Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-15 / 30. szám

1995. OKTÓBER 15. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Az inkák elveszett kincse Antonio Dante Pariahuamán Herrera perui régész hazája őslakóinak, az inkáknak a leszármazottja. Sőt, az egyik legnemesebb indián család sokadik sarja: erre utal a Pariahuamán név, ami magyarul vándorsólymot jelent. Az őslakosokról, aki ket a spanyol hódítók tizedeltek meg, szinte mindent tud, persze azért az előtte is titok, hogy voltaképpen hol is rejtezik az inkák legendás kincse. Erről és még sok más érdekességről beszélgettünk Tóth Hajnalka egyetemi hallgató segítségével a perui régésszel, aki csütörtökön délután telt ^bp előtt tartott előadást Szekszárdon, ^Pwosinsky Mór Múzeum könyvtártermében. - Peru Ayacucho nevű városából érkeztem, ott dolgozom, s nemcsak az inkákkal, hanem az őket megelőző wari kultúrával is foglalkozom. Nem kell messze mennem, hiszen Ayacucho mellett, az Andokban található az a romváros, mely egykor a wari birodalom központja volt. Ezenkívül többször folytattam ásatásokat Nazcában is, a híres, csak a levegőből látható, óriási ábrák és vonalak területén. - Véleménye szerint mire szolgálhattak a Nazca-vonalak? - Ezeket az ábrákat valamikor időszámításunk előtt 500, illetve időszámításunk szerint 500 között építhették. Számos elmélet létezik a vonalakkal kapcsolatban, s ezek közül egyet biztosan elvethetünk, méghozzá az ufók közreműködését. - Tehát nem hisz Erich von Danikén hipotézisében, aki úgy véli, hogy a földönkívüliek hozták létre a gigantikus ábrákat. - Úgy érzem, őseinkben volt annyi tudás és tehetség, hogy maguk is elkészíthették ezt a rejtélyes művet. Volt idejük és megfelelő munkaerő is rendelkezésre állt erre a célra. - De milyen célra? - Mai ismereteink szerint az ábrák vélhetően a zodiákus szerint felosztott naptár részei. Ezzel együtt a stilizált állatokat ábrázoló ábrák kultuszhelyként is szolgálhattak, ahol az akkori emberek saját isteneiket imádhatták. A kondor ma is az Andok szent madara, a macskaszerű állat pedig az ugyancsak szentként tisztelt pumával azonosítható. - Gyakorta közlik az újságok azt a fotót, ami egy óriási pókot ábrázol. A pók is istenség volt? - Erre más magyarázat van, ez a nyolclábú állat, ahogy a hálót szövi, a szorgosságot, a Föld gazdagságát szimbolizálja. - Ha már a gazdagságot említette: véleménye szerint van-e alapja az inAranymaszk. Kevés maradt belőle az utókorra, mert a spanyolok beolvasztották ezeket a tárgyakat. kák kincsével kapcsolatos legendáknak? - A krónikák szerint, amikor 1533ban Atahualpa inka uralkodót elfogták a hódító Pizarro spanyoljai, a fejedelem egy szobányi aranyat ajánlott fel A híres pók a Nazca sivatagban, háromszögek és egyenes vonalak között szabadulása fejében. El is indultak a szállítmányok a birodalom minden zugából a főváros felé, ám Pizarro meggondolta magát, s ígéretét megszegve mégis megölette Atahualpát. A kincsek áradata ekkor elapadt, az aranyat elásták vagy barlangokba rejtették a mohó spanyolok elől. S valóban, ma is beszélik az emberek, hogy az úgynevezett tapadák, a rejtett kincsek merre is lehetnek. A legenda napjainkban is él. - Tud esetleg arról, hogy valaki, ha nem is többet, de legalább néhány aranytárgyat talált az inkák kincséből? - Igen, akadtak ilyen szerencsés emberek, bár a lelőhelyek, a hegyvidék vulkanikus tevékenysége miatt nem éppen veszélytelenek. Aki azonban túlélte a földből kiáramló gázokat, az meg is gazdagodott a leletekből. - Ezek szerint a mai kincskeresők is sokat köszönhetnek Peru legismertebb őslakóinak, az inkáknak. Egyébként léteznek még tiszta vérű inkák ebben a délamerikai országban? - Nálunk nagyon sok népfaj él, spanyolok, indiánok, köztük kecsuák, ajmarák, őserdei indiánok, továbbá feketék, kínaiak, japánok és még lehetne sorolni. Ezek az etnikumok már alaposan elkeveredtek egymással, így nehéz lenne kijelenteni, hogy Peruban élnek még tiszta vérű inkák. Én sem vagyok az teljesen, hiszen spanyol őseim is vannak.