Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-01 / 29. szám

16 , SZEKSZÁRDI USAR1AP 1995. OKTÓBER 1. Rekviem a kivágott fák emlékére J közelmúltban kereste fel szer­kesztőségünket a városszerte közis­mert Czikk László. A halbolthálózat vezetője ez alkalommal vélhetően so­kak számára új oldaláról mutatkozik be, ugyanis egy írást adott át a közlés szándékával. Czikk László a szekszárdi Autószerviz Kft. környékén járva meg­döbbenéssel tapasztalta, hogy eltűntek az épület előtt álló tujafák. S innen már őt illeti a szó. „Szekszárdon kivágtak 30 db 15 éves tujafát. Kik, miért? Valakik, valamiért. Nem firtatom, mégis szeretnék szót emelni ezekért a fákért, amikre mások fejszét emeltek. De milyen jogon kérek szót? Talán csak azon az alapon, hogy szeretem a szépet, a természet harsány zöldjét, az üde levegőt, a lombok suso­gását, szeretek mindent, ami él, és min­ket, embereket éltet. Ahogy megdöb­bent a korai vagy értelmetlen halál, úgy megdöbbent az is, ha csöndes társaink, a fák halnak meg korai vagy értelmet­len halállal. Magyarországon ma a sok ismert sö­tét figura mögött ott serénykedik egy ismeretlen társuk, a Baltás Ember. Ahogy régen a bakó kezében a pallos, úgy van a kezében a Stihl fűrész. Talán túlzó a párhuzam, marad még zöld e kert alatt: csalán, parlagfű, lapulevél... De nekem gyermekeim vannak, s re­mélem, lesznek unokáim. Fáj őket, az eljövendő nemzedéket elképzelni egy betonsivatagban. Szekszárdon egy ki­csi parkban csatát nyert a fejszés indu­lat, sikeresen tovább kopaszodik a vá­ros. Bravó, uraim! De siessenek, ha újabb babérokra vágynak. Sokan se­rénykednek hazánkban azon, hogy li­geteinket, parkjainkat tarra vágják. El­tűnőben vannak a határ diófái, a magá­nyos nyárfák, eperfasorok. Okot találni arra, hogy ne legyenek, mindig lehet. „Superior stabet tupus." Iskolai vég­zettségem erdész, de ezen túl is ezer szállal kötődöm a fákhoz, barátaimnak tartom őket. Egy tanárom idézte egy­szer az Erdő faháza című verset, egy tö­redéke most is felsajog bennem. Gimnáziumi centenárium tervezzük. A centenáriumi ünnepsége­ket egy hangverseny zárja, melyen a gim­názium énekkarát és az iskola egykori, mára híressé lett diákjait hallgathatják meg. Ezek rendezvénysorozatunk leg­fontosabb állomásai. - Mindez persze rengeteg pénzbe ke­rül, úgy tudom, az iskola kérvényezte egy centenáriumi alapítvány bejegyzé­sét. Mi az alapítvány célja, és kitől számí­tanak további segítségre? - Ahhoz, hogy valamennyi tervezett programot megvalósíthassuk, hogy a kü­lönböző kiadványokat megfelelő színvo­nalon megjelentethessük, nagy szüksé­günk lenne a város polgárainak segítsé­gére is. Éppen ezért szívesen veszünk minden adományt, támogatást, várjuk azoknak a szekszárdi polgároknak, vál­lalkozóknak a jelentkezését, akik szíve­sen áldoznak ilyen célra. Az így befolyt pénzt a Garay Centenáriumi Alapítvány számlájára tesszük, amely nemcsak az ünnepségek megtartásához jelent segít­séget, hanem hosszú távú lehetőséget kí­nál a diákok támogatásához is. - A 100. tanév más érdekes újdonsá­got is jelent a gimnázium számára, hi­szen éppen ebben az évben tér vissza az iskola a nyolcosztályos oktatáshoz is. Az önkormányzat határozata alapján jövőre két ilyen osztály is indulhat. Milyen elő­nyöketjelent ez az ide jelentkező diákok­nak? - A közgyűlés döntése több szem­pontból is nagy örömmel tölt el bennün­ket. Az idén tapasztalt nagy érdeklődésre való tekintettel kértük, hogy a jövő tan­évben két ilyen osztályt is indíthassunk. Ezt a diákok, a szülők érdekei miatt tet­tük, hiszen ezek tehetséggondozó osztá­lyok, melyek sokkal jobb feltételeket kí­nálnak a továbbtanuláshoz, mint a ha­gyományos oktatás. A gyerekeknek a környéken nincs másutt ilyen lehetősé­gük, ezért különösen kedvező, hogy 1996-ban kétszer annyi diáknak tudunk helyet biztosítani a nyolcosztályos kép­zésen belül. GYURICZA ÁGI Városunk patinás középiskolája, a Ga­ray János Gimnázium az idén ünnepli alapításának 100. évfordulóját. A 100. tanév folyamán az iskola különböző programokat, rendezvényeket, kiállítá­sokat kíván lebonyolítani. Ennek részle­teiről kérdeztük Lemle Bélánét, a gimná­zium igazgatóját. - Iskolánk az évek során jelentős hír­névre tett szert. Célunk, hogy ennek to­vábbra is megfeleljünk, és ez a különle­ges évforduló nagyszerű alkalmat kínál arra is, hogy a várossal közelebbről meg­ismertessük gimnáziumunkat. Tulaj­donképpen az egész évet átfogó rendez­vénysorozatra készülünk, ebben nem­csak jelenlegi tanulóinkat, hanem a vala­ha ide járt öregdiákokat is bevonjuk. A centenáriumi ünnepség első programja is az öregdiákok szövetségéhez kötődik, december l-jén avatjuk fel azt a már­ványtáblát, amely a II. világháborúban elhunyt garaysta diákoknak állít emléket. Az ezt követő napot a sport jegyében ter­veztük meg. Fogadást adunk iskolánk egykori és jelenlegi kiemelkedő sporto­lóinak tiszteletére, és ebben a témában egy iskolatörténeti kiállítást is szeret­nénk megrendezni. Nosztalgiabállal zár­juk a napot. Erre minden egykori ga­raysta diákot szeretettel várunk. - Biztosan gondoltak a mostani diá­kokra is. - Igen, a korábbi évekből már jól is­mert Garay-napokat hozzákapcsoljuk a centenáriumi ünnepségsorozathoz. Ez főleg az iskola jelenlegi tanulóit érinti és persze mindazokat, akik e pár napban a Kárpát-medence valamely területéről el­látogatnak hozzánk. Ebből az alkalom­ból egy ünnepi újságot is szeretnénk megjelentetni, amely a diákok művészi munkáit, írásait, verseit, rajzait tartal­mazná. Ez a programsorozat a március 15-i ünnepéllyel, illetve a már hagyomá­nyossá vált Garay-bállal zárulna. Az utolsó nagyobb esemény a pünkösdi na­pokhoz kapcsolódik. Ekkor kívánjuk kiadni a centenáriumi évkönyvet, sőt egy művészeti antológia megjelentetését is A tujasor, mely már nincs többé »Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, Én vagyok asztalod lapja, Én vagyok az ágy, melyben fekszel, Én vagyok házad ajtaja, Bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmész mellettem, Hallgasd meg kérésem: ne bánts!« Azok, akik tegnap és ma értelmetlenül kezet emeltek a fákra, azok süketek e ké­rést meghallani. Nagyon sajnálom őket. Még megérhetik, hogy unokáikat vasko­hók és betonsilók közé viszik »friss leve­gőre« sétáltatni. Szegény majdani gyere­kek! Ők nem tehetnek róla..., de mi még tehetünk. Ne engedjük a BALTÁS EM­BERT a főnöki, a tervezői és akármilyen mezbe bújt »dúvadat« házunk és hazánk fái közelébe." A fakivágásról szerettük volna meg­kérdezni az érintett Autószerviz Kft. vezetőjét, akihez a terület - mint kide­rült, magánterület - tartozik, ám Kere­kes László ügyvezető igazgató nem kí­vánt az ügyről nyilatkozni. Ellenben a fenti írás megjelenése esetén mind a szerző, mind pedig az írást közlő lap számára peres eljárást helyezett kilá­tásba... „Nyomós" ok a félholtra • Hl verésre IHHI A szekszárdi kórházba egy jócskán helybenhagyott fiatalembert szállítottak be. Hogy pontosan kik és milyen autóval, azt nem nagyon lehetett tudni, azt viszont ha­mar kiderítették az orvosok, hogy koponyaalapi törése életveszélyes. Délelőtt tíz óra után néhány perccel jelezték a helybéli zsaruknak mindezt az orvosok, akik előtt ak­kor a 18 éves sérültről - várdombi fiatalember, jelenleg eltávozáson lévő sorkatona ­mást nem tudtak. Aki valamennyire is jártas a bűnügyesek munkájában, az tudja, hogy ilyenkor kez­dődik az adatgyűjtő munka, tanúfelkutatások, tanúkihallgatások, vagyis egy mozaik­játék. Ez a játék azonban nem nyúlt hosszúra, mivel alig öt óra elmúltával már kat­tant a bilincs a gyanúsított kezén. A mozaikkockák pedig fokozatosan alkották az éj­szakai történetek képeit. A tizennyolc éves sorkatona egy „sorstársával", katonahaverjával járta a szórako­zóhelyeket. A Zrínyi sörözőben már jócskán emelkedett volt a maiigánszintje, ami­kor egy vita foszlányai eljutottak hozzá - neki teljesen idegen emberektől. Ebbe a vi­tába azon nyomban bekapcsolódott, ám később békében elváltak. Igaz, akkor már jócskán részeg volt. A várdombi fiatalember tovább folytatván a szórakozást, annak sajátos módját választotta. A szekszárdi volt laktanyaudvaron lévő Hangár Rock Ca­fé nevű éjszakai diszkóban a söröskorsókat kezdte el földhöz vagdosni, a rendezők hamarosan kivezették. A sötét udvaron találkozott össze korábbi vitapartnerével, ám itt a nézeteltérés verekedéssé fajult. A katonatárs ekkor ijedtében elszaladt, az indu­latok pedig elszabadultak. Valakik megtalálták a sérültet, s kórházba szállították. A bravúros rendőri munka eredményeként a nyomozók néhány óra múlva az utcán, édes kettesben barátnőjével sétáló, ám a verekedés nyomait még magán viselő B. László szekszárdi lakost őrizetbe vették. Hogy min vitatkozott össze életveszélye­sen, két alkalommal is a két fiatalember? Azon, hogy egy jól ismert rockzenekar hány nagylemezt is adott ki... GERGELICS ZSOKA

Next

/
Thumbnails
Contents