Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-06-25 / 24. szám

1995. JÚNIUS 25. SZEKSZÁRDI 13 Az UFC rálelt a kivezető útra Kniesz: „Meijenek játszani" A meglehetősen hosszan elnyúló kí­nos feszengés után végre lehet felszaba­dultan mosolyogni az első számú szek­szárdi focicsapat háza táján. A több fron­ton változást hozó tavasz tükrében na­gyobb kockázat nélkül kijelenthető: megállt az a zuhanórepülés, ami 1993 őszén elkezdődött, és totális összeom­lással is fenyegetett. Vészjósló volt, hogy az NB II-től zsinórban elszenvedett 15 vereséggel búcsúzó gárda a lényegesen alacsonyabb nivójú NB Ill-ban is kieső­jelöltté vált. A kudarcok hatására bénult focisták a tavaszt már máshol tervezgették, s ekkor... Ekkor léptek színre a jobb sors­ra érdemes szekszárdi futballt tulaj­donképpen életben tartó UFC-sek. Ki­fejÉfc^gyon csendesnek tűnő vezető­séfWasztás következett. Minek ered­ményeként a Szilágyi-Rittmann kettős azért felrázta a már mozdíthatatlan­nak, teljesen kiábrándultnak mondott lehetséges szponzori kört. Ennek kö­vetkeztében az az edző, nevezetesen Kniesz Mátyás is fölvállalta a cssapatot, akit a játékosok egyöntetűen a kapustól a balszélsőig akartak, aki már - közkí­vánatra - az őszi utolsó fordulókra leült a kispadra. Kudarcok ide, rutintatlan fiatalok garmadája oda, de figyelembe véve a játékosok tudását, ennek a csapatnak nem szabad az NB III-ból kiesnie, ha nívósabb szakmai munkával érvényre juttatják azokat az erényeket, amelyek ezekben a tulajdonképpen gyerekek­ben rejlik - vélekedtek szakmai körök­ben. Kniesz Mátyás edző: - Erőnk a fiata­los lendületben, a gyorsaságban rejlett, ezekre kellett, lehetett építeni. Ezért legfontosabbnak az általános erőnlét emelését tartottam. Én ezt a dolgot rn^^ni követendő taktikánk miatt is fcBpoztam, ugyanis saját játék kiala­kítSara törekedtünk, mégpedig egy le­támadást is alkalmazó állandóan kez­deményező stílusra álltunk át, aminek a több és gyorsabb futás az alapja. Ez a Szekszárd játékban fel tudta venni a versenyt a Dráva-csoport kie­meltjeivel, a többieknél magasabb ní­vón futballozó DD Gázzal, a bajnok Rákóczival, a sima győzelem reményé­ben érkező Komlót pedig olyan simán küldte haza 2-0-al, hogy örülhettek a derék baranyaiak, hogy nem érte őket megaláztatás. Ezt a Szekszárdot már két gólnál nagyobb különbséggel nem lehetett megverni, de ezeken a derby­ken is volt sansza az együttesnek a győ­zelemre, ám az edző által megjósolt ré­gi gyermekbetegségek, rutintalansá­gok előjöttek. - Emiatt magamat is hibáztatom, nem kellett volna akkora szabadságot adni, vagyis jobban behatárolni a fel­adatot, de az agyontaktikázás, a szájba­rágósdi stílus távol áll tőlem, mert azt akartam elérni: merjenek játszani, merjék önmagukat adni, s ezen a téren is sikerült pozitív változást elérni; je­gyezte meg Kniesz Mátyás. - így utólag bevallhatja, hogy Ön is a remélt erősítésekben, a kettős igazolá­sokkal érkező, neves idegenlégióban bí­zott, akik végül is nem érkeztek meg... - Bíztam, de amikor kiderült, hogy nem jönnek, nem estem kétségbe. Mert a centerhalf hiányposztjára meg­találtam a paksi fiatal tehetség Égert, ez nekem elég volt. Mert tudtam, hogy Galambos elővételével aduászt húzok, tudtam, hogy egy Vesztergombinak is helye lesz a csapatban, s abban biztos voltam, hogy egy gyógyult, csak a fut­ballra koncentráló Mészárossal, az NB III. egyik legképzettebb futballistája irányít náluni< a középpályán. Ök húz­ták magukkal a többieket. így az őszi, szerény 12 pontot akár meg is duplázhatják egy fordulóval a zárás előtt, hisz az az együttes, amely a bentmaradás szempontjából döntő fontosságú mérkőzésen iskolajátékkal tud győzni Nagyatádon (3-0), az Lellén is esélyes. Most jön az erkölcsi próba. Mivel a Balaton-partiaknak a sorsáról dönthet a találkozó, reménykedünk: ez a gárda még nem megkörnyékezhe­tő...?! a barátom Erős Edina idén júniusban az I. Számú Általános Iskola diákja­ként ballagott. Két éve a Szekszárdi Ifjúsági Fúvószene­karban fuvolán játszik, eddig elért si­kerei a jövő egyik szépreményű fuvo­laművészét sejtetik... - Szinte együtt nőttélfel a zenével, hi­szen az anyu - Erős Árpád né-is zeneta­nár, ő gitárt tanít. Miért éppen fuvolát választottál? - Otthon nagyon sok komolyzenét hallgattunk, amit eleinte nemigen sze­rettem, de később, amikor anyu zon­gorázni tanított, már egyre jobban tet­szett. Nálunk a csa­ládban a zene fontos szerepet kap, például karácsonykor együtt zenélünk, szinte egy kis kamarazenekar vagyunk, ezért is hagytam magam rá­beszélni a fuvolára, így együtt játszha­tunk, mivel a húgom. Andi - aki tízéves - ö is csellózni tanul. - Ezek szerint több hangszeren is játszol... - Az első zeneszer­szám amit megismer­tem, egy triola volt. Fél évig furulyáztam, csak utána kezdtem el a fuvolát, ennek már hat éve. Itt a zeneis­kolában Ágostonná Béres Kornélia a ta­nárom, otthon pedig az anyu figyel rám, hogy rendszeresen gyakoroljak... és a gi­tárral is próbálkozom. - Több versenyen is eredményesen szerepeltél. Melyik volt a legkorábbi vagy a legemlékezetesebb? - Még másodikos voltam, és az ott­honi orgonán tanultam. Akkor a IV-es nemzetiségi iskolába jártam és fölke­resett bennünket a Pécsi Körzeti Stú­dió. Az egyik osztálytársammal lép­tünk fel, ő német népdalokat énekelt, én pedig orgonán kísértem. - Volt eg\' rádiós szereplésed is, hal­lottam... - Igen, erre nagyon készültem. Ápri­lisban volt egy élő adás, a „Zeneház" c. műsorban, ahol szólót játszottam. Cho­pin: Variációk egy Rossini-témára, ez a kedvenc darabom, igazán a romantiku­sokat szeretem. Minden hangverseny, szereplési lehetőség igazi élmény szá­momra, a zeneiskola sokat segít ebben. Például részt vettünk Budapesten a ka­marazenekari versenyen, ahol nívódíjat kaptunk. Még hatodikban voltam egy versenyen Pécsett, itt továbbjutottam az országos döntőre. - Az általánost is ilyen szép ered­ménnyel zártad? - Fizikából, biológiából és rajzból lehettem volna jobb is, de nincs okom panaszra. -Az eddigi életed csupa zene volt, ho­gyan tovább? - Maradok a zenei pályán, ez min­den időmet kitölti, este hét mire haza­érek, heti három szolfézs... Zenésznek készülök, mindig ez volt az álmom, és aki zenész akar lenni, annak nem nyűg a gyakorlás, hanem a legszebb időtöltés. Persze néha én is el­fáradok, de ha sokáig nem látok fuvolát, már hiányozni kezd. Általában minden­hova magammal vi­szem. - Mit jelent szá­modra a zene? A mű­vészfélékre mindig ki­csit álmélkodva néz­nek, furcsa szerzetnek vélik, netán irigylik a tehetségét... Az osztálytársaim semmi különöset nem láttak ebben, szinte mindenki ját­szik valamilyen hangszeren. Zenélni igazán az tud, aki már beleszeretett. Nem a technika a fontos, hanem az, hogy ki tudom fejezni ezzel az érzései­met. - Ha szomorú vagy gyakrabban ve­szed elő a fuvolát? - Játszom akkor is, ha vidám, ha szomorú vagyok. A zene mindig felvi­dít, akár egy lelki támasza lehet az em­bernek. - Valami más a zenén kívül? - Talán a pszichiátert pálya... de a zene akkor is maradna. Már zenéltünk külföldön is, sok szép helyen jártam: Belgiumban például térzenét adtunk, de voltam Németországban is. Most Ausztriába megyünk a zenekarral há­rom napra, nyolc-tíz koncertünk lesz, közönség előtt és téren is. - Hol töltöd a nyarat, és mi jön a va­káció után? - Tervezünk egy családi kirándu­lást, aztán kíváncsian várom a követ­kező tanévet. Ősztől a Szegedi Zene­művészeti Szakközépiskolában újra lesz egy csomó szolfézsórám... - kom -

Next

/
Thumbnails
Contents