Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1995-10-01 / 29. szám
8 , SZEKSZÁRDI USAR1AP 1995. OKTÓBER 1. Ahogy nekünk, magyaroknak az Urákhegység környéke, úgy . egy merész párhuzamot megengedve - a romániai Bunyaszek• szárd lakóinak Szekszárd az őshazájuk. S ahogy ma az Urálban nincs egy szál magyar sem, úgy • az elvándorlás miatt Bunyán sincs már egyetlen szekszárdi sem. Sőt, a település gyakorlatij lag nem is létezik. Ennek ellenére Erdély ezen vidékén ma is sokan vallják magukat bunyaszekszárdinak, így azok a látogatók i is, akik a szüreti fesztivál alkalmából kerekedtek fel Romániából, s jöttek „felfedező útra" f eleik városába. A távolba szakadt rokonokkal a városháza előtt találkoztunk, s rögtön akadt is két vállalkozó szellemű inteijúalany. - Mi már a románok között nőttünk fel, románokkal dolgozunk együtt, így néha keressük a magyar szavakat - mentegetőzött Gergely János, aki 1940-ben I született az akkor még létező Bunyaszekszárdon. - Abban az időben még úgy 70-80 család élt a településen. - Mivel foglalkoztak az ott élő emberek? - Csak földműveléssel - vette át a szót Vargyas Ferenc Mihály. - Mi valahogy nagyon félreeső helyen laktunk, nem volt vasút sem arrafelé. - De iskola az működött? - Négy osztály, ez mind egy helyen volt. Egy osztályra jó, ha tizenöt perc jutott. Eleinte magyarul tanultunk, de a negyvenes évektől már szinte teljesen román nyelvű lett a tanítás. - Az megmaradt-e a falu lakóinak emlékezetében, hogy az ősök annak idején, a múlt század közepén Szekszárdról érkeztek Erdélynek ebbe a szegletébe? - Nagyon - erősítette meg Gergely János. - Én sokszor jártam már Magyarországon, több részén is, s mindig különös érzés fog el, ha Szekszárd jut eszembe. Sehol sem találtam ugyanis olyan kedves, barátságos, vendégszerető embereket, mint itt. S Valahogy pontosan olyanok, mint az én szüleim, vagy mint a szülőfalum lakói. - Én most járok életemben először külföldön, pedig már hatvankilenc éves vagyok - folytatta Vargyas Ferenc Mihály. - S ha összehasonlítom Bunyát és Szekszárdot, sok hasonlatosságot találok. Hogy is mondjam, olyan egyszerű, egyenes emberek laknak itt is, meg ott is. Jules Soubrane: „Ez a város egy kicsit az enyém is" Jules Soubrane kétségkívül a külföldi delegációk doyenjeként érkezett Bezonsból Szekszárdra. A maga 82 éve, ősz haja és ezzel együtt egyenes termete afféle pátriárkakülsőt kölcsönzött a francia testvérváros küldöttjének. - Huszonhét évvel ezelőtt ismerkedtem meg Szekszárd nevével mint alapító tag, ott voltam ugyanis Bezonsban a testvérvárosi szerződés aláírásánál - idézte fel a régi időket Jules Soubrane. Mindig nagy örömmel érkezem Szekszárdra, mert minden alkalommal rendkívül kellemes a fogadtatás. S remélem, az együttműködés harmincadik évfordulóján is itt lehetek majd. - Milyen változásokat tapasztalt az elmúlt évtizedekben Tolna megye székhelyén? - Ó, a fejlődés óriási. Bármikor is jövök, mindig szemmel látható a gyarapodás. Uj épületek, házak nőnek ki a földből. Tudja, ez a város, úgy érzem, egy kicsit az enyém is. Annyi embert ismerek itt, akár a régiek, akár az újak közül. Azt hiszem, ezek után érthető, hogy miért is szeretek Szekszárdon lenni. - Csak szőlő, az nem volt - tudomásom szerint - Bunyaszekszárdon... - Volt, de csak nagyon kevés helyesbített Gergely János. - Mi novának neveztük a leggyengébb szőlőt. - Sőt, szüreti bálokat is tartottunk - emlékezett a régi időkre Vargyas Ferenc Mihály. - Egyik unokatestvérem, aki fél hold szőlővel rendelA hideg északról, Finnország sarkköri területéről érkezett Vilho Auniola, Tornio végrehajtó bizottságának elnöke. - Testvérvárosunk, Szekszárd első látásra megnyerte a tetszésünket mondta nem titkolt elismeréssel Vilho Auniola. - A negyvenezres lakosság ellenére sok errefelé a zöldterület, ugyanakkor előnyös módon hiányzanak a kocka alakú betontömbök. - Milyen idő van ilyenkor Tornióban? - Nappal úgy plusz tíz celsiusig emelkedik a hőmérő higanyszála, éjszaka azonban már fagypont alá süllyed. Ilyenkor már várjuk az első hóesést. - Akkor itt, Szekszárdon ízelítőt kaptak a vénasszonyok nyarából. - A melegség bennünket több szempontból is megtalált. Először is most valóban meleg van Szekszárdoh, máskezett, mindig szombatra vagy vasárnapra tette a szüretet. Ilyenkor meg lett híva a fiatalság, szüret után pedig következett a mulatság, egész éjszaka. Ez volt a művelődésünk is, mert hát abban az időben nem volt televíziónk meg rádiónk. - Mára mi maradt Bunyaszekszárdból? - Semmi, csak a puszta föld, mert már évekkel ezelőtt mindenki elköltözött arról a helyről, be a környékbeli városokba, ahol könnyebb az élet. Csak a temető fejfái, azok marádtak meg, de már azok sem sokáig... részt pedig errefelé kizárólag melegszívű emberekkel kerültünk kapcsolatba. Kurt Liebbrandt: Kapcsolat az emberek között Bietigheim-Bissingen polgármestere első alkalommal járt Szekszárdon, ám ez a rövid kirándulás a szüreti fesztiválra is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy felsőfokban nyilatkozzon Tolna megye székhelyéről. - A szép természeti környezettel övezett város láttán még jobban örülök, hogy dinamikusan fejlődik a testvérvárosi kapcsolat településeink között - hangsúlyozta a Németországból érkezett vendég. Azt hiszem, az itteni szövetségek, egyesületek, csoportok remekül végzik munkájukat, kiváltképp a szervezésben jeleskednek. Ezért is él a kapcsolat, mely nem hivatalik közegek, hanem emberek között szövődött. - A kiváló kontaktus ellenére most üdvözölhetjük Önt első alkalommal városunkban. - Ennek csupán az az oka, hogy Bietigheim-Bissingenben a főpolgármester úr mellett van három polgármester is. Jómagam mindeddig főként a francia, illetve az angol testvérvárosokkal foglalkoztam. Ám most azt mondtam, hogy a szekszárdi borfesztiválra mindenképpen én megyek. S most itt vagyok, s meggyőződtem arról, hogy jól döntöttem. Vilho Auniola: „Melegszívű emberekke^ találkoztunk"
