Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-15 / 30. szám

1995. OKTÓBER 15. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Tanévnyitó" buli a Októberi gyógyszerárak Maradt a régi forgalom Nem csökkent a forgalom az októberi gyógyszeráremelés miatt a szekszárdi patikákban, de a vevők továbbra is jól meggondolják, hogy milyen gyógyszert vásároljanak. Gyógyszertárosok egyöntetű állítása, hogy többen az árak hallatán a pultnál hagyják a gyógyszereik egy részét, de ez a „szokás" az áremelés előtt is megvolt. Csuka Ferenc, a Hunyadi utcai gyógyszertár vezetője szerint az év eleji áremelések sokkal nagyobb hatású forgalomesést okoztak. A mostani intéz^Hés sorozatában inkább az új ellenté^Wezési rendszer okoz gyökeres változást. Több importtermék kikerült a támogatásból, ami arra készteti az orvosokat, hogy olcsóbb gyógyszereket írjanak fel. Nagy Őrs László, a központi gyógyszertár vezetője elmondta, hogy nem is az áremelés - ami átlagosan 6 százalékos volt - a jelentős, hanem a közgyógyellátási igazolványra kedvezményesen kiváltható gyógyszerek körének szűkülése. Olyan gyakran használt gyógyszerek kerültek ki a kedvezményezeti körből, mint például az Elenium, Xamac nyugtatók, Bronco-Vaxom kapszula, Opticrom szemcsepp... Emellett megszűnt a tb-támogatás mintegy 90 gyógyszerre, ami azt jelenti, hogy az eddig viszonylag olcsó termékek árai jelentősen felmentek. Ilyen gyógyszerek például a Tisaced, Nilacid tabletták, Antagél szunszpenzió, Doxivenil gél, Naphazolin, Nasivim, Novorin, Irgamid orrcseppek, Paxirazol... és •

yéb gyakran használt gyógyszerek. Az új rendszer szerint csak azokat a gyógyszereket kívánják támogatni amelyek olcsók, ezért a drágább import gyógyszerek nem élveznek támogatást, ha alkalmazásuk kiválthatók magyar termékkel. Mászkálok a tömegben, már egész sokan vagyunk, az érkezők számával egyenes arányban nő a hangulat és persze a cigarettafüst. Keresem az ismerős arcokat, nagyokat bólintok, köszönni nem érdemes, a zenétől úgysem halljuk egymás hangját. Végre megvagy! ordítok torkom szakadtából egy jó ismerős, Zsédely Gábor felé. A jellegzetes baseballsapka hiányzik a fejéről. Hát igen, egy főszervezőnek muszáj komolyra venni a figurát. Erősen artikulálva megpróbálom tudtára adni, hogy szeretnék vele beszélgetni a rendezvényről. Látom, nem érti, kézzellábbal próbálkozom, végül nagy nehezen felfogjuk, hogy mindketten ugyan.zt akaijuk: kicsit kimenni, ahol már normális módon lehet kommunikálni. Megtudom, amit már eddig is jól tudtam, hogy az ilyen rendezvényekre mindig szükség van, főleg így sulikezdés után. Könnyebben túljutunk az első néhány hét fáradalmain, ha megosztjuk egymással gondunkbajunk, melyek természetesen az igazságtalan tanári karral vagy a még igazságtalanabb élettel kapcsolatosak, hiszen lassan kétezret írunk, és még mindig kötelező iskolábajárni. Egy ifjúsági rendezvény nem rendezvény zenekarok nélkül. Nos, ez a buli bővelkedik bennük, hiszen a Deltában ezen a szeptember végi szombaton hivatalos valamennyi szekszárdi együttes. A kisebb bandák is jó lehetőséget kapnak a bemutatkozásra, hiszen a jól ismert, nagy zenekarok nevei becsalogatják Szekszárd ifjúságának „színe-javát". A jónak ígérkező buli kedvéért még a lustábbak is hajlandóak jó néhány kilométert gyalogolni. A még lustábbak, mint a jelen sorok írója is, igénybe vehetik a Delta ingyenes buszjáratát. Nem egy luxus Ikarusról van szó, de a sofőr bácsi aranyos és az embernek marad egy kis energiája a „táncikáláshoz" is. Mert azt azért tudni kell, hogy az effajta „ugra-bugra" sokkal jobban igénybe veszi az ember fiát, mint egy bécsi keringő. Be kell vallanom, mikor a tizenkettedik 120 kilós fazon ugrik a lábamra, bizonyisten visszakívánom Johann Strauss fénykorát. Bár biztos utálnám azt a sok idétlen göncöt magamon. Visszakanyarodva az együttesekhez, a rendezők meghívását mindenki szívesen fogadta, sőt akadtak olyanok is, akiket a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt vissza kellett utasítani. Gabiék egyébként saját zsebből finanszírozzák az egész bulit. Bíznak bennünk, abban, hogy sokunkat érdekel egy ilyen program. És milyen jól teszik, mert miközben a bejáratnál beszélgetünk, a jegyszedő srácok közlik, hogy e perctől fogva minden belépő 300 forint nyereséget jelent. Ami egyáltalán nem rossz, hisz gyerek még az idő, alig egy-két együttes futott le. Szégyenkezve be kell vallanom, hogy ebből az egy-kettőből is sikerült elmulasztanom a legelsőt, a Danger bemutatkozását. Nyilván valami hiba csúszott a szervezésbe, elvégre ki hallott már olyat, hogy betartják a kiplakátolt kezdési időpontot. Mi van a már megszokott egy-, másfél órás csúszásokkal? Valószínűleg a többiek is így gondolkodhattak, mint én, mert az igazi tánc csak a harmadik zenekar, a Hanyatt Homlock játéka alatt kezdődik el. Porondon a Prosectura Hajói látom, itt van az egész haveri kör és a fiúk valóban sokat lendítenek a hangulaton, amiben az új énekesnek is szerepe van. No, de irány a bár! Te jó ég, hogy utálom én az ilyen szűk csigalépcsőket! Bizonyos szempontból nem volt jó húzás a pincébe tenni az italpultot meg az asztalokat. Szerintem cirkuszban kéne mutogatni mindazokat, akik néhány pohár után is úgy tudnak lekeveredni a lépcső aljára, hogy mindenük a helyén marad. Mindeközben Misii Balázs konferálja a negyedik zenekart: a színpadon a Sündörgés. Minden elismerésem az övék, tényleg nagyon jók. Fellépés után az énekes szívesen nyilatkozik a bandáról. Kiderül, hogy bár két és fél éve alakultak, ő csak három hónapja énekel itt. Pámer Jakab, mert hogy így hívják, bemutatja a többi tagot, akikkel együtt írják a számokat. Ezek a hétköznapi élet mindenféle dolgairól szólnak. Tehetségükről egyébként nemsokára mindenki meggyőződhet, hiszen a Holló Stúdióban már készül az első kaDeltában zettájuk. December l-jén személyesen is megtekinthetők és meghallgathatók a ZUG-ban. Érdemes őket komolyan venni, mert ők is komolyan veszik magukat, bárhol szívesen fellépnek és minden bizonnyal sikert aratnak. Egyre nagyobb a tömeg, a csípős bagófüsttől már alig látni. Gyerünk a friss levegőre! A bejáratnál egy régi osztálytársba botlom. Nem egy szimpla zenekedvelőről van szó, ő a Toxic énekese, Lőrinc Tamás vagy még inkább Thomas. Jellegzetes, harsány stílusával előadja, hogy nem vesz és nem ad el, hogy nincs öt forintja, sem zsebkendője, és ezt fokozza még öt percen keresztül. De azért látom, hogy örül. Eszembe jutnak a régi tanító nénik és tanító bácsik, akik majd minden órán elmondták, hogy „Tamás, kisfiam, így nem lesz belőled semmi!" Ehhez képest saját zenekara van, ahol énekel és szintizik, de ő íija a szövegek nagy részét, segít a zenei megoldásokban, összehozza a koncerteket, sőt borítót is tervez. Nekik is most jelent meg az első kazijuk, Mennyország címmel. Mivel már volt szerencsém végighallgatni, állítom, hogy szuper dologról van szó. A Toxicban is történtek változások, az eddigi dobos, Kopasz kilépett a zenekarból, így az egykori BM-ből már csak Kerényi Zoli és Antal Viktor, a két gitáros maradt. Tamás mellett Taba Erika énekel. Nagyonjók a vokálos részek, talán ez emeli ki leginkább az együttest a többi banda közül. Egy szó, mint száz, jók, úgyhogy mindenkinek ajánlom a kazettájukat. Bent a hangulat a Holtpontnak és a Toxicnak köszönhetően a tetőpontra hág, úgy tűnik, ezt már nemigen lehet tovább fokozni, de a jó öreg Prosectura erre is képes. Legtöbben már alig állnak a lábukon. Egymásba kapaszkodva dülöngélnek, míg egy aktívabb táncoló föl nem löki őket. A környéken lévők természetesen rögvest fólrángatják valamennyiüket, aztán kezdődhet az egész elölről. A buli lassan túljut a tetőponton, az emberek elkezdenek haza szállingózni. Hiszen mondjárt két óra. A kitartóbbak megváiják a hátralévő Gázlót és a Blues Factoryt. Szedelőzködöm és indulok haza. Álmosan vonszolom magam, mégis valami jóleső bizsergés tölt el, amikor arra gondolok, hogyan íijam meg ezt az egészet úgy, hogy a „vénlelkű" emberek is meglássák a cigarettafüst mögött a lényeget. Néha igenis kell egy ilyen buli! Gyuricza Ági Fotó: Ótós Réka