Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-02-05 / 5. szám

15 1995. FEBRUÁR 26. 10 , SZEKSZÁRDI VASARNAP Bölcsesség a vezetésről „Azzal, aki rosszul vezet, csak addig nem történik baj, amíg egy másik rosszul vezetővel nem akad össze." (S. Fitzgerald) Nőkről, nemcsak nőknek! Nők a volán mögött Kedves Olvasóim! Két, ebben a témában legilletékesebb szakértőt kérdeztem meg, hogy foglalják össze pár mondatban véleményüket, tapasztalatukat, a női vezetők közlekedési moráljáról, a nők vezetési képességeiről, alkalmasságukról, a női vezetők által elkövetett balesetekről. A válaszok hihetetlenül egybehangzóak voltak. Nos nézzük, hogy vezetünk mi nők? Szabálykövetők, rutintalanok... k A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság közleWkedési osztályának vezetője, Illés László: - Köztudott, hogy jóval kevesebb nő vezet, mint férfi. A női vezetőkről elmondható, hogy sokkal jobban tisztelik a szabályokat, mint a férfiak, ha a piros lámpánál átmegy egy kocsi, azt biztos, hogy férfi vezeti. A női vezetők sokszor túlságosan is óvatosak - ezért van az, hogy a férfiak különböző megjegyzéseket tesznek rájuk ám ezt nem szabad tudomásul venni. Az óvatosság abból adódik, hogy a nők lényegesen kevesebbet vezetnek. Ők a család fuvarozói, ha a férj iszik vagy nem ér rá, akkor a feleség is „vezetheti" az autót. Egyébként szinte minden férfirajellemző, hogy nehezen adja át a kormánykereket. A balesetek, amelyeket nők okoznak, pontosan tapasztalatlanságukból és rutintalanságukból ered. Azt azonban meg kell mondani, hogy a súlyos sérülésekkel járó baleseteknél ritka az, hogy nő ült a volánnál. Ha mégis bekövetkezik a baleset, akkor viszont jellemző a nőkre, hogy könnyen pánikba esnek. Egészében elmondható, hogy a nők fegyelmezett vezetők, a sebességkorlátokat és egyéb . forgalommal kapcsolatos szabályokat sokkal in^kább betartják mint a férfiak. Előítélet és bizonyítási vágy A Tolna Megyei Közlekedési Felügyelet képzésfelügyeleti és vizsgáztatási osztályának vezetője, Radnai Mátyás: - Az 1992-től élő képzési rendszer sokkal gyakorlatiasabb akár a közlekedési ismeretről, akár a biztonságos üzemeltetésről beszélünk. Kedvezőek a nőkkel kapcsolatos tapasztalataink, nagyon szorgalmasak, precízek, s ezt nem udvariasságból mondom. Valószínű ebben a bizonyítási vágy is benne van, hiszen legtöbb nőnek meg kell birkóznia azzal, hogy nap mint nap hallja a férfiaktól, hogy ő másodrendű vezető. A vizsgáztatásnál azt tapasztaljuk, hogy a nők megtanulnak vezetni, ám utána csak akkor vezetnek, ha szükség van rá. Ha beülök valakinek a kocsijába akkor megbízom benne, s tudomásul veszem, hogy mindenfajta megjegyzés, utasítás csak ronthat a vezetésén, egyrészt zavarja, másrészt félelmet válthat ki a volán mögött ülőből. Természetesen tudok - sajnos kevés - ellenpéldát is, amikor a férj a feleséget a frissen szerzett jogosítványával ösztönözte, hogy egyedül vezessen. Meggyőződésem, hogy ezekben az esetekben tanulnak meg igazán jól vezetni a nők, ami az egész család hasznára válik. Sas Erzsébet oldala Vezetni tanulunk Ehhez, nyújt segítséget a következő kél könyv. Tankönyv a jármüvezetötanfolyamokhoz. Tesztkönyv a járművezetői vizsgák valamcnnv i kategóriájához. endégem a Gemenc presszóban ZeV

nei Szilvia, a szekszárdi Shell töltőállomás egyik benzinkútkezelője. Beszélgetésünk apropója nem éppen nőies foglalkozása. - Vannak akik már kicsi koruktól tudatosan készülnek egy hivatásra, illetve álmodoznak egy foglalkozásról. Ön hogy volt ezzel az indíttatással? - Azt hiszem annak jó, akinek konkrét elképzelése van már iskolás korában a jövőjéről. Nekem az volt a vágyam, - sajnos nem sikerült -, hogy eladó leszek. Aztán úgy alakult, hogy Bajára vettek fel szakmunkásképzőbe és ott kaptam bizonyítványt, mint varrónő. - Dolgozott az eredeti szakmájában? - Nagyon rövid ideig. Üzembe nem akartam elhelyezkedni, mert hallottam, hogy nagyon kevés a fizetés, főleg a kezdőké. így kerültem egy maszek varrónőhöz, ahol ajó indulás után három hónap múlva ugyanazért jöttem el, alig kerestem. - Ott állt egyjó szakmával, rutin és munka nélkül... - Semmi konkrét elképzelésem azonkívül, hogy dolgozni szeretnék, nem volt. Ahhoz, hogy varrónőként otthon kezdjek valamit, komoly befektetés kellett volna. Aztán a barátom, aki szintén a Shetl-kútnál dolgozik említette, hogy van egy állás náluk. Egy kis töprengés után úgy döntöttem megpróbálom. A felvételnél a főnök figyelmeztetett a munkám nehézségeire, de úgy, hogy egyben minden munkatársa nevében a segítségét is felajánlotta. Nem bántam meg. Valóban remek kollégák vesznek körül, jó velük együtt dolgozni, mondhatom úgy is, hogy baráti kapcsolat alakult ki, ami szerintem nagyon fontos, hiszen az ember idejének nagy részét tölti a munkahelyén. - Egyszóval ők egyenrangúnak veszik, befogadták. De milyenek a tankoló vendégek? - Nincs okom panaszra. Udvariasak, nem bizalmaskodók, nem tesznek megjegyzéseket, vagy ha igen, az az udvariasság, kedvesség határán belül van. Biztos vagyok abban, hogy ez a viselkedés az én hozzáállásomtól is függ, hiszen ha udvarias vagyok, rendben teszem a dolgom akkor is, ha valamilyen tájékoztatást, útbaigazítást kell adni, akkor ők ugyanúgy viselkednek. - Most néma legjobb évszakjár a benzinkutasokra, szél, hó, havas eső. Bár a nyár sem sokkal könnyebb: a forró betonon állni egész nap. Mit gondol, meddig marad ezen a pályán? - Jól érzem magam ezen a munkahelyen. Még fiatal vagyok, a családalapításon nem gondolkozom. Miután 12 órázok, valószínűnek tartom, hogy addig leszek ezen a helyen, amíg nem lesz családom. - Amikor éppen nem áll ott a Shell-kútnál a sárga-piros egyenruhában, akkor mivel tölti az idejét? - Imádok aludni, tévét nézni, és nem szakítottam teljesen a varrással sem. A családnak én varrok, hogy ne felejtsem el teljesen az eredeti szakmámat. - Sikerélmények! - Hát, romantikus, nagy dolgok nem történnek. Nemrégiben azonban volt egy kedves „esetem". Egy angol rendszámú kocsiból kiszállt egy fiatalember, szemmel láthatóan nagyon fáradt volt. Tankolás közben megszólalt, s kiderült, hogy magyar. Társalogtunk amíg pihent, s jóleső érzés volt, hogy mielőtt elment, megköszönte a beszélgetést. Azt mondta, hogy sikerült ez alatt a rövid idő alatt feltöltődnie, erőt gyűjtenie az előtte álló hosszú útra. Anyósvicc Két barát beszélget. - Veszek egy autót az anyósomnak! - Annyit köllenél rá. amikor ki nem állhalod? - Na hallod, ez az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljak tőle. - Ezl, hogy éried? Talán rosszul vezet? - Söl! El kell ismernem remekül. Ezérl aztán ahogy ismerem az egrecirozlató mániáját, minden rosszul vezetőt leszorít az útról, és addig dumál neki amíg az illető meg nem fogadja, hogy soha többé semmi szabálytalanságot nem követ el. Elöhb-ulóhh majd csak valaki öt szorítja le...