - Már nyitott kaput dönget. Guóth Ivánnal beszélgettünk erről. A csapatérdek a legfontosabb. Igyekszem a védekezésben is a maximumra, amiben a válogatottban is hasznát láthatom. - Kintről is látszik, hogy a vereségeket nehezen, lelki tusák árán dolgozza fel, elfogadta az új helyzetet, vagy még mindig vívódik? - Remélem, ezen kérdésnek hamarosan nem lesz aktualitása..., de töredelmesen be kell, hogy valljam: az itteni beilleszkedésemben a kudarcok, a vereségek okozták a legnagyobb problémát, idegessé, ingerültté váltam, nehezen dolgoztam fel a vereségeket. Eddig ugyanis az volt a jellemző, hogy egy teljes idényben összesen 4-5 meccset vesztek, most meg pedig ez idáig csak ennyi mérkőzést nyertem...