Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-02-05 / 5. szám

3 1995. FEBRUÁR 12. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Meghosszabbítani az életet mindenáron? Eutanázia és reklám Beszélgetés az orvosi etikáról Néhány éve még, ha az orvosi etika került szóba, a laikusok rögtön a hálapénzre, a paraszolvenciára gondoltak. Pedig a szavak sokkal mélyebb, fontosabb tartalmat rejtenek. Azt, hogy a beteg megtudhatjae, hogy gyógyíthatatlan beteg, hogy szükséges-e a beleegyezése az orvosi beavatkozásokhoz. ^ De idetartozik az eutanázia-kérdés, vagy a béranyaság, és az orvosok magukat reklámozó hirdetése is. Mindezekről dr. Schultz Károlyt, az orvostudományok kandidátusát, a Tolna Megyei Kórház gyermekosztályának vezető főorvosát kérdezem, aki egyben a Magyar Orvosi Kamara Tolna megyei etikai bizottságának az elnöke is. - Az utóbbi időben előtérbe kerültek az orvosetikával szoros összefüggésben lévő kérdések, amelyek megoldatlanok még hazánkban. Ilyen például a betegjog, a beteg-felvilágosítás, az orvosi beavatkozásokba való beleegyezés kérdése. Komoly polémia folyt az eutanáziáról, de egyre többet beszélnek a mesterséges megtermékenyítés etikai problémáiról, a béranyaság kérdéséről, mikor egy meddő házaspár egy harmadik személyt, egy béranyát kér fel arra, hogy hordja ki a terhességét, s után a gyermeket adja oda. Ezek ma még nálunk sem jogilag, sem erkölcsileg nem szabályozottak, s ezért a jövőben a nyilvánosság bevonásával vitafórumokat terveznek. - Egy konkrét téma. Van egy beteg, aki él, de emberi életre semmi esélye sincs. - Jelenleg is van az osztályunkon egy olyan csecsemő, aki agy nélkül született. Ezt a kórképet anenkefáliának hívják, s nála ezt egyértelműen sikerült kimutatni. Ebben az állapotban minden, az életet mindenáron meghosszabbító beavatkozás feleslegesnek tűnik. - Viszont, gondolom, ezt a szülők, akik gyermeküket szeretik, nehezen tudják elfogadni. - Mielőtt mi egy ilyen diagnózist kimondunk, többször is konzultálunk más szakmákkal. Ez esetben ezt a kisgyermeket Budapesten az Országos Idegszebészeti Intézetben is kivizsgálták, pécsi kollégáinktól is konzíliumot kértünk, s csak ezután közöltük a szülőkkel a diagnózist. Egyébként ez a legnehezebb az orvos számára. Megmondani a szülőnek, hogy megállt a tudomány, a gyermeke menthetetlen. Ez felveti a passzív eutanázia kérdését, amiről mostanában sok szó esik. Ez azt jelenti, hogy nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy a gyógyíthatatlan ember súlyos szenvedésekkel teli életét meghosszabbítsuk. Nem teszünk meg mindent azért, hogy egy ilyen csecsemőt életben tartsunk. Ezt általában a laikusok nagy része és az orvosok többsége is helyesli. - És a hippokratészi eskü? - Valóban sokan hivatkoznak arra, hogy az orvos arra esküdött, hogy a beteget meggyógyítja és az életet el nem veszi. Természetesen a magyar orvosok száz százaléka az aktív eutanázia ellen van, mert az esküjével ellentétes. Más azonban a passzív eutanázia, amikor arról van szó, hogy bizonyos rendkívüli eszközöket nem alkalmazunk azért, hogy egy teljesen gyógyíthatatlan beteget mindenáron életben tartsunk. Nemrégiben egy felmérést végeztünk gyermekgyógyászok körében, akik névtelenül válaszoltak a kérdőíven feltett etikai kérdésekre, és 82 százalékban azt a választ adták, hogy bizonyos esetekben erkölcsileg megengedhetőnek tartják a passzív eutanázia alkalmazását. Ettől a szótól azonban sokan nagyon félnek, ugyanis ahhoz kemény asszociációkat is kapcsolhatnak, gondolok itt a náci haláltáborokban végzett kísérletekre. Talán emiatt ez a szó sok emberben az aktív gyikosság képét idézi, pedig szó sincs erről. Ez esetben humánumból, csupán a beteg reménytelen szenvedésének meghosszabbítása érdekében nem alkalmaz bizonyos életben tartó beavatkozásokat az orvos. És ezt a Magyar Orvosi Kamara etikai állásfoglalása is megengedi. - S mi van akkor, ha a gyógyítható kis betegnél a szülő ellenzi az életmentő beavatkozást. Ez is megtörtént eset: az anyuka a Jehova Tanúi szekta tagja volt, s nem akart beleegyezni, hogy a sárgaságban szenvedő újszülöttjének az életet jelentő vérátömlesztést adjanak. Ugyanis náluk a hit tiltja az idegen vérrel történő beavatkozást. - Ebben az esetben az orvosi beavatkozásokba történő beleegyezésről van szó, másrészt a beteg önrendelkezési jogáról, amit az orvosnak messzemenően figyelembe kell vennie. A Jehova Tanúi szekta tagjai viszont hitükből fakadóan nemegyszer olyan újszülöttet, akinél vércserére volt szükség, akut életveszélybe sodortak. Ebben az esetben az orvosnak nem kell tiszteletben tartani a beteg kérését, mivel itt a gyermek életéről van szó, és a gyerek érdeke azt kívánja, hogy a beavatkozás történjen meg. Amerikában és a nyugati országokban ilyen esetekben az orvosok általában bírósághoz fordulnak, s ott szerzik meg a szükséges beleegyezést. - Joga van egyáltalán a szülőnek ahhoz, hogy az ő vallási meggyőződése alapján gyermekének halálát okozza? - Természetesen a vallási meggyőződést tiszteletben kell tarzani, de ez az egyik oldal, amivel szemben áll a gyerek életveszélyes állapota, s az orvosoknak ez utóbbit kell figyelembe venni. Van azonban egy új fejlemény ebben, amivel a Jehova Tanúi élnek is, és ezzel el lehet kerülni a vértranszfúzió alkalmazását. Egy N (Folytatás a 4. oldalon.)