Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-01 / 29. szám

16 , SZEKSZÁRDI USAR1AP 1995. OKTÓBER 1. Rekviem a kivágott fák emlékére J közelmúltban kereste fel szerkesztőségünket a városszerte közismert Czikk László. A halbolthálózat vezetője ez alkalommal vélhetően sokak számára új oldaláról mutatkozik be, ugyanis egy írást adott át a közlés szándékával. Czikk László a szekszárdi Autószerviz Kft. környékén járva megdöbbenéssel tapasztalta, hogy eltűntek az épület előtt álló tujafák. S innen már őt illeti a szó. „Szekszárdon kivágtak 30 db 15 éves tujafát. Kik, miért? Valakik, valamiért. Nem firtatom, mégis szeretnék szót emelni ezekért a fákért, amikre mások fejszét emeltek. De milyen jogon kérek szót? Talán csak azon az alapon, hogy szeretem a szépet, a természet harsány zöldjét, az üde levegőt, a lombok susogását, szeretek mindent, ami él, és minket, embereket éltet. Ahogy megdöbbent a korai vagy értelmetlen halál, úgy megdöbbent az is, ha csöndes társaink, a fák halnak meg korai vagy értelmetlen halállal. Magyarországon ma a sok ismert sötét figura mögött ott serénykedik egy ismeretlen társuk, a Baltás Ember. Ahogy régen a bakó kezében a pallos, úgy van a kezében a Stihl fűrész. Talán túlzó a párhuzam, marad még zöld e kert alatt: csalán, parlagfű, lapulevél... De nekem gyermekeim vannak, s remélem, lesznek unokáim. Fáj őket, az eljövendő nemzedéket elképzelni egy betonsivatagban. Szekszárdon egy kicsi parkban csatát nyert a fejszés indulat, sikeresen tovább kopaszodik a város. Bravó, uraim! De siessenek, ha újabb babérokra vágynak. Sokan serénykednek hazánkban azon, hogy ligeteinket, parkjainkat tarra vágják. Eltűnőben vannak a határ diófái, a magányos nyárfák, eperfasorok. Okot találni arra, hogy ne legyenek, mindig lehet. „Superior stabet tupus." Iskolai végzettségem erdész, de ezen túl is ezer szállal kötődöm a fákhoz, barátaimnak tartom őket. Egy tanárom idézte egyszer az Erdő faháza című verset, egy töredéke most is felsajog bennem. Gimnáziumi centenárium tervezzük. A centenáriumi ünnepségeket egy hangverseny zárja, melyen a gimnázium énekkarát és az iskola egykori, mára híressé lett diákjait hallgathatják meg. Ezek rendezvénysorozatunk legfontosabb állomásai. - Mindez persze rengeteg pénzbe kerül, úgy tudom, az iskola kérvényezte egy centenáriumi alapítvány bejegyzését. Mi az alapítvány célja, és kitől számítanak további segítségre? - Ahhoz, hogy valamennyi tervezett programot megvalósíthassuk, hogy a különböző kiadványokat megfelelő színvonalon megjelentethessük, nagy szükségünk lenne a város polgárainak segítségére is. Éppen ezért szívesen veszünk minden adományt, támogatást, várjuk azoknak a szekszárdi polgároknak, vállalkozóknak a jelentkezését, akik szívesen áldoznak ilyen célra. Az így befolyt pénzt a Garay Centenáriumi Alapítvány számlájára tesszük, amely nemcsak az ünnepségek megtartásához jelent segítséget, hanem hosszú távú lehetőséget kínál a diákok támogatásához is. - A 100. tanév más érdekes újdonságot is jelent a gimnázium számára, hiszen éppen ebben az évben tér vissza az iskola a nyolcosztályos oktatáshoz is. Az önkormányzat határozata alapján jövőre két ilyen osztály is indulhat. Milyen előnyöketjelent ez az ide jelentkező diákoknak? - A közgyűlés döntése több szempontból is nagy örömmel tölt el bennünket. Az idén tapasztalt nagy érdeklődésre való tekintettel kértük, hogy a jövő tanévben két ilyen osztályt is indíthassunk. Ezt a diákok, a szülők érdekei miatt tettük, hiszen ezek tehetséggondozó osztályok, melyek sokkal jobb feltételeket kínálnak a továbbtanuláshoz, mint a hagyományos oktatás. A gyerekeknek a környéken nincs másutt ilyen lehetőségük, ezért különösen kedvező, hogy 1996-ban kétszer annyi diáknak tudunk helyet biztosítani a nyolcosztályos képzésen belül. GYURICZA ÁGI Városunk patinás középiskolája, a Garay János Gimnázium az idén ünnepli alapításának 100. évfordulóját. A 100. tanév folyamán az iskola különböző programokat, rendezvényeket, kiállításokat kíván lebonyolítani. Ennek részleteiről kérdeztük Lemle Bélánét, a gimnázium igazgatóját. - Iskolánk az évek során jelentős hírnévre tett szert. Célunk, hogy ennek továbbra is megfeleljünk, és ez a különleges évforduló nagyszerű alkalmat kínál arra is, hogy a várossal közelebbről megismertessük gimnáziumunkat. Tulajdonképpen az egész évet átfogó rendezvénysorozatra készülünk, ebben nemcsak jelenlegi tanulóinkat, hanem a valaha ide járt öregdiákokat is bevonjuk. A centenáriumi ünnepség első programja is az öregdiákok szövetségéhez kötődik, december l-jén avatjuk fel azt a márványtáblát, amely a II. világháborúban elhunyt garaysta diákoknak állít emléket. Az ezt követő napot a sport jegyében terveztük meg. Fogadást adunk iskolánk egykori és jelenlegi kiemelkedő sportolóinak tiszteletére, és ebben a témában egy iskolatörténeti kiállítást is szeretnénk megrendezni. Nosztalgiabállal zárjuk a napot. Erre minden egykori garaysta diákot szeretettel várunk. - Biztosan gondoltak a mostani diákokra is. - Igen, a korábbi évekből már jól ismert Garay-napokat hozzákapcsoljuk a centenáriumi ünnepségsorozathoz. Ez főleg az iskola jelenlegi tanulóit érinti és persze mindazokat, akik e pár napban a Kárpát-medence valamely területéről ellátogatnak hozzánk. Ebből az alkalomból egy ünnepi újságot is szeretnénk megjelentetni, amely a diákok művészi munkáit, írásait, verseit, rajzait tartalmazná. Ez a programsorozat a március 15-i ünnepéllyel, illetve a már hagyományossá vált Garay-bállal zárulna. Az utolsó nagyobb esemény a pünkösdi napokhoz kapcsolódik. Ekkor kívánjuk kiadni a centenáriumi évkönyvet, sőt egy művészeti antológia megjelentetését is A tujasor, mely már nincs többé »Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, Én vagyok asztalod lapja, Én vagyok az ágy, melyben fekszel, Én vagyok házad ajtaja, Bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmész mellettem, Hallgasd meg kérésem: ne bánts!« Azok, akik tegnap és ma értelmetlenül kezet emeltek a fákra, azok süketek e kérést meghallani. Nagyon sajnálom őket. Még megérhetik, hogy unokáikat vaskohók és betonsilók közé viszik »friss levegőre« sétáltatni. Szegény majdani gyerekek! Ők nem tehetnek róla..., de mi még tehetünk. Ne engedjük a BALTÁS EMBERT a főnöki, a tervezői és akármilyen mezbe bújt »dúvadat« házunk és hazánk fái közelébe." A fakivágásról szerettük volna megkérdezni az érintett Autószerviz Kft. vezetőjét, akihez a terület - mint kiderült, magánterület - tartozik, ám Kerekes László ügyvezető igazgató nem kívánt az ügyről nyilatkozni. Ellenben a fenti írás megjelenése esetén mind a szerző, mind pedig az írást közlő lap számára peres eljárást helyezett kilátásba... „Nyomós" ok a félholtra • Hl verésre IHHI A szekszárdi kórházba egy jócskán helybenhagyott fiatalembert szállítottak be. Hogy pontosan kik és milyen autóval, azt nem nagyon lehetett tudni, azt viszont hamar kiderítették az orvosok, hogy koponyaalapi törése életveszélyes. Délelőtt tíz óra után néhány perccel jelezték a helybéli zsaruknak mindezt az orvosok, akik előtt akkor a 18 éves sérültről - várdombi fiatalember, jelenleg eltávozáson lévő sorkatona mást nem tudtak. Aki valamennyire is jártas a bűnügyesek munkájában, az tudja, hogy ilyenkor kezdődik az adatgyűjtő munka, tanúfelkutatások, tanúkihallgatások, vagyis egy mozaikjáték. Ez a játék azonban nem nyúlt hosszúra, mivel alig öt óra elmúltával már kattant a bilincs a gyanúsított kezén. A mozaikkockák pedig fokozatosan alkották az éjszakai történetek képeit. A tizennyolc éves sorkatona egy „sorstársával", katonahaverjával járta a szórakozóhelyeket. A Zrínyi sörözőben már jócskán emelkedett volt a maiigánszintje, amikor egy vita foszlányai eljutottak hozzá - neki teljesen idegen emberektől. Ebbe a vitába azon nyomban bekapcsolódott, ám később békében elváltak. Igaz, akkor már jócskán részeg volt. A várdombi fiatalember tovább folytatván a szórakozást, annak sajátos módját választotta. A szekszárdi volt laktanyaudvaron lévő Hangár Rock Café nevű éjszakai diszkóban a söröskorsókat kezdte el földhöz vagdosni, a rendezők hamarosan kivezették. A sötét udvaron találkozott össze korábbi vitapartnerével, ám itt a nézeteltérés verekedéssé fajult. A katonatárs ekkor ijedtében elszaladt, az indulatok pedig elszabadultak. Valakik megtalálták a sérültet, s kórházba szállították. A bravúros rendőri munka eredményeként a nyomozók néhány óra múlva az utcán, édes kettesben barátnőjével sétáló, ám a verekedés nyomait még magán viselő B. László szekszárdi lakost őrizetbe vették. Hogy min vitatkozott össze életveszélyesen, két alkalommal is a két fiatalember? Azon, hogy egy jól ismert rockzenekar hány nagylemezt is adott ki... GERGELICS ZSOKA