Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-01 / 29. szám

12 SZEKSZÁRDI 1995. OKTÓBER 1. Ajax-csodacsatár a POP TV-ben Mindjárt egy exkluzív interjúval „nyit" a hétfőtől Szekszárd és vonzáskörzetében sugárzását megkezdő . POP TV sportrovata. A stáb a pillanatnyilag a kontinens legjobb futballcsapatának számító, fradiálmokat is szertefoszlató holland bajnok Ajax Amsterdam edzésén járt és a legifjabb „csodagyerekét", a mindössze 18 éves Patrick Kluviertet hozza közelebb a nézőhöz. Rövid részletek az interjúból: POP TV: - Igaz-e, hogy a bécsi Bajnokok Ligája döntője előtt, amikor elutaztak Amsterdamból, a mamája váratlanul megjelent a repülőtéren és Luis Van Gaal-hoz intézett néhány keresetlen szót: ...„hacsak öt percre is, de küldje pályára a fiamat!... " P. K.: - Valóban így volt, a mama nagyon odafigyel minden részletre pályafutásommal kapcsolatban és valóban zseniálisan ráérzett arra: ha csereként „beszállok" a Milán ellen, bennem van a gól. POP TV: - Arról is megjelent néhány sor a világsajtóban, hogy a Milán már igen intenzíven érdeklődött Ön iránt. P.K.:...- Hát igen, hozzám is eljutottak a hírek, de nem foglalkozom vele. Nekem az Ajax a mindenem, 8 éves korom óta vagyok a klubnál, velük akarok még többször is a csúcsra jutni. POP TV: - Ön szemtelenül fiatal még, ki a játékos példaképe, ki volt önre a futballvilág nagyjai közül a legnagyobb hatással? P. K.: - Egy nevet említhetek, természetesen ő is az Ajaxnál kezdett: Marko Van Basten. További részletek a POP TV hétfői adásában láthatók. Több új arc, mint régi Minden jót Ferropatent-Lazúr Szekszárd SE! Még csak ízlelgetjük, kóstolgatjuk a szekszárdi sportélet legújabb korszakának legújabb dalát: a Ferropatent-Lazúr Szekszárd - az élvonal át-, illetve megmentését. A várakozás és a vágyakozás bizsergető érzése a rajt előtt. A kifürkészhetetlen elnöki manőverekkel kierőszakolt szponzori játékonyság következtében valóságos földindulás Szekszárdon: több az új arc, mint a régi. Ferropatent keménységgel próbálja a Szekszárd „leLazúrozni" az ellenfeleket a pályáról, hogy jövő nyár elején a hőn óhajtott 5-8. helyek egyikét megkaparinthassák. Nyolc új játékos - köztük sokra hivatott, élvonalra jócskán érett tehetségek. Egy olyan magyar származású volt jugó légióssal (Tamara Mandzsizs), aki feltehetően nagyívű pályájának első köreit Szekszárdon teszi meg. Nyolc új játékos, no és a régi alapemberek (Böcking Kati, Bálintné, Sklar, Jancsarova). No derék Paci bácsi (Páncél Barabás vezető edző - a szerk.), most aztán kiélheted alkotói ambícióidat. Igen, ahogy mondod a bőség zavara, a tavaszi hadjárat sikerreceptje már nem ültethető át egy az egyben, mert vadonás új a csapat. Vagy ha mégis, akkor mindent elölről kell tanulni. A szurkolók azonban bíznak benned, hogy legyűröd a kellemes gondot. Ezt arra alapozzák, hogy tavaly, amikor alig állt néhány szín rendelkezésedre, a Lazúr raktárja még nem tárulkozott ki előtted, akkor is mozgalmas, élénk tónusú képeket festegettél, amelyek az elkerülhetetlen állandó kiállításokon közönségsikert arattak. Most még bravúrosabb ecsetvonásoknak kell következnie. Időt kérsz, ami respektálható, hiszen a művész sem pár hét alatt önti formába a nagy korszakalkotót. Következő számunkban bemutatjuk a Ferropatent-Lazúr női NB l-es csapatának arcképcsarnokát - a hamarosan kezdetét vevő Ki-kicsoda? játékot megkönnyítendő. * Már túl van a Ferropantent-Lazúr együttese az első fordulón, amelyben a hosszú éveken át stabil középcsapatnak számitó PMSC-ből, Pécsi Mecsek KC-vá átalakult gárda volt a szekszárdiak ellenfele. Két eltérő stílusú csapat nagy csatájában, a hajrában beszedett egy góllal 24-23-ra vesztettek a Pánczél-lányok. Mindenféle értékítéletnél többet mond néhány igazán szakavatottnak számító pécsi szurkoló véleménye: „Nyertünk ugyan jobb koncentráltságunk révén egy góllal, de a kézilabdát az ellenfél játszotta, amely nagyonjó játékosanyaggal rendelkezik." így jogos derűlátással várhatják a szurkolók a hétvégi hazai bemutatkozást a Derecske ellen. Hátha még a Debrecenből érkező játékosok engedélye megérkezik és a kispadon is nő a „választék". Erkölcsi siker, de anyagilag „bukta" Szőlőhegy újra jelen lehet a crosséletben Jövőre két OB-futam? És, mintahogy azt a Reflex Sportegyesület ígérte, majd egy évtizedes csend után újra felbúgtak a motorok a szekszárd-szőlőhegyi, festői környezetben levő crosspályán. Noha a 125-ös és a 250-es géposztály teljes hazai élmezőnyéről szóltak a beharangozok, csak mindöszsze kéttucatnyi motorost számláló összmezőnyből féltucatnyian voltak. A 125-ösöknél a bajnokságban második helyen álló Tóth Ádám, a Honvéd Petőfi színeiben, aztán Soáky Zsolt, majd az ötödik tolnai származású, a Fiat Stoll színeiben induló Győri István. A 250-seknél pedig az országos bajnokságban 4. helyen álló Zombán élő, a balatonszemesi Németh Koméi-féle Neptun SE színeiben, egy Kawasaki nyergében versenyző ifjú Lánger József számított esélyesnek. Tekintettel a gyér mezőnyre, a versenybíróság úgy döntött, nemcsak együtt indítja a két különböző géposztályt, hanem együtt is értékeli a két futam alapján. Apropó versenybíróság! A pestiek és máshonnan érkezők dirigálnak, de a cross szekszárdi követei, az elmúlt évtizedek szekszárdi motorsportjának oszlopos tagjai a Csötönyi-csapat, benne Kovács Ferivel, Wolffal, Peglerrel, Nagy Győzővel - ígéretükhöz híven eljöttek és önzetlenül egy fillér nélkül segédkeznek. Fontos nekik, hogy a pályát egy cég, a Célgép és néhány lelkes szekszárdi és környékbeli sportbarát újra üzemképessé tette... A másodosztályúaknái a győzelmet Volentér László, a híres bajai motorcsónak-versenyző fia szerezte meg több „azonos képességű versenyző" előtt. Az elsőosztályúak még nagyobb csatát vívtak. A legtöbben Tóth Ádámra voksoltak, de ilyen a motocross: géphiba miatt ki kellett állnia. Eme tény nagyban növelte Lánger esélyeit, de még így sem ő volt az elsőszámú esélyes. Ám a zöld Kawasaki fokozatosan küzdötte fel magát az élre, s a végén már csak biztosítania kellett Soókyval szemben. A harmadik helyre a tolnaiak kedvence, Győri István futott be, de ezúttal nem 125-ös motorral, hanem egy 250-essel. Szajdán György főbíró, a Magyar Autó-Motorsport Szövetségen belül a cross-szakbizottság vezetője, aki a régi időből is ismerte a szekszárdi pályát a következőket mondta: - Már így, sebtiben rendbehozva is az első hatban van az országban létező közel húsz hitelesített pálya közül. Ennek nagyon örülök, s ha a szekszárdiak hajtják, jövőre minimum két bajnoki futamot is rendezhetnek. Ha nem lohad le a kedve a missziós szerepet vállaló, a pálya rendbehozatalában elévülhetetlen érdemeket szerző Reflex SE-nek, pontosabban annak vezérének Balogh Sándornak. Mert ugyan veregetik a vállát, de gondolatai már akörül kavarognak: ki fizeti a révészt, azt a cirka százezer forintot, ami a nullszaldóhoz hiányzik. A várt másfél ezer helyett ugyanis csak ötszázan voltak kíváncsiak a nagy mutatványra. B. Gy. A sportoldalakat írta és szerkesztette: Bálint György. Csötönyikarriertörténet A Szekszárdról elszármazott „hírességek" - akiket a Szüreti Fesztivál idejére igyekszik összehívni a város majdnem mindegyikének a tevékenységi köre, munkássága jól körülhatárolható. Talán a leginkább még mindig a sportból, egész pontosan az ökölvívásból ismert Csötönyi Sándoré is, aki a rendszerváltoztatás óta egyre nagyobb ívű pályát fut be noha ez közel sem kap akkora publicitást, mint amikor egészen a szöuli olimpiáig kis főnöke - az utókor egyes elemzői szerint valójában nagy főnöke - volt a legendás Paa^ Laci nevével fémjelzett magjfl^P ökölvívó-válogatottnak. Bár egy frappáns epigramma tömörségű mondatban nehéz lenne definiálni, ki is, és mit csinált ez a rendkívül dinamikus, nehéz helyzetekben magát feltaláló úriember, akinek - noha Ukrajnától Kenyáig megfordult már a világban - a hazát még mindig Szekszárd jelenti. Ahová - bármerre is szólítja a sorsa, de mostanság az üzleti érdek - havi-kéthavi rendszerességgel pár napra mindig visszatér. Ki ő? Akit az idősebb szekszárdiak, mint vagány bunyóst raktároztak el emlékezetükben. Ki ő, akit a magamfajta harmincasok már sportvezetőként, főedzőként ismerhettek meg. Ki ő, aki 7-8 év alatt az üzleti világban is letette névjegyét, akit ezen körökben nem éppen sportmúltja miatt ismernek el. Egy amerikai, térségünkben befektető cég menedzs^^ re, a Kontrax kelet-európai igazgatl^F ja, a magyar amatőr ökölvívó-szövetség alelnöke és lapigazgató Kiszáll a bunyóból - Azért ilyen fényes karrierre, valld be, te magad sem számítottál, legföljebb arra, hogy komoly cáfolatot adsz azoknak, akik sommásan úgy próbáltak elintézni: a sport nagy színfalain kívül eltűnsz a nagy semmiben. - Nem a pitik, a tehetség nélküli fontoskodók cáfolata, nem a karriervágy vezetett a '88 utáni döntésben, hanem az, hogy maga a sportkultúra életképtelen, nincs a munkának igazán értelme. Ülünk sajnálkozva, magatehetetlenül a szövetségben, s közben pedig megy tönkre a sportág. Nos ehhez nem akartam asszisztálni, a látszatfeladatok nem érdekeltek, már-már gyűlöltem ezeket, s akkor döntöttem, hogy „fejest ugrok" az üzleti életbe. - Irigyeid, ellenfeleid, hovatovább ellenségeid annak idején egyfajta kényszerhelyzetet is emlegettek, hisz a szöuli olimpia vége felé márfőnököd-