Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-22 / 3. szám

15 1995. JANUÁR 29. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Bölcsesség a nehézségekről „Leküzdeni az élei nehézségeit. Akarat, türelem és erű kérdése. Meglátni az élei szépségei!, A/ optimista emberek képessége." (K. Viktor) Nőkről, nemcsak nőknek! Sas Erzsébet oldala endégem a Gemenc presszóban VáV

radiné Cserák Judit, aki csak jelképesen vendégem, hisz úgy köszöntik őt az ott dolgozók, a jövő-menő vendégek mint régi ismerőst. - Judit! Ezer éve ismerjük egymást, személyed ebben a városban összefort a vendéglátással. Türelmes, szakmádat értő és imádó típus vagy, ennek ellenére sokszor forrt körülötted a levegő. Hogyan kerültél kapcsolatba a

fvendéglátással, ahol az utóbbi években oly sok változás történt? - Kicsit hosszú út vezetett odáig, de amikor ^ktaláltam, tudtam, számomra semmi sem lenet már ennél fontosabb. Olyan meleg szülői gondoskodásban nőttem fel, amely egy életre meghatározó volt. Őszinteség, az emberek iránti tisztelet Volt az alapja a nevelésemnek. Mióta az eszemet tudom olvasok, abszolút humán beállítottságú vagyok. A gimnáziumi évek alatt színjátszókör, írás, képzőművészet töltötte ki az életemet, próbálkoztam szobrászattal, rajzolással. Mindig jó tanuló voltam ami arra ösztönözte a szüleimet, hogy orvosi,jogi vagy tanári pályát álmodjanak meg nekem. Az élet aztán megmutatta, hogy egyik sem nekem való. Pár évig tanítottam is, ami érdekes volt, távol a családtól, sok tanulsággal járt. Az írás azért volt abban az időben számomra fontos, mert - ugyan a hétköznapi dolgokban ez nem látszik - zárkózott emberke vagyok. Vannak dolgok, amelyeket sosem mutatok meg magamból, magamban dolgozom fel őket. Sajnos (tt^ek során elvesztettem az íráshoz való türelmemet, pedig bizonyára sokat segítene elviselni a mindennapokat. Tanítóskodásom után a városháza pénzügyi osztályára kerültem, ahol pénzügyi technikusi oklevelet szereztem. - Közben a magánéleted, hogy alakult? - Abban az időben bejártam fél Európát. Nemcsak maga az utazás vonzott, de minden ami ezzel összefüggött. Többször megfordult a fejemben, hogy nekem is valami vendéglátással kapcsolatos pályát kellene választanom. Akkor nyitott a Gemenc Szálló és bár, az akkori igazgató - akinek nagyon sokat köszönhetek, s az akkor néha érthetetlen dolgait, ma már egészen másként látom - felvett oda dolgozni. Elvégeztem egy vezetőképzőt, s az étterem vezetője lettem. Mindent amit a külföldi útjaim során tapasztaltam, itt kipróbálhattam. A vendéglátás számomra nem volt sosem póz, miután szeretem az embereket, a velük való foglalkozás számomra öröm, szeretettel csinálom. S ez az amit a vendégek mindig megéreznek. Abban az időben egyébként is öröm volt a Gemencben dolgozni, olyan gárda jött össze, akik ösztönözték egymást. Ami lelkiismeret-furdalást okozott az az anyai és a szakmai hivatás Joy Melville: Csak semmi pánik A ma emberének \ukkal tiibb It lelme és fobiája van. mint a történetem során eddiu élt elődeinek. \ módén* eh ili/áei" »íi> allis rendszereven bor/olja és tes/i tünkre ideíirends/eríinket. aniel> minden bctegsél; kiindulópontja tehet. K/ a/ okos kis kiilel abban se«il. hog> untjuk s/clteini és fizikai erőinket mii/üévítani a pánik elten. összeegyeztetése. Állandó kelkiismeret-furdalásban éltem, mindkettőnek maximálisan szerettem volna megfelelni. Ebben a szakmában nincs hétvége, ünnep, este. Anyukám nagyon sokat segített, amitől újabb lelkiismeret-furdalásom lett. - Közben a fiúk felnőttek... - Krisztián 19 éves, imádja a számítógépeket, ez tölti ki az életét. Ennek segítségével tanult meg angolul, egyébként zárkózott komoly fiú, Levente hatodikos, jól beszél németül, könnyen teremt kapcsolatokat, vendéglátós szeretne lenni, s rendelkezik minden képességgel ami ehhez a szakmához kell. A férjem, aki a Gemenc főportása volt hosszú évekig, s elismert szakember, jelenleg egy játék-nagykereskedelmi bt-t alakított. - Hosszú időt töltöttetek a Gemencben? - Tizenhat évet. Aztán az Alisca Hotelba, amely a vendéglátós pályám legszebb időszaka volt, több mint 10 évet. Imádtam otflenni, mert a törzsvendégeknek még a rezdülését is ismertem. Sajnos nagyon rossz döntést hoztam, amikor vis/szajöttem a Gemencbe. Az a nyolc hónap egy nagy tévedés volt az életemben. Nem vettem tudomásul, hogy azóta megváltozott a világ, hogy nem a hozzám hasonló emberek kellenek azoknak, akik idehívtak. Késő volt. Elvesztettem az Aliscát, és sajnos a családot is magammal rántottam. Öt hónapos munkanélküliség következett. Szerencsére a féljem, aki szintén eljött, már megalakította a bt-jét, így legalább ő nem szenvedett. Nehezen tudtam feldolgozni, hogy saját döntésem miatt ilyen helyzetbe kerültem. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy abban az időszakban senki sem fordult felém. Addig azt hittem, hogy sok kedves jóakaró ismerősöm van, hogy szeretnek az emberek, hogy sokuknak segítettem és soha senkinek nem mondtam nemet. Egyetlen dolgot tudtam bizonyosan. A kudarc ellenére, nekem ezt a szakmát kell folytatnom, a vendéglátást, s olyan formában ahogy az én lelkiismeretem az emberségem megszabja. Jelentkeztem a munkaügyi központban. Szerencsére a második jelentkezés előtt valakik megkerestek. A KREÁTOR KFT. kibérelte a Fadd-Domboriban lévő TÁÉV-üdülőt, s oda hívtak vezetőnek. Azt a boldogságot, amit akkor éreztem nem tudom elmondani. Talán 16 éves koromban örültem így utols)jára. Legszívesebben mindenkit leszólítottam volna az utcán, hogy elmondjam, újra dolgozom. Nagy lelkesedéssel kezdtem munkához. - Öröm, siker, keserűség, bánat. Mindent megtapasztaltál az életed során ebben a szakmában. Mi kell igazán ahhoz, hogy valaki jó vendéglátós legyen? - Szeretni kell a vendéget. Itt rögtön kiderül, hogy ki alkalmas. A vendég reagál, így vagy úgy. Egy-egy mosoly, néha szóbani elismeréssel, olykor kritikával. Az igaztalan kritika kulturált elintézésében is megmutatkozik, hogy ki milyen szakember. - Több mint másfél éve teljes erőbedobással dolgozol. Ilyen rövid idő alatt is törzsközönséget szereztél, zenés estek és más programok teszik a vendégek számára vonzóvá a helyet, ahol újra magadra találtál. - Hálás vagyok azoknak az embereknek akik rám gondoltak, bennem bíztak. Azt hiszem, bármilyen nehéz időszakot is éltem át - ami egyébként nagyon tanulságos volt - szerencsém volt egész életemben. Mindig találkoztam olyan emberekkel és lehetőségekkel, hogy bármit hozott is az élet, újra és újra azt csinálhatom amit imádok. A vendéglátást. Kávéházi randevú