Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-07-23 / 26. szám

1995. JÚLIUS 23. „ szekszárdi VASARNAP 13 • • Ot héttel a szörnyű baleset után - Sáth Gyula még mély álomban... - Vanda, a tüneményes, 4 évet élt kislány - a szörnyű németországi baleset következtében - már örök álmát alussza a szekszárdi alsóvárosi temetőben. Az apja, Sáth Gyula, a Húsipari SE már atyai nyomdokon haladó, sokra hivatott asztalitenisz-edzője pedig június 14. óta - az orvosok is fgy fogalmaznak - mély álomban van. Az egy német hölgy által vezetett kis Peugeot miatt, aki Heidenheim határában egy alsórendű úton megcsúszott, elvesztette az uralmát a jármű fölött és frontálisan nekivágodott annak a Golfnak, amelyben Sáth Gyula családja és bátyja, ifj. Sáth Sándor utazott. A kislány a többszöri újraélesztés ellenére a kórházban másnap hajnalban életét vesztette, apját és nagybátyját életveszélyes sérülésekkel szállították a heidenheimi kórházba. A Húsipari SE-től származó információink szerint - ők állandó kapcsolatban állnak Németországgal, azon belül is Tobel Valdemarral, aki időt, pénzt, fáradságot nem kímélve mindenben segít. A szerencsétlenségben valamivel szerencsésebben járt bátty, ifj. Sáth Sándor már túl van az életveszélyen, súlyos csontsérüléseiből épülget. Gyulát viszont időközben egy speciális közeli klinikára szállították. Kedvező változás, hogy az agyában az a bizonyos vérrög felszívódott, de a hőn óhajtott ébredés még várat magára. Az őt megfigyelő német orvosok nem nevezik ezt kómás állapotnak, „csak" mély álomról beszélnek, ám az ébredés várható időtartamáról nem tudnak biztosat mondani. A kitűnő sportember életéért, a minél kisebb károsodással járó ébredésért sokak aggódnak. Sáth Gyula most egy olyan intézetben van, ahol az egynapi tartózkodás félezer márkánál többet tesz ki. A gyógykezelés eddigi költségeit a kinti biztosító állta, de a továbbiak már a családot terhelik. A valamikori oly hőn áhított ébredés reményében most cselekvő együttérzésre lenne szükség... B. Gy. vöröskeresztes verseny Harmadik lett a szekszárdi V-ös iskola csapata A szekszárdi ötös számú általános iskola ifjú vöröskeresztesei - Őry Katalin, Pécsi Irén, Récsei Krisztina, Priger Nikolett és Szebenyi Judit a legutóbbi országos versenyen harmadik helyezést értek el. Felkészítő tanárnőjük Fodorné Szoboszlai Edit. Persze az országos versenyig hosszú volt az út. Erről egymásnak adva a szót mesélnek. - Edit néni, a biológiatánárnőnk hozta létre ezt a szakkört és természetesen a jó biológusok jelentkeztek elsősorban. Heti két óra szakköri foglalkozásunk volt és először háziversenyen dőlt el, hogy ki képviseli az iskolát, ki fér be a két csapatba... - Két csapat? - Igen a városi versenyen két csapattal indultunk és a miénk jutott tovább a megyeire. A városi versenyen nemcsak szekszárdi iskolák, hanem a városkörnyékiek - a tolnaiak, bogyiszlóiak, sióagárdiak - is részt vettek. A megyei versenyről három csapat jutott az országos döntőbe. Egy általános, egy középiskolá és külön csapatban indultak az egészségügyi szakközépiskolások. - Meséljetek az országos versenyről... - Pénteken indultunk egy Mercedes kisbusszal, a szekszárdi vöröskereszt udvarából Egerbe, a döntőre. Egerben egy kollégiumban helyzetek el bennünket, másnap szakadó esőben reggel kilenctől délután ötig tartott a verseny... - A kárhelyek ugyan katonai sátrak alatt voltak, de azért a sátrak közötti közlekedésben alaposan eláztunk. Öt kárhely és öt egyéb állomás volt, ahol különböző feladatokat kellett megoldani. - Milyeneket? - Az első kárhelyen egy totót töltöttünk ki. A kérdések az elsősegélynyújtás elméletének és a vöröskereszt történetének ismereteit mérték fel. A második helyen tábortűz volt, ahol másodfokú égési sérültet kellett szakszerűen elsősegélyben részesíteni. Ugyanitt még egy artériás vérzést is el kellett látni. Az állomásokon általában a csapatmunkát is pontozták. A megérkezést, a köszöntést, a gumikesztyű-használatot, szóval sok mindent... - A következő helyen egy játszótér < volt, ahol nyílt lábszártörést kellett ellátni. A másik baleset pedig idegen test szembe jutása volt. A következő helyszínen egy diszkóba jutottunk, ahol már komolyabb sérülés - „kés a hasban", - volt az imitált sérülés. Itt a helyszínt kellett biztosítani és intézkedni, elsősorban mielőbb mentőt hívni. De még a telefonálás mikéntjét is pontozták... - Szép dolog az elméleti tudás, a verseny, de éles helyzetben voltatok már? - A kérdésre mindegyikük a fejét rázza, egy kislány említi csak, hogy egyszer volt egy közlekedési baleset helyszínén, de addigra már a mentők is kiértek. Mégis megkérdezem: - Mit tennétek, ha mondjuk szüléitekkel utazva elsőnek értek egy baleset helyszínére, ahol mondjuk egy lábszártörött, ájult ember fekszik? - Először is tájékozódunk, hogy mi történt. Biztosítom a baleseti helyszínt, valakit kiállítunk a forgalom elterelésére. Nem mindegy, hogy a sérült eszméletlen, vagy ájult. A felkészítő tanárnő Fodorné Szoboszlai Edit mondja: - Nagyon ügyesek voltak a gyerekek és kevésen, csak három ponton múlott az első hely. Két hibát követtek el összesen. Az idei verseny mintegy főpróbája volt a jövőre szintén Egerben rendezendő nemzetközi vöröskeresztes versenynek. Remélem azon is ott leszünk, ha nem is egészen ezzel a csapattal, mert közülük hárman nyolcadikosok. De pótlásukra van a szakkörben még több nagyon tehetséges, jól felkészült tanuló. Tamási János Signorina a levegőben Nemzetközi cseretáborozáson vett részt július 10. és 23. között Ravennából, Zschopauból, Marienbergből, valamint a házigazda szekszárdiak részéről 80 diák a Dombori Gyermektáborban. A tábort a központi Ifjúsági Alapból támogatták. A gazdag programba belefért egy kirándulás is az öcsényi repülőtérre, egyik felvételünkön Talabos Géza vitorlázórepülésre visz egy vállalkozókedvű táborozót. fotó: -ka-