Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-08-20 / 27. szám

Szatmári Juhos László alkotótelepén Öt ember öt irányból hat egymásra... Járda happy end Hihetetlen dolog történt Szekszárd belvárosában, a Séd beépített medrénél, ahol annak idején szétverték a régi járdát. Két éve vagy már talán több is, hogy a patakmeder lefedése, majd beépítése alkalmával az iskola falánál húzódó keskenyjárdát két helyen szétverték, felére csökkentették, az utcasaroknál pedig teljesen megszüntették. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy ezentúl mindenki az üzletsori sétányon járjon, annak egyik részénél a házakat kerülgetve. Az ötlet nem vált be, mert a szekszárdiak is, meg a vidékről bejárók is a régi - ősidők óta létező és nélkülözhetetlen - járdát használták, bár a megszüntetett szakaszon sárvagy porfogadta őket. De ez a rövidebb, a célszerű út. Az esetet mi is szóvá tettük, hangsúlyozva, hogy nem csak jogtalan, de felháborítóan önkényeskedő, az embereket lebecsülő, ami történt, s követeltük a járda helyreállítását. Már úgy tűnt, hogy ebből soha nem lesz semmi, most azonban meggyógyították a járdát, újra építették a végénél, s úgy látszik, helyrehozzák a felére csökkentett szakaszokat is, mert már azon dolgoznak egy helyen. Különös, hogy évekig kellett várnunk, sárban, bokáig érő porban járnunk, egy megyeszékhely központjában, ott, ahol azonnal intézkedhettek volna az elkövetők felelősségre vonásával. Q J 455 1995. AUGUSZTUS 20. , SZEKSZÁRDI fASARNAP Ligeti Erika Fogalommá vált: ők a szekszárdiak. Azok a művészek, akik megfordultak itt, már dolgoztak egy hónapig a Pollack utcai alkotótelepen, különös módon összetartoznak. Összejárnak, leveleznek egymással és úgy emlegetik őket szakmán belül, hogy „a szekszárdiak". Szatmári Juhos László három évvel ezelőtt hívta életre szobrász alkotótelepét, ahol munkalehetőséget, szállást és egy nagyszerű, inspiráló közeget teremtett kollégái és maga számára itt, Szekszárdon. _ Azzal a szándékkal is tette, ®ogy az elkészült alkotásokból Kettőt-kettőt itt hagynak a résztvevők és ezzel hosszú évek alatt kialakulhat, megteremtődhet egy olyan gyűjtemény, amely mondjuk Nyíregyháza sajátja. Emellett minden évben kiállítással lépnek a városlakók elé, bemutatva az az évi alkotásokat, lehetővé téve, hogy a szekszárdiak is értesüljenek az itt zajló művészeti életről. Azt már mi tehetjük hozzá, hogy méltó helyet is találhatnának a már meglévő nívós alkotásoknak, valamelyik közintézményünkben, de ez talán a jövő zenéje. Tény, hogy a város minden esztendőben, így idén is 400 ezer forinttal támogatja az alkotótelepet, ahol ez évben állandó résztvevőként Ligeti Erika Szentendréről, Paulikovics Iván Budapestről, Szanyi Péter Miskolcról, Soltra Tamás Sopronból érkezett. Az öntőmester idén is a szekszárdi Sill Sándor. Érdeklődőként amatőröket, fiatalokat is szívesen látnak, de a helyi képzőművészeket egy munka elvégzése erejéig Fusz György szobrászművész is képviseli majd. Az augusztus 15. és szeptember 15. közötti időszakban jórészt új munkákon dolgoznak az alkotók, az otthon tartogatott, megfogant ötleteket valósítják meg itt. Titkok nincsenek a profik között, különben is a szobrászat az egyik nagyvonalú szakma, mondja Ligeti Erika, aki nélkül elképzelhetetlen a szekszárdi alkotótelep. Itt öt ember öt irányból hat egymásra, ezzel jöhet létre egyfajta tágulás, új minőség. Tesóvá válunk fogalmazza Ligeti Erika. Lehetőséget teremt arra, hogy a műterméből, sőt egy kicsit magából is kivonuljon az ember. Új arcok, új technikák, új alkotások - mindezt átélhetik egy hónap folyamán. És a város ehhez mit szól? Ligeti Erika meséli, a tavalyi alkotótelepen részt vett Csikai Érika kolléganője, akivel piacra mentek és útközben egy elhagyatott, kifosztott kegyhelyet találtak, hiányzott belőle a Madonnaszobor. Csikai Márta készített egyet, felajánlotta a városnak, és ma már a Lektorátus szakvéleménye is megvan. Végül az egyház helyezi el, reméljük rövidesen méltó helyére kerül. -takács - kapfingerSzatmári Juhos László Csikai Márta Madonnájával Paulikovics Iván