Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-08-20 / 27. szám

12 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1995. AUGUSZTUS 20. vény Nórával szintén a dobogó legfelső fokára kerültek és szinte biztosra vehető, hogy ha nem törik el az evezőjük, a quadriatlonban is biztos nyerőnek számítanak. A verseny illusztris vendége volt Nádori László országgyűlési képviselő, aki a sportmozgalom irányító, kiemelkedő alakja és szívén viseli a környékbeli holtágak sorsát is, de rajta kívül még Nemcsók János professzor, környezetvédelmi államtitkár, Solymosi József a bonyhádi, Jánosi György, szekszárdi és Sződi Imre, a paksi körzet országgyűlési képviselői egybehangzóan állították, hogy Dombori él és élni fog, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy ez az ökológiai szempontból ^ rendkívül értékes környezet megmaradjon. Várhatóan jövő év tavaszától a paksi atomerőmű hűtővize a Volent-öblön keresztül táplálni fogja a faddi, a dombori és a tolnai holtágat is. Ezzel megoldódhat hosszú évtizedekre a vízutánpótlás. Az évezred végére pedig valóban reálissá válhat egy világbajnokság megrendezése Domboriban... . _ - kafi Világbajnokság a százéves holtágon? Varga Zsuzsa A tizenegyedszer megrendezett Cerbona SporToina triatlonverseny nem csak fesztivál volt, hanem egy olyan akció is, amely felhívja a figyelmet a Dombori holtág mai helyzetére, a víz minőségére, a természeti érték megmentésére. Az indulók száma mit sem változott az előző versenyekhez képest, a múlt hét végén 1500-an álltak rajthoz a legfiatalabb ötévestől a legidősebb 73 éves versenyzőig. Két nap alatt négy országos bajnokságot sikerült megrendezni, abszolútban szekszárdi üdvöskék, Varga Zsuzsa lett az első, váltóban Valkó Andreával és EdöA quadriatlon világbajnok Hóbor Péter édesapjával Nádori László és munkatársunk Bálint György Borult a svédasztal a triatlon EB-én I. Munkatársunk stockholmi látlelete Nem szerencsés, ha egy majd másfél milliós (skandináv) világvárost hasonlítunk össze egy hozzáképest mikrónyi üdülőteleppel. Ez ugye objektíve lehetetlen, mi több torz. Ám, ha a sport vizeire evezünk, és megállunk a triatlonnál, akkor már nem annyira sántít a dolog. Magyarország legnagyobb szabású versenyét, a SporTolnát szabad, lehet összevetni az ez évi legrangosabb kontinensviadalai, az Európa-bajnoksággal, melyet a svéd fővárosban, Stockholmban rendeztek július végén, ahová a tapasztalatait összegző szerző is eljutott. * Amikor a föntről és lentről egyaránt csodás, skandináv Velencének is mondott Stockholmba megérkeztünk, majd sétát tettünk a történelmi belvárostól mintegy félórányi gyaloglásra lévő Römelshausen-parkban svéd népliget a magyar delegáció többsége az eddigi legcsodálatosabb, legszervezettebb EB-re voksolt. A Balti-tengerből a városba bejövő egyik legjelentősebb csatorna mentén alakították ki a versenyszínhelyeket: a változatos, izgalmas kerékpáros illetve futópályát, az úszós helyszínt. Bizonyos szakaszok a természet lágy ölében, majd mintegy varázsütésre hidak, felüljárók, alagutak leküzdésével a hol népes, hol kevésbé népes városi forgatagba találta magát a versenyző. Micsoda színes kavalkád lesz itt több napon át, tudva, hogy a sportág történetében először rendezték együtt az ifik, juniorok, felnőttek, és szeniorok Európa-bajnokságát, több mint ezer versenyzővel. Gyanús előjelek Az adottságok, a külcsín okán még úgy gondoltam, hogy a jövő évi EB-ét rendező magyar szövetség vezetői is elleshetnek valamit abból, ami nem anyagiak függvénye, aminek alkalmazásával, beépítésével még jobbá tehetik majd a szervezést, a rendezést, vagyis a belbecs is európai lesz. Bár akadt közöttünk néhány óvatoskodó is, aki azért nem átallotta megjegyezni: „Kíváncsi vagyok a svédekre, miképpen rendeznek, mert eddig az európai triatlonban szinte alig voltak jelen. Nincsenek egyetlen korosztályban sem maghatározó versenyzőik, nincsenek, nem lehetnek komoly rendezői tapasztalataik, mert még csak egy sima ETU-körversenyt sem rendeztek." No de mégiscsak Európa egyik legfejlettebb országában vagyunk, amely a triatlonnál rangosabb, ismertebb sportágban számtalan ragyogóan levezényelt világversenynek adott már otthont, amelynek fővárosa a 2004-es olimpia rendezési jogának elnyerésére is készül. De eme respektálandó tény persze önmagában még nem volt garancia arra, hogy maga a csúcs lesz az EB. Az ennek ellenkezőjére utaló előjelek már az első napon jelentkeztek. Már az ifjúságiak EB-jét felettébb lazára vették a házigazdák. Nem működött sem információs, sem pedig sajtóközpont a színhelyen, így szájhagyomány útján terjedtek az információk. Ha valamelyik sajtos kolléga esetleg arra várt, hogy kinyomtatott eredménylistát kap és ebből dolgozik, nos annak őmiatta akár „el is úszhatott" a lapja, adása, műsora, merthogy ilyet órák múltával sem kapott. Ha pedig vette a fáradságot és volt idegzete ahhoz, hogy megkeresse a verseny több s^ft négyzetkilométeres területén kifi^ gesztett egyet, akkor pedig tuti, hogy hibás tudósítást küldött. Még a dobogós helyezettekkel sem volt minden rendben, s erre az alábbiakban még lesz egy bennünket is érintő érzékletes példa. Halálfutam Az EB-hez méltatlan körülményekre - ha csak ifi EB-ről van szó, akkor sem szabad ennyire félvállról venni - még fátylat is boríthattunk volna, ha az országúton minden rendben van. De a súlyos gondok igazán ott voltak! Kellő számú rendező, biztosító hiányában sok minden a véletlenre, a versenyző találékonyságára volt bízva. A verseny lázában égő alig 16 éves fiú „nem vett tudomásul egy túlságosan nem feltűnő, előre mutató nyilat és letért az útról, mire észbekapott, és korrigálni akart, abban a pillanatban egy körforgalomba betévedve halálra gázolták!... Nos ehhez képest már elhanyagolható annak megemb'tése, hogy a bringában korlátlan szabadságélvezet több tucat könnyebb-súlyosabb sérüléshez vezetett, s az orvosi beavatkozás is legalább annyira késett, mint az információ továbbítása Amit mi magyarok másnap a saját ver-