Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-22 / 3. szám

4 , szekszárdi VASARNAP 1995. JANUÁR 15. 40 Előtakaréko ss ágtól a „cselédlépcsőig" Sok vitát, indulatot váltott ki az elmúlt évek során a volt tanácsi bérlakások elidegenítése. Szekszárdon 1800 különböző állapotú lakást adtak el az addigi bérlőknek. A központi rendelkezések értelmében a garzonok sorsáról az önkormányzatok saját hatáskörben dönthettek: vagy eladták vagy megtartották. Nálunk önkormányzati rendelet alapján nem kerültek eladásra a garzonok. Ezt sok garzonlakó sérelmezte, de egészen speciális helyzetben a Kecskés Ferenc utcai garzonház lakói vannak. Róluk lesz szó a következőkben. Kilencszer a testület előtt A körzet képviselője, Fodor Miklós kilencszer vitte a testület elé ezeknek a lakásoknak a kérdését. - Az utolsó alkalommal már csak arról szavaztak a városatyák, hogy nem akarnak újra tárgyalni erről a neuralgikus kérdésről. Miért próbálkozott újra és újra? - Az én erkölcsi érzékem szerint a jogfolytonosság alapján a jogelőd városi tanács által vállalt kötelezettségeket konzekvensen be kellett volna tartani. De a testület mindahányszor megosztott volt. Az első lakáseladásoknál ez a tömb még azért került tárgyaláson kívülre, mert a törvény tiltotta az 5 éven belül épült ingatlanok elidegenítését, és akkor még nem vonták vissza az előtakarékos formulát sem. Később a törvényi útvesztőkben volt olyan átmeneti időszak is, amikor - de jure - az itt lakók jogcím nélküli jóhiszemű lakáshasználók is voltak. Sok szempontból nagyon rossz helyzetbe kerültek. Legtöbben fiatal házasok, egy-két gyerekkel itt ragadtak 30 négyzetméteren. És a csere intézménye sem lehetőség számukra, mert a cserealap másik oldala eltűnt, azokat elidegenítette az önkormányzat. így ettől lakásmobilitás nem várható. Tavaly az összes szekszárdi garzonból mindössze kettő cserélt gazdát. „Félrevezetésünk teremtett jogalapot" Az érintett lakók „szószólója" Budavári Miklós, aki maga is kilenc évi várakozás után kötött előtakarékos szerződést. - Hogyan kezdődött ez a kálvária? - 1987-ben egy előtakarékos garzonra kaptunk szerződést az akkori városi tanács, illetve a VGV részéről, hiszen nem tulajdonos volt a tanács, mindössze a lakások elosztásában vett részt. A szerződés azt ígérte, hogy még öt év múlva kielégítik a lakásigényünket. 1992. július 30-án járt le a szerződésünk. Decemberben behívott minket az önkormányzat. Igénye az volt, írásban egyezzünk bele, hogy az előtakarékos szerződések - minthogy kielégíteni nincs módja, mert nem épülnek lakások - tanácsi bérlakásként működjenek tovább, mi pedig tanácsi bérlakóként folytassuk az ittlakást. Akkor én rögtön megkérdeztem, van-e mód ezen lakások megvételére? Erre azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a garzonok elidegenítési tilalom alá esnek. Uj lakásokról lévén szó, tiltó listára tették azokat. 1993. decemberében mondták ezt nekünk, holott erről az önkormányzat csak '93 januárjában rendelkezett. Úgy érezzük, hogy becsaptak minket. Aláírásunkkal hozzájárultunk ahhoz, hogy önkormányzati tulajdonba kerüljenek a lakások, s ezzel éppen mi adtunk lehetőséget arra, hogy megtiltsák az eladást. - S később milyen hátrányok érték még az Makókat? - Az előtakarékos szerződés része volt, hogy lakáscélú felhasználásra teszünk félre, ami az adóbevallásunkban kedvezményezett módon szerepelt. Amikor az önkormányzat a szerzőRácson innen - rácson túl dés egyoldalú felbontásával megszüntette ezt a lehetőséget, akkor mindenki felszámolta az OTP-nél az előtakarékos kötött betétet, s ebből a pénzből befizette a lakás használatbavételi díját. Ez azonban már nem minősül lakáscélú felhasználásnak, így az APEH nemcsak az elmaradt pótlékokat, hanem még bírságot is kivetett ránk, mert mi nem a szerződésben rögzített módon használtuk fel a pénzt. Nem mi tehettünk róla. így kimutatható anyagi kár ért bennünket. Mivel decemberben „bontottunk" szerződést, az OTP-nél kamatos kamattól estünk el. Továbbá, ha teljesítik az ígérvényt, már két éve nem lennénk bérlakók, tulajdonunk részleteit fizetnénk. így meg landóan emelkedik a bérleti díj. SérelmezzcBr hogy 1800 lakást meg lehetett venni, s csak épp mi nem junk lakáshoz, akiknek azt megígérték. Kovács Mária hét éve lakik itt kisgyermekével Takács Éva a kis lakásban