Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-29 / 31. szám

1995. OKTÓBER 15. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 521 Végre célegyenesben a szekszárdi fejlesztés A türelem telefont terem m Még néhány hónap, s mindenkinek lehet telefonja a megyeszékhelyen is, aki akarja. Persze, aki 1993 elején befizette a 35 ezer forint „önerőt", az joggal dühös, hogy éppen egy évvel tovább kell várnia, mint ahogyan ígérték. A MATÁV és az önkormányzat megállapodásában, mint a fejlesztés befejezésének határideje 1994 vége szerepel. Most már mindenki joggal mondja, hogy „nekem nem ígéret kell", hanem telefon. Több napon át kerestük telefonon Izsák Lajost, a Szekszárdi Távközlési Centrum vezetőjét, de az ígéretek ellenére nem hívtak viszsza. Mikor viszont sikerült elérni az ebben az ügyben legfőbb illetékest, készséggel válaszolt minden kérdésre - telefonon. A beszélgetés éppen azzal kezdődött, hogy határidőről nyilatkozni éppen nem ő, illetve ők az illetékesek, hanem az Ericsson, ami ráadásul igaz is, hiszen ez a cég a ivitelező. (Az a cég viszont sajtóerkekben nem éppen arról ismert, hogy minden alkalmat megragadnak a szereplésre. Részletekkel meg olyannyira nem szolgálnak, hogy egy szekszárdi közgyűlésen egyik képviselőjük még azt is megkockáztatta - ami egyébként tény -, hogy ők nem állnak üzleti kapcsolatban sem az önkormányzattal, sem pedig a lakossággal, kizárólag a MATÁV-val, ezért aztán nem is mondtak semmi konkrétumot a fejlesztésről. Még azt sem voltak hajlandók elárulni, hogy a körzetekre osztott városban hol kezdik a kivitelezést.) Visszatérve a MATÁV-hóz, Izsák Lajos azt mondta, hogy még az idén bekötik a 2301 db önerős telefont. Ezt követi az áthelyezési kérelmek teljesítése, majd pedig szabad a vásár. Még az első negyedévben mindenkinek lehet telefonja, aki leperkálja a - jelenleg - 37 ezer forintot. (Itt nyugodtan, - csak semmi idegesség! - kiszámolhatja a kedves olvasó, mi lett volna, ha 1993 elején nem vesz fel kölcsönt plusz kamat, mínusz közműfejlesztési kedvezmény - hanem szép csöndben elkezdi gyűjteni a pénzt telefonra. Arról az esetről már nem is szólva, ha valakinek már volt a takarékban 35 ezer forintja, akkor jövő év elején mennyi pénze lenne arra, hogy válogasson a lehetséges készülék közül. Ennyit arról, hogy kinek volt előnyös az előre fizetés.) Nem feledkeznek meg a külterületen élőkről sem, s jövő év elején megteremtik az ő kapcsolatukat is a külviággal. A hálózat kiépítése ezeken a területeken a költségek miatt nem jöhet szóba, ezért egy rádióhullámú telefonrendszerről van szó, ami azonban nem mobil, a használó szemszögéből éppúgy működik, mint a kábeles. Azért persze a MATÁV-nak is vannak érvei, ráadásul a manapság szokásossal ellentétben korrekt partner. Megtehetnék ugyanis, hogy semmit vagy csak a befizetett 35 ezer forint 12 százalékát fizetik vissza. A kötbérigény maximuma ugyanis ennyi, s ha száz évet késik a teljesítés, akkor sem emelkedik tovább. Már az elején késett a beruházás indítása a privatizációs problémák miatt, s ez - mint a cégen kívül álló ok, hiszen a döntéseket végső soron a kormány hozta - ok lehetne arra is, hogy egyáltalán ne fizessenek. Minderre nem hivatkoznak, és jóvá is lehet írni a maradék összeget. Beszélgetésünk idején még nem kezdődtek el, ma már nyilván folynak a tárgyalások arról, hogy ez összeg mekkora lehet, s milyen feltételek mellett lehet azt letelefonálni. Ismerve a többi vitát, a tárgyalás nem ígérkezik könnyűnek. Polgármester aranygyűrűvel Igen, a gyűrű színaranyból van. Anyagi értéke így nem lehet csekély, bár ami ebben az esetben igazán számít, az nyilvánvalóan az eszmei érték. - Voltaképpen nem is úgy tekintem ezt az elismerést, mint ami kifejezetten nekem szól: a dicséret a közgyűlést illeti - jegyzi meg a gratuláció után Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere, a gyűrű tulajdonosa, aki a Magyar Köztársaság címerével ékesített dísztárgyat október 23-a alkalmából személyesen Kuncze Gábor belügyminisztertől vette át Az indoklás szerint a kitüntetés a város és a rendőrség közötti példaértékű együttműködésnek, a rendszeres - adott esetben anyagi - támogatásnak köszönhető. - A közgyűlés eddig minden esetben teljesítette a városi rendőrkapitányság kéréseit - folytatja a polgármester. - Tette ezt azért, mert nyilvánvaló, hogy békességben, nyugalomban kellene élni ebben a kisvárosban. A nyugalmat pedig a bűnözés növekedése ellenére is csak a rendőrség képes garantálni. Hozzá kell tennem az előbbiekhez, hogy a rendőrség helyzete tragikus, sajnos Szekszárdon is. Fizetésük, elhelyezésük rossz, munkakörülményeik ugyancsak számos kívánnivalót hagynak maguk után. Aki bemegy a városi rendőrkapitányságra, azonnal tapasztalhatja, hogy milyen kedvezőtlen körülmények között dolgoznak azok, akik ránk vigyáznak. Ha ezen a helyzeten valamilyen módon tudunk javítani - azzal, hogy a város is biztonságosabbá válik -, akkor azt meg kell tenni. Noha azért ezen a téren magától értetődően az államnak is vannak kötelességei... Színt vitt, dijat hozott Kedvenc tantárgya a magyar nyelv és irodalom, de ez nem is lehetne másként Illés Gabriella esetében. A szekszárdi I. Béla Gimnázium harmadik osztályos diákja ugyanis nemrég a középiskolások országos magyar nyelvi vetélkedőjén ért el kimagasló eredményt, bejutva a legjobb tíz versenyző közé, ahol a zsűri - tekintettel a magasabb kategóriára bölcs módon már nem is rangsorolta a résztvevőket. - írásban és szóban egyaránt bizonyítanunk kellett felkészültségünket - idézte fel a történteket Gabriella. - Stilisztika, nyelvtan, mondatelemzés, szófaj-ismeret képezte az első kört, majd a rettegett, nyilvános szóbeli bemutatkozása következett. A sátoraljaújhelyi városi bíróság volt a helyszíne ennek a tudáspróbának, így stílszerű módon a bírói pulpitusra kellett állnunk, arccal a Deme László nyelvészprofesszor által vezetett zsűri, illetve a közönség felé. Mindegyik versenyző - közel százhúszan lehettünk - kapott egy kidolgozandó témát, rám a Milyen könyveket küldjünk a határon túli magyaroknak? című tétel kifejtése várt. Húsz perc gondolkodási idő után három percbe sűrítve „puska" nélkül kellett előadni - a műfaji szabályok szigorú betartásával - úgy-ahogy összeszedett gondolatainkat. Illés Gabirella számára kétségkívül örökkévalóságnak tűnhetett az egyébként röpke három perc, ám azt ott és akkor bizonyára nem is érzekelte, hogy a mindeddig „nemzetgyászoló" beszédeket hallgató bírálóbizottság érdeklődve figyeli poénokkal tarkított szónoklatát. A szekszárdi diáklánynak még arra is maradt ereje és ideje, hogy megkérje a leendő könyvküldőket: lehetőleg ne kínozzák tankönyvekkel a határon túli magyar fiatalokat... A kockáztatás, azaz a megszokott megoldásoktól, a hagyományos nyelvi fordulatoktól való eltérés teljes sikerrel járt, Illés Gabriella nemcsak Deme professzor úr elismerését, hanem a legjobbaknak járó emlékérmet is magáénak mondhatta. Az értékelés szerint Szekszárd képviselője színt vitt a versenybe, s így megérdemelten hozta haza az értékes díjat.