Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-29 / 31. szám

, SZEKSZÁRDI IASARMP SZEKSZÁRD ÉS A KÖRNYÉK HETILAPJA V. évfolyam 31. szám * * ;fc ' 1995. október 29. J c a magyar vU népé Veterántalálkozóval kezdődött, ünne­pi ökumenikus istentisztelettel folytató­dott, majd megemlékező beszédekkel és koszorúzással zárult a megyeszékhelyen az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére tartott rendezvénysorozat október 23-án. Az egykori harcostársakat Székelyhídi Géza, a Pofosz Tolna Me­gyei Szervezetének elnöke köszöntöttea városháza dísztermében, ezt követően pedig Kocsis Imre Antal polgármester nyújtotta át a tisztelet virágait a megje­lent 56-osoknak. Köztük azoknak, akik az évforduló alkalmából vehették át a Hazáért Érdemérmet: özv. Maródi Já­nosnét, Gabi Gézát, Gauzer Józsefet és a kitüntetését már korábban átvevő Fuksz Tibort lapunk 6. oldalán mutatjuk be ol­vasóinknak. Az ünnep illusztris szónoka, dr. Hasznos Miklós országgyűlési képvi­selő beszédében hangsúlyozta: '56 azé a magyar népé, mely elindította, s győze­lemre vitte a forradalmat. November 1. Zarándokutakra indulnak az emberek ezekben a na­pokban. Nem adja nekik parancsba senki sem, de vonz­za őket valami, mint a költöző madárt a második haza. Köszönni mennek az elpihentekhez, akik már nincse­nek közöttünk, de mégis ott vannak életünkben. Az utolsó találkozási helyen adnak randevút nekünk, biz­tosak lehetünk, hogy elérünk hozzájuk, noha már nem a mi világunk az övék. A béke szigetére megyünk. A németeknél találjuk ezt a szép szót a temetőre, Friedhof-nak mondják, ami tü­körfordításban békeudvart jelent, de átvitt értelemben a béke szigetét .. Nagy szükségünk van erre a csendes szigetországra. Összekapcsol a hátunk mögött elmaradottakkal, akiket szerettünk és újólag megismertetnek minket a szeretet édes ízével. Fátyolos szemekkel nézzük a testük porát jelző fejfát, követ, márványlapot. Eszünkbejut sok-sok ajándékuk, amit kézzel és szívvel adtak. Megtanítanak megint adni ebben az elönzősödött világban, többet és jobbat, mint eddig. A temetők fakeresztjei és kökeresztjei lecsendesítik az emberek szívét Indulataink szégyenkezve elkullog­nak és békén szembenézünk a mi utunk végével is. Gazdagabbak lettünk valamivel, ami nem mérhető pénzzel, csak a lélek békéjével. Adja Isten nekünk ezt a Béke szigetét! H. NÉMETH ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents