Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-06-25 / 24. szám

1995. JÚNIUS 25. SZEKSZÁRDI 13 Az UFC rálelt a kivezető útra Kniesz: „Meijenek játszani" A meglehetősen hosszan elnyúló kínos feszengés után végre lehet felszabadultan mosolyogni az első számú szekszárdi focicsapat háza táján. A több fronton változást hozó tavasz tükrében nagyobb kockázat nélkül kijelenthető: megállt az a zuhanórepülés, ami 1993 őszén elkezdődött, és totális összeomlással is fenyegetett. Vészjósló volt, hogy az NB II-től zsinórban elszenvedett 15 vereséggel búcsúzó gárda a lényegesen alacsonyabb nivójú NB Ill-ban is kiesőjelöltté vált. A kudarcok hatására bénult focisták a tavaszt már máshol tervezgették, s ekkor... Ekkor léptek színre a jobb sorsra érdemes szekszárdi futballt tulajdonképpen életben tartó UFC-sek. KifejÉfc^gyon csendesnek tűnő vezetőséfWasztás következett. Minek eredményeként a Szilágyi-Rittmann kettős azért felrázta a már mozdíthatatlannak, teljesen kiábrándultnak mondott lehetséges szponzori kört. Ennek következtében az az edző, nevezetesen Kniesz Mátyás is fölvállalta a cssapatot, akit a játékosok egyöntetűen a kapustól a balszélsőig akartak, aki már - közkívánatra - az őszi utolsó fordulókra leült a kispadra. Kudarcok ide, rutintatlan fiatalok garmadája oda, de figyelembe véve a játékosok tudását, ennek a csapatnak nem szabad az NB III-ból kiesnie, ha nívósabb szakmai munkával érvényre juttatják azokat az erényeket, amelyek ezekben a tulajdonképpen gyerekekben rejlik - vélekedtek szakmai körökben. Kniesz Mátyás edző: - Erőnk a fiatalos lendületben, a gyorsaságban rejlett, ezekre kellett, lehetett építeni. Ezért legfontosabbnak az általános erőnlét emelését tartottam. Én ezt a dolgot rn^^ni követendő taktikánk miatt is fcBpoztam, ugyanis saját játék kialakítSara törekedtünk, mégpedig egy letámadást is alkalmazó állandóan kezdeményező stílusra álltunk át, aminek a több és gyorsabb futás az alapja. Ez a Szekszárd játékban fel tudta venni a versenyt a Dráva-csoport kiemeltjeivel, a többieknél magasabb nívón futballozó DD Gázzal, a bajnok Rákóczival, a sima győzelem reményében érkező Komlót pedig olyan simán küldte haza 2-0-al, hogy örülhettek a derék baranyaiak, hogy nem érte őket megaláztatás. Ezt a Szekszárdot már két gólnál nagyobb különbséggel nem lehetett megverni, de ezeken a derbyken is volt sansza az együttesnek a győzelemre, ám az edző által megjósolt régi gyermekbetegségek, rutintalanságok előjöttek. - Emiatt magamat is hibáztatom, nem kellett volna akkora szabadságot adni, vagyis jobban behatárolni a feladatot, de az agyontaktikázás, a szájbarágósdi stílus távol áll tőlem, mert azt akartam elérni: merjenek játszani, merjék önmagukat adni, s ezen a téren is sikerült pozitív változást elérni; jegyezte meg Kniesz Mátyás. - így utólag bevallhatja, hogy Ön is a remélt erősítésekben, a kettős igazolásokkal érkező, neves idegenlégióban bízott, akik végül is nem érkeztek meg... - Bíztam, de amikor kiderült, hogy nem jönnek, nem estem kétségbe. Mert a centerhalf hiányposztjára megtaláltam a paksi fiatal tehetség Égert, ez nekem elég volt. Mert tudtam, hogy Galambos elővételével aduászt húzok, tudtam, hogy egy Vesztergombinak is helye lesz a csapatban, s abban biztos voltam, hogy egy gyógyult, csak a futballra koncentráló Mészárossal, az NB III. egyik legképzettebb futballistája irányít náluni< a középpályán. Ök húzták magukkal a többieket. így az őszi, szerény 12 pontot akár meg is duplázhatják egy fordulóval a zárás előtt, hisz az az együttes, amely a bentmaradás szempontjából döntő fontosságú mérkőzésen iskolajátékkal tud győzni Nagyatádon (3-0), az Lellén is esélyes. Most jön az erkölcsi próba. Mivel a Balaton-partiaknak a sorsáról dönthet a találkozó, reménykedünk: ez a gárda még nem megkörnyékezhető...?! a barátom Erős Edina idén júniusban az I. Számú Általános Iskola diákjaként ballagott. Két éve a Szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekarban fuvolán játszik, eddig elért sikerei a jövő egyik szépreményű fuvolaművészét sejtetik... - Szinte együtt nőttélfel a zenével, hiszen az anyu - Erős Árpád né-is zenetanár, ő gitárt tanít. Miért éppen fuvolát választottál? - Otthon nagyon sok komolyzenét hallgattunk, amit eleinte nemigen szerettem, de később, amikor anyu zongorázni tanított, már egyre jobban tetszett. Nálunk a családban a zene fontos szerepet kap, például karácsonykor együtt zenélünk, szinte egy kis kamarazenekar vagyunk, ezért is hagytam magam rábeszélni a fuvolára, így együtt játszhatunk, mivel a húgom. Andi - aki tízéves - ö is csellózni tanul. - Ezek szerint több hangszeren is játszol... - Az első zeneszerszám amit megismertem, egy triola volt. Fél évig furulyáztam, csak utána kezdtem el a fuvolát, ennek már hat éve. Itt a zeneiskolában Ágostonná Béres Kornélia a tanárom, otthon pedig az anyu figyel rám, hogy rendszeresen gyakoroljak... és a gitárral is próbálkozom. - Több versenyen is eredményesen szerepeltél. Melyik volt a legkorábbi vagy a legemlékezetesebb? - Még másodikos voltam, és az otthoni orgonán tanultam. Akkor a IV-es nemzetiségi iskolába jártam és fölkeresett bennünket a Pécsi Körzeti Stúdió. Az egyik osztálytársammal léptünk fel, ő német népdalokat énekelt, én pedig orgonán kísértem. - Volt eg\' rádiós szereplésed is, hallottam... - Igen, erre nagyon készültem. Áprilisban volt egy élő adás, a „Zeneház" c. műsorban, ahol szólót játszottam. Chopin: Variációk egy Rossini-témára, ez a kedvenc darabom, igazán a romantikusokat szeretem. Minden hangverseny, szereplési lehetőség igazi élmény számomra, a zeneiskola sokat segít ebben. Például részt vettünk Budapesten a kamarazenekari versenyen, ahol nívódíjat kaptunk. Még hatodikban voltam egy versenyen Pécsett, itt továbbjutottam az országos döntőre. - Az általánost is ilyen szép eredménnyel zártad? - Fizikából, biológiából és rajzból lehettem volna jobb is, de nincs okom panaszra. -Az eddigi életed csupa zene volt, hogyan tovább? - Maradok a zenei pályán, ez minden időmet kitölti, este hét mire hazaérek, heti három szolfézs... Zenésznek készülök, mindig ez volt az álmom, és aki zenész akar lenni, annak nem nyűg a gyakorlás, hanem a legszebb időtöltés. Persze néha én is elfáradok, de ha sokáig nem látok fuvolát, már hiányozni kezd. Általában mindenhova magammal viszem. - Mit jelent számodra a zene? A művészfélékre mindig kicsit álmélkodva néznek, furcsa szerzetnek vélik, netán irigylik a tehetségét... Az osztálytársaim semmi különöset nem láttak ebben, szinte mindenki játszik valamilyen hangszeren. Zenélni igazán az tud, aki már beleszeretett. Nem a technika a fontos, hanem az, hogy ki tudom fejezni ezzel az érzéseimet. - Ha szomorú vagy gyakrabban veszed elő a fuvolát? - Játszom akkor is, ha vidám, ha szomorú vagyok. A zene mindig felvidít, akár egy lelki támasza lehet az embernek. - Valami más a zenén kívül? - Talán a pszichiátert pálya... de a zene akkor is maradna. Már zenéltünk külföldön is, sok szép helyen jártam: Belgiumban például térzenét adtunk, de voltam Németországban is. Most Ausztriába megyünk a zenekarral három napra, nyolc-tíz koncertünk lesz, közönség előtt és téren is. - Hol töltöd a nyarat, és mi jön a vakáció után? - Tervezünk egy családi kirándulást, aztán kíváncsian várom a következő tanévet. Ősztől a Szegedi Zeneművészeti Szakközépiskolában újra lesz egy csomó szolfézsórám... - kom -