Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-05-14 / 19. szám

4 SZEKSZÁRDI 1995. MÁJUS 14. Szekszárdi löríénetek Autós ügyek Harmincas házaspár nézelődik az egyik parkolóban. Kezükben szatyor, csomag, ők mégsem sietnek letenni azokat, hanem szép komótosan az autókat nézegetik. Nemcsak kívülről, hanem a belsejüket is tüzetesen megnézik, egészen közel hajolva az üveghez. Először egy XM-et néznek meg tüzetesen. A szép kocsi pár éve Az Ev Autója volt. Nem véletlenül persze. Szóval megnézik tüzetesen. Aztán talán valami Skodát néznek, majd egy újabbat, ki tudja milyet. Sok az egyforma, hasonlónak tűnő kocsi. Egyénijegyeket nem mindegyik hordoz. A számitógépek éppúgy, mint a repülőgépeknél, hasonlóra rajzolják a gépeket, hiszen az optimális légellenálláshoz nagyjából hasonló forma tartozik. Többet már nem néznek. Nekik is van kocsijuk. Kinyitják a csomagtartót, belerakják a szatyrokat és lecsukják a csomagtartó tetejét. A csinosan, szépen öltözött házaspár ezután nyitja a TRABANTOT, beszáll és elhajt... A Kiskorzón is áll egy Trabant. Tetején csomagtartó. Azon csomag, melyet egy férfi kötöz fel, hogy el ne veszszen. Szép komótosan, lassan. Nem siet. Anyuci bent ül a kocsiban és hát ha már nem segít apucinak, mit is tehetne mást, TELEFONAL. Manapság ez is természetes. A sürgős ügyeketmára kocsiból és a kocsiba is meg lehet telefonálni. Ez még a Trabantnál sem hátrány. Hogy többe kerül a telefon, mint az autó, hát istenem, változik a világ... * Victoria egyenlő győzelem. No nem mindig. Láttam egy szép piros vekkert. EGY PARKOLÓBAN. Vadonatúj volt minden bizonnyal. Rajta a felirat: Victoria. Egy gond volt vele. Valamely autó, valamely kereke átment rajta. Nem ketyegett, meg sem moccant. Nagy Lajos Képtelen természetrajzában ilyen lehetett egy másik óra, egy zsebóra, melynek hasonló baja volt, igaz, azon úgy tudom, nem autó gázolt át. -tükeNyílt tér Kedves Szepesi László! Először is örülök, hogy szekszárdi téma nem lévén, a szomszéd kisvárosban, Tolnán történtekkel is találkozhatnak a Szekszárdi Vasárnap olvasói. (Kár, hogy Tolnán nem terjesztik a lapot.) Nem szoktam reagálni újságcikkekre, mert úgy gondolom, ez csak tovább gerjeszti az indulatokat. Amiért most mégis szót kértem, az a tolnai gimnáziumról irt múlt heti cikked, melynek első mondata így szól: „Közismert dolog, hogy egy-két betű megváltoztatása is alaposan átformálja szavainkat, egy-két szó cseréje a mondat értelmét is." Ezzel oly mértékben egyetértek, hogy alá is szeretném támasztani az állítást. Gimnáziumtaianítás Tolnán - olvasható fekete háttérben fehér betűkkel. Akár gyászjelentésnek is beillene. Gyászolni a költségvetésben az önkormányzatoknak juttatott összegek miatt - melyek csupán a költségek felére elegendőek - lehetne. Csakhogy itt valójában nem gyászról, hánem egy gimnázium megmentésére tett kísérletről van szó, mikor a tolnai testület úgy döntött, hogy a feladatot átadja a megyének. Eladták a Sztárait? - ötlik szembe a nagybetűs cím. Tipikus újságírói fogás. A félrevezető, szenzációéhes cím után kérdőjelet téve, a kijelentés mentesül a valódiság alól. Fogalmam sincs, milyen eladásról van szó? Hogyan tehetne ilyet bárki is? A helyes szóhasználat talán ez lett volna: gimnáziumtaianítás helyett gimnáziummentés, az eladták helyett átadták, persze kérdőjel nélkül. Ugye milyen másként hangzik?Mennyire igaza van a múlt heti első mondatodnak! Néha a sandaságra utalás helyett megjelenhetne a valódi szándék is a történtek mögött. Esetleg megfogalmazódhatna egyszer, hogy az intézményrendszer fennmaradásáért aggódó testület azért, hogy a város többi intézményét fenntarthassa, az önként vállalt, nem kötelező feladatát átadja a megyének, aki ezt köteles ellátni. Az átadás lehetőséget teremt arra, hogy egy vadonatúj, korszerű, minden igényt kielégítő oktatási intézményben tanulhassanak ősztől a Tolna megyei diákok. Lehetőség van a laktanya további kiépítésével egy magasszintű oktatási centrum létrejöttére is. Az már csak hab a tortán, hogy az átadásbólfelszabadult pénzt tornacsarnokra, a szennyvízprogram folytatására, szilárd utak, járdák építésére fordíthatja a város, hogy csak néhány fontos dolgot említsek. Ugye, milyen másként hangzik? Igaz, ebben semmi szenzáció nincs, s a kutyát sem érdekelné! Üdvözlettel: RÓZSA SÁNDOR képviselő Tisztelt Főszerkesztő! A Szekszárdi Vasárnap május 7-i számában - szepesi - aláírással megjelent „Gimnáziumtaianítás Tolnán Eladták a Sztárait?" című cikkben a szerző nem a valóságnak megfelelően írta le az általam közölteket. „Az alpolgármester ... Azt mondta, neki a megyei önkormányzat elnöke személyesen ígérte, a tolnai diákoknak nem kell iskolát változtatniuk." A megyei közgyűlés elnöke nekem ilyen ígéretet nem tett (nem is tehetett), továbbá magam sem tettem ilyen kijelentést. A cikkben megjelent még egy valótlan állítás: „ - fű - alatt eladták a volt szovjet laktanya még hasznosítható 66 lakását". A valóság az, hogy az önkormányzat nem vásárolta meg a LIMES Rt.-tői ezeket a lakásokat. Kérem, e súlyos tévedések korrigálását szíveskedjék lehetővé tenni. Kérem levelem sajtó-helyreigazításként való közlését. Tolna, 1995. május 10. Köszönettel: STRÓBL JÓZSEF alpolgármester A szerző válasza Kétlem, hogy csupán szenzáció az, hogy esetleg megszűnik a gimnázium, s más település más iskolájába kell járnia majd a több száz tolnai gimnazistának, a félszáz tanárt pedig, esetleg, szélnek eresztik. Arra ugyanis nincs egyáltalán garancia, hogy a megye úgy teljesíti a törvény reá szabta és Tolna város által reá kényszerített kötelességet, hogy a még be sem fejezett új tolnai gimnáziumban, s hogy egyáltalán Tolnán tanulhatnak majd a diákok. Erre ugyanis, mint levelében most leíija Stróbl József alpolgármester, mégsem kapott Tolna megye önkormányzatának elnökétől ilyen ígéretet. Sajnos, mikor beszélgettünk - szavait egyébként őrzi az eredeti hangfelvétel ennek ellenkezőjét mondta. Mondatai szó szerint így szóltak: „ Végül is a megyei közgyűlés határoz ezekről a dolgokról, de a megyei közgyűlés elnöke egyértelműen úgy nyilatkozott nekem személyesen, hogy szó sincs ilyenről, ilyen kijelentésére senki nem voltfelhatalmazva, hogy ilyen kijelentést tegyen, hogy a tolnai gimnazisták valami más településre járjanak gimnáziumba, sőt, végül is a feladatátadás megtörténik, akkora két önkormányzat szerződésben, illetve határozatban fogja a vitás kérdéseket meghatározni." Az alpolgármester úr másik állításával kapcsolatban pedig annyit, hogy azt többen és több helyen elismerték, a 66 lakás nem egészen az önkormányzat határozatának megfelelően talált gazdákra. Csupán, mert nem tartozott a tárgyhoz, s mert közismert, hogy miről szól az a történet, nem akartam részletesen ismertetni, hogy mi nem felelt meg a képviselők által megszavaztatott határozatnak. Az újságíró feladata egyébként, hogy tükröt tartson, a tényeket bemutassa, s elmondja azoknak a véleményét is, akik esetleg másként látják a megoldást, mint a döntéshozók. Akik egyébként féltik a tolnai diákokat, s nem akaiják, mert már ilyen hangok is hallatszanak, hogy az egyébként a lehetségesnél drágábban felépült gimnáziumépületet olcsón, vállalkozók vegyék majd, gimnázium híján, birtokukba. SZEPESI LÁSZLÓ Hol vagy, hol nem vagy, de akárhol is vagy, néha te is vársz a csodára. Hiszed, hogy egyszer veled is megtörténhet, hogy egy jó tündér akárkinek a képében meglátogat. Persze nem teljesíti három kívánságodat, csak úgy magától ajánl fel valamit, akármit. Ha történetesen kisnyugdíjas vagy, vállalja a nagyothalló-készüléked olcsó megjavíttatását, és te már nyújtod is, és adod mellé a megtakarított pénzecskédet. Hiszel benne, bízol benne. Ha viszont vállalkozó vagy, és jól jönne egy tőkeinjekció, akkor tökét ajánl, csendestársként. Persze a felajánlott összeget totón nyerte - mutatja a szelvényt -, és még nem fizették ki, így tehát éppen nincs nála annyi pénz. Sőt, semennyi. Ezért addig is tőled kér kölcsön. S te adsz, hisz leendő üzlettársak között fő a bizalom! Adsz, mert kétkedéseddel nem akarod, nem mered kiengedni a kezedből a „szerencsét". Ugyanezért lépsz be a sokadik pilótajátékba is, hisz valakitől hallottad, hogy hallott valakiről, aki így gazdagodott meg. Aztán vársz, vársz, talán még mindig a csodára, vagy egyszerűen csak arra, hogy történjen valami. De már nem hiszel benne, hogy történik. És nem tudod nem meghallani: csalót keres a rendőrség. Hallod, és már jól tudod, hogy te is a balekok, a „palimadarak" között vagy. Becsaptak, s még te szégyelled, hogy hagytad magad. És nehezen veszed tudomásul, mert te a légynek sem ártanál, és ki sem tudnál ilyet találni, és álmodban sem gondolnád... Pedig az effajta „tündérek" naponta megkísérthetnek akármelyikőnket, és elképesztően ötletesek. De azért fő a bizalom! Udud