Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-29 / 4. szám

1995. JANUÁR 29. , • SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Rájátszás előtti helyzetkép KSC: látni már a fényt az alagútban I így kellett a KSC Szekszárd kosaras lányainak ez a Szeged elleni, hosszú vereségsorozatnak véget vető győzelem. mint éhezőnek egy falat kenyér. Ezzel talán visszatér az önbizalom, a saját erényeikbe vetett hit, amely a nehéz helyzetben a hőn óhajtott bentmaradás kiharcolásában segítheti őket. Jó lenne hinni, hogy mihamarabb „belövi magát" az együttes, kritikán aluli dobóteljesítmény már a közelmúlté. Ötven pont egy félidő alatt! Ez még egy férficsapat esetében is dicséretes dolog. Azzal együtt is remek, ha a Szeged védekezése esetleg kritika tárgyát képezheti Egy félidőn át régen látott módon J. lüktetett a csapat, a saját sikeréíetéteményese volt. Aztán egyfajta lidércnyomásként jött a második félidő, am ikor a gépezet alkatrészeire hullott. s ezek a jól funkcionáló „darabok" önállósítva magukat csak csikorogtak, némelyik idő előtt felmondta a szolgálatot. (Kipontozódások.) A szurkoló pesszimistává, a korábbi negatív események hatása alá került, s a véghajrá előtti egyenlőnél már egy lyukas kétfillérest sem adott volna a sikerre. De ekkor megcsillantak olyan erények - aminek értékét csak növeli, hogy több kulcsember ekkor már játékon kívül vnlt -. amelyekre később lehet építeni. - Az ellenkező előjelű két félidő után itt vagyunk a nagy bizonytalanságban. Melyik az igazi arca a csapatnak? - szegeztük a kérdést Murvai Árpád vezető edzőnek. - Meggyőződésem, hogy a második félidőben látottak tartós visszatérése elképzelhetetlen, mert a mélypontról már jócskán eljöttünk, az önmagunkhoz való előrelépésnek már számos kézzelfogható jele mutatkozik. Szeretném mihamarabb elfelejteni, ami a folytatásban történt, s az első félidőben látottakra építve tovább dolgozni. - Mi történhetett? Mire vezethető vissza a negatív fordulat? - A Szeged remekül váltott a védekezésben, emberfogókat fölcserélt, ezzel az egy az egy elleni küzdelmek végkimenetelét megváltoztatta. A másik ok pedig - nyilván az előbbivel is összefügg -, darabossá, szaggatottá vált a játékunk, képtelenek voltunk a saját ritmusunk kialakítására, ellenőrzésére. Inkább fejben fáradtunk el, mint testben, de ott nagyon, a nagy pánikban alig vagy egyáltalán nem védekeztünk. A „gödör" sajnos még benne van a csapatjátékában. Van amikor a 30. perc tájánjelentkezik, de a végén is előfordult már. Ennek ismeretében reménykedtem, hogy a véghajrában túl leszünk a krízisen. - Az akarati tényezőkön túlmenően minek köszönhető a siker, melyek voltak azok az erények, amelyek jóllehet a hajrában nem csillantak meg, de már a csapat fegyvertárában vannak, s máskor is bevethetők? - Úgy érzem, birtokunkba került a letámadás taktikai fegyvere, ezt képesek vagyunk hatékonyan alkalmazni, s ezzel meglepetést tudunk okozni az ellenfél soraiban. Emellett megpróbáljuk egy az egyezésekre felépíteni a támadójátékunkat, képzett, tapasztalt játékosainkra építve. Figurális játék kialakítására már nincs idő, kísérletezgetni ebben a helyzetben már nem lehet. Védekezésben azért a szűk időben is megpróbálunk több variációt begyakorolni, nem különösebb hókuszpókuszt igénylőt, egyszerűbbeket, amelyekhez jó lábmunka, kellő agresszivitás, kellő taktikai fegyelem szükséges. Számítok az egyre jobban „becsiszolódó" Gabidulina védőmunkájára is, arra, hogy segítőtársam, Christian Anikó centerképző tanfolyamának hatására szedi majd a lepattanókat, támadójátékban már ütőkártyánknak számít. - A play off első szakaszában, amikor a B csoport legjobb négy csapatával találkozik a KSC, nagy gond ugye nem lehet? - Én is így gondolom, de túlzott önbizalomra nem lehet okunk. - Sokszor felvetődik, hogy a majdani kategorizáló meccsen a lehetséges ellenfelek közül melyik lenne a legideálisabb? - Talán a BEAC, mind anyagerejében, szerkezetében, stílusában. A Szarvast nagyon jo lenne elkerülni, van is rá komoly esély. A többiekhez pedig fel lehet, fel kell tudni nőni. Egyre jobban összerázódva, közösséget alkotva minden erőnkkel ezen fáradozunk az elkövetkezendő hetekben. A sportoldalakat írta és szerkesztette: Bálint György Kulissza A gvörkönyi származású, hazatelepüli német „futballörült" vállalkozóról, Johan Kochról az a hír járja, hogy a focival kapcsolatos privatizációs elképzeléseit immáron szülőfalujában szeretné valóra váltani. Ami már a körzeti bajnokságban szereplő, mi több, a bajnoki címfelé menetelő Gvörköny szereplésén tetten érhető. Koch úr neve egyébként a szekszárdi futball NB II-es végnapjai idején is, mint potenciális megmentő felmerült, de aztán abbamaradt minden. Mondván, nem teljesültek feltételei: adósságmentes tiszta lap és stabil NB II-es tagság. Az elmúlt időszakban az egész országban az urbanisztikában ténykedő németmagyar káefténéi több, terveket szövögető NB-s együttes ilyen-olyan rendű-rangú képviselője tette a tiszteletét. de az innen-onnan előbújó hírek szerint a szülőföldhöz ezer szállal kötődő vállalkozó álmaiban egy Gvörköny színeiben, Györkömben játszó NB-s minősítésű csapat jelent meg. Akik nap mint nap a közelében vannak, azt mondják, komolyan gondolja, s elő is fogja teremteni hozzá a szükséges anyagiakat. A bennfentesek szerint, ha a megyebajnokságban most bukdácsoló Harc nem indult volna ebben az osztályban, Koch úr a jog átruházásáért komoly összeget adott volna a harciak „mindenhatójának", Kovács Ferencnek, amire a megyei szövetségnek még az amatörizmus szellemében élő puritánabbjai azonnal felkapták a fejüket. A zöld asztal mellett nem ment, de zöld füvön, úgy tűnik, minden megoldódik. Igy lesz tisztességes. A morzsákról nem mondanak le végleg! Mészáros: Értelmes srácok gyülekezete Az duplán jó, úgy hatásos, ha az edző nemcsak mondja, hanem mutatja is. Ha még ezen túlmenően csinálja is! Ugyanolyan intenzitással, vagy még jobban, minta tanítványok, az már maga a Kánaán, vagy akár a töjcély. Legalábbis elméletileg. Persze a KOVIMA FC-nél a munkába immáron aktívan bekapcsolódó vadonatúj vezető edző, a neves futballsztár, Mészáros Ferenc változatlanul óva int bennünket valamiféle Kánaánt ígérő jelzők használatától. Egy biztos, munka van - egyelőre bent a teremben - mégpedig nem is akármilyen. Annyi még a futballanalfabétának is feltűnik: nem körzeti szintű. Erőfejlesztő gyakorlatok futószalagon, de a labda mindig kéznél, lábnál, fejnél van. Persze volt kitől ellesnie Mészinek a korszerűt, a modernet, a Garamival eltöltött években. Kellő szerénységgel és alázattal vizslatja a játékosokat: milyen hatást vált ki a munka, nehogy túledzettség legyen az első nekibuzdulásból. - Egyelőre az „fogott meg", hogy a srácok rendkívül intelligensek, értelmesek, ami kedvező előjel a majdani taktikai feladatok előtt. Persze, hogy technikailag milyenek, az majd kint a nagypályán derül ki igazándiból. Marsai Zoltán játékos. Mészáros segítője: „Az érdekes, változatos, újszerű feladatok feldobják a társaságot, kellemesen elfáradunk egy-egy edzés után." A formálódó Mészáros-csapat megtekintésére bőven lesz módjuk a szurkolóknak: egy tucat edzőmeccset ütemeztek be. A kéziseknél nincs tévés háborgás Egyre hevesebben zajlik a Spon Tv Kft. és az MLSZ közötti háború a tévéközvetítésekjogát illetően. A focin kívül azonban más, nagy népszerűségű sportágak szövetkeztek a fentebb már említett káeflével. Többek között a kézilabda is. Vajon e sportág teljesen elégedett, nincsenek aggályaik? A válaszért Horváth Ferenchez, a Szigma elnökéhez fordultunk, aki azzal együtt is, hogy egy ebből a szempontból nem igazán érintett kis klub első embere, mint ligatag ismerheti a helyzetet. - Nálunk a szövetség birtokolja az eladási jogot és nem a liga, ebben a kérdésben nem volt vita. Igaz, a mi esetünkben nincs is szó annyi millióról, mint a foci esetében. - Viszont a kézilabdában is ebből a pénzből a tévés meccsen érintett klubok kapnak, a kiscsapatoknak morzsák sem jutnak, sőt! - Mivel a menő csapatok szerepelnek, így a pénzek egy része őket illeti meg. Nem kell nagyon sajnálni tőlük, mert a kézilabdában olyan helyzet alakult ki, hogy ezeknél a csapatoknál az utánpótlás-nevelés is magas szintű, a jövőbe fektetnek. Ez az érem egyik oldala, de nekem a ligában több társammal együtt azért kell küzdeni, hogy az összeg (tízmillió körül lehet - a szerző megjegyzése) egy kis részét előbb-utóbb mi is megkaparinthassuk. Nagyon jól jönne az az ötven vagy százezer forint is, mert ennyiért is küzdeni, harcolni kell - a fennmaradás vagy az araszolgatás miatt - szinte naponta.