Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-01 / 29. szám

3 1995. OKTÓBER 29. , SZEKSZÁRDI VASARNAP New York fényei és árnyai A Szekszárdi Városi Televízió a napokban ismételte meg azt a dokumentumfilm-sorozatát, mely a Bartina néptáncegyüttes amerikai turnéjának állomásait mutatta be a nézőknek. Bősz Péter szerkesztő és Mayer Zoltán operatőr munkája minden elismerést megérdemel: valamennyi epizód kiváltképp a New Yorkot bemutató záró rész - megállná a helyét az országos tévéhálózatban is. Az ellentmondásos, harsány és némileg bizarr Amerika-képet látva kérdeztük Mayer Zoltánt, a váro^ütelevízió munkatársát a forgatás Vlhézségeiről. - Senki nem ment oda hozzád New Yorkban, azzal a jótanáccsal, hogy jobban tennéd, ha nem forgatnál? - Az az igazság, hogy meglehetősen feszült idegállapotban készítettem a felvételeket New Yorkban. Annyi mindent hall az ember erről a városról... Örökké azt lestem, mikor bukkan fel valaki egy kapualjból, s miként tépi le a vállamról a kamerát. - €z az eset végül is - tudomásom szerint - nem következett be. - Szerencsére nem, bár a felhőkarcolók bejáratainál őrködő biztonsági emberek gyakorta odajöttek hozzám, az iránt érdeklődve, hogy I^ÉK dolgozom. Amikor felmentünk az Empire State Building tetejére, alá is írattak velem egy papírt, melyben kötelezettséget kellett vállalnom, hogy az itt készült felvételeket nem használhatom fel például reklámfilmekben. Ezt persze szinte lehetetlen leellenőrizni, mégis, az a papír a kézjegyemmel együtt ott található, egy pedig másolatban nálam van. - De ezzel együtt ezek szerint mindenhol különösebb akadályoztatás nélkül készítetted a videofelvételeket. - Akadt azért kivétel is. New York Harlem nevű negyedében, ahol szinte kizárólag feketék laknak, nem mertünk, de nem is akartunk kiszállni a buszból. Elmondták nekünk, hogy ha kezünkben egy fényképezőgéppel kint lennénk az utcán, a legkevesebb az lenne, hogy az ott lakók elvennék és a fejünkön törnék össze a fotóapparátot. - Neked mégis sikerült videóznod Harlemben. - A busz ablakán keresztül, persze, ez még így is kuriózum. Még egyszer mondom, az fel sem merült, hogy esetleg elhagynánk ajárművet. - A felvételek tanúsága szerint este is barangoltál New Yorkban. Ez nem kis bátorságra vall... - Többedmagammal vágtunk neki ennek a felfedezőútnak, a viszonylagos biztonság tehát úgyahogy adott volt. Este kilenctől éjfélig mászkáltunk a városban, s nem kis meglepetéssel tapasztaltuk, hogy mennyire kihalt ilyenkor New York. A Broadway, ahol egymást érik a mozik és színházak, az persze más, de a felhőkarcolók tövében legfeljebb csak néhány ott lézengő csavargóval találkoztunk. Közben egy-egy limuzin elsuhant mellettünk az úton. - Mennyiben jellemző az a hangzavar, a megállás nélküli rendőrautószirénázás, a mentöautó-vijjogás, ami a New Yorkban játszódó filmek sajátja? - Ez valóban így van. Amikor az Empire State Building tetejéről kihajoltam, valami félelmetes és jellegzetes morajlás hallatszott fel hozzám. - New Yorkon kíviil más városba is Mayer Zoltán, háttérben a Broadway fényei eljutottál a csoporttal, így Atlantába, a CNN központjába is. Sok újdonságot láttál, már ami a dolgok technikai részét illeti? - Érdekes, hogy ott is ugyanazzal a technikával dolgoznak, mint nálunk, Szekszárdon, azaz Bétával. Ennél egyelőre - úgy látszik - nincs jobb. Ami igazán tetszett, az a munkaszervezés volt. Mindenki egy helyen, egy hatalmas csarnokban dolgozott, az íróasztalán található számítógéAtlantai felhőkarcolók pen. Egyedül a főnöknek dukált egy iroda, de a válaszfalak ott is üvegből voltak, tehát a vezetőt is láthatta mindenki - és viszont. Középen helyezkedett el a stúdió, szépen bevilágítva, s a hátteret a szerkesztők adták. Mindenki félelmetes tempóban dolgozott, az ebédjét, a hagyományos hamburgerét is valamennyi munkatárs a számítógép mellett költötte el. - A CNN-központba egyébként bárki bemehet? - Annyira, hogy a turistacsoportok kedvéért építettek a stúdióban egy üvegfallal körülkerített folyosót, ahonnan bárki betekintést nyerhet a világ első számú hírgyárának a működésébe. Sőt, a vállalkozó szellemű látogatók ki is próbálhatják magukat, azaz beülhetnek az adásstúdióba, majd a szignál után beolvashatják az aznapi, előzetesen már kézhez kapott híranyagot, súgógép segítségével. A körülbelül ötperces produkcióról videofelvétel készül, s a kazettát a boldog tulajdonos magával viheti. Jó pénzért természetesen, mint ahogy a látogatás is csak pénzért lehetséges. - Összegzésképpen, milyen Amerika-kép maradt meg benned? - Látszik, hogy fiatal országról van szó, mert hiába is kerestem a kamerával régi épületeket, ilyeneket sehol sem találtam. Utánzatokat már igen: a mívesnek tűnő kőoszlopos korlátról azonban mindenütt hamar kiderült, hogy műanyagból készült... Kamerával Amerikán keresztül