Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-06-02 / 22. szám

6 SZEKSZÁRDI 1995. JÚNIUS 2. Szekszárdi történetek Helyek a játékra Minden kornak megvannak a maga játékai. Ilyen szempontból egy ősgyerek - gondolom az ősemberfia-lánya - sem érezhette magát boldogtalannak, hiszen neki is megvoltak a maga játékai, pontosabban olyan dolgokkal játszott, amelyek a rendelkezésére álltak és amelyek már természetesen egy következő kor gyermekének nem kellettek semmire. Azt mondták rá, hogy régi vacak, kell a fenének. Nos aki ebben a városban volt gyerek, az is természetesen olyan dolgokkal játszhatott valaha és tegyük hozzá ma is, melyeket a kor, a hely számára teremtett. Főleg a hely volt az, amely egyedi maradt. Minden városnak, minden falunak voltak, vannak olyan helyei, melyek alkalmasak arra, hogy ott lehessen egy jót játszani. A szekszárdi gyerekek a legkülönbözőbb helyeken voltak képesek eltölteni napjaikat. Minél kiesebb volt a terület, minél messzebb volt a várostól, annál jobb volt, annál inkább el lehetett tűnni a szem elől... Volt persze hely a városban is a gyerekek számára. Ilyen volt például az úgynevezett földes gödör. Ezen a mai rendőrkapitányság, a strand mögötti területet kell érteni. Itt aztán voltak bunkerek, meg robbantások karbiddal, egyebekkel. Azért legjobban főleg nyáron a vizes helyek vonzották a fiatalokat. A sláger a Csörge-tó, a Döglött, a Taplós, meg hát a Sötétvölgy, ahol ugyan nem sok víz volt, leszámítva a Haramia forrást, ahol nem lehetett fürödni, de nagyon kellemes hely volt mindig. Sötétvölgyben igazi slágernek számított a kilátó. Ez egy nagyon magas ácsolt szerkezet volt, melynek legfelső szintjére egyszerre nyolc-tíz gyerek is f elmehetett, mert bizony főleg alul nagyon hosszú létrák voltak a felmenetelhez és kellett egy adag spiritusz, hogy az ember egyáltalán nekivágjon a dolgonak. Ez főleg a fiúk játéka maradt, a lányok nemigen másztak fel rá. Aztán a vége az lett, hogy egyszer csak eltűnt ez a kilátó. Lebontották és soha nem épült újra, pedig szeretném megmutatni a mai fiatalóknak, akik ilyet valószínűleg még nem láttak, nem másztak meg. Biztosan nekik is tetszene... -tiikeA pünkösdi fesztivál mottójával - Testvér lészen minden ember... (Schiller) - mai kifejezéssel élve európai gondolatot, a népek, a Duna menti népek békés egymás mellett élését sugallja. E gyökeret vert, széles tömeget megmozgató rendezvény megálmodója és főszervezője ifj. Hepp Ádám. Tőle kérdeztük meg, hogy ilyennek álmodta meg a fesztivált? - Olyannak álmodtam meg, kuszi sátorban, aztán folytattuk a mint amilyent kint rendeznek, harmadik évben a sörcsarnokká ezért is kezdtük öt évvel ezelőtt cir- „kinevezett" sportcsarnokban. Hívták őt magvetőnek, láb elé, illetve fejekbe világító lámpásnak, a szellem emberének, az elme pallérozójának, de hívták és ma is hívják a nemzet napszámosának. Próbálták több-kevesebb sikerrel elkedvetleníteni, megosztani ármánvnyal, és „szerelemmel", F-kategóriával, megalázni, rangon alulinak láttatni, a megvetéstől kedvét elvenni, mégis van, mégis tesz. Önmagáért, értem, érted, Érted? Még úgy is, hogy külföldi mosószerrel, piperecikkel házal, turkálóból öltözik, és retteg attól, hogy leépítik. Mert a kiűzetés réme tizenöt százalékuknak ott lebeg a feje felett. Ezért - a feleslegesség tudata miatt - a kék szalag, az utcára vonulás, az újságokban megszaporodó hirdetések száma - „leendő munkanélküli pedagógusok jelentkezését várjuk" -, és ezért van a nap mint nap szomorúbb szeretetet sugárzó szem, a fáradtabban, netán idegesebben simogató kéz is. Igen, a pedagógusról, az óvónőről, a tanítóról és a tanárról szóltam. Rá emlékeztem és emlékeztettem. Öt féltettem, s vele együtt magunkat is - a pedagógusünnep apropóján. Jól van az szerencsére, hogy a kertek, a mezők virágai nem gőgösek, nem befolyásolhatók és akad köztük olyan is, aki tudja, hogy ezen a hétvégén a tanítóknak nyílik. De csokorba kötni nekünk kell... - él Az Állami Fejlesztési Intézet 1052 Budapest V., Deák F. u. 5. mint kijelölt felszámoló nyilvános értékesítésre meghirdeti a PATEX-TOLNA Rt. „FA " tárgyi eszközeit és készleteit, a bolti raktárkészletet. Értékesítés időpontja: 1995. június 6-tól - június 9-ig, 8.00-15.00 óráig. Helye: Tolna, Bajcsy-Zsilinszky u. 72. A legnagyobb eredmény az, hogy kulturált körülmények között, rendbontás nélkül, éppen olyan jó hangulatban zajlik, egyre népszerűbben, mint Németországban. - Sör és kultúra - de tehettem volna az utóbbi szót többes számba is találkozik Szekszárdon június 2-től 5-ig és ez nem akármilyen találkozó. - Valóban nem mindennapi dologról van szó. A mai világban példaértékű rendezvény ez, hiszen az emberek közötti jó kapcsolat van hivatva kialakítani, illetve a meglévőt erősíteni, és ezt nemcsak a határon belüliekre értem, hanem a határon kívüliekre, így az anyaországra is. Fontos az, hogy a kisebbség tud elfogadott, kedvelt programot adni a többségnek, s már el is várják, hogy minden évben megrendezzük. Nagy eredmény ez és elismerés. Biztosan az előzőek miatt van az, hogy a város önkormányzata évről évre támogatja, magáénak tartja a rendezvényt. Egyfajta mutató az is, hogy ilyenkor jönnek Szekszárd partner-és testvérvárosainak delegációi meg a- németség barátai. Egyébként igen nagy az érdeklődés országos szinten és nagykövetségi körökben. - Ha már ezt említetted, akkor megkérlek, meséy el egy sokáig emlékezetes sztorit. - Rendben van. Két éve, amikor a lugosi testvérvárosi szerződés aláírása volt, annyira siettünk az eseményre, hogy a sportcsarnokban felejtettük Theodor Zens egykori pécsi konzult, ma a bonni külügyminisztérium dolgozója, és Manfréd Liszt urat, BiptigheimBissingen polgármesterét. Nem sértődtek meg szerencsére. Most a feledékenység ellen úgy védekezünk, hogy Drescher J. Attila, Bősz Miklós, dr. Józan-Jilling Mihály és Szendrei Mihály ügyel a részletekre, ők fogadják a protokollvendégeket. - A fesztivál jövőjéről az előző években már döntöttek a polgárok... - Igen. Továbbra is szeretnénk a fesztivál mottója szellemében tevékenykedni, a német nemzetiségi hagyományőrző csoportoknak bemutatkozási lehetőséget adni, ezzel értékeinket megismertetni, identitásunkat erősíteni és a híd szerepét betölteni Magyarország és az anyaország, valamint hazán belül. - Mivel lennél elégedett az idei fesztivál után? - Azzal, ha a tavalyinál egy picivel többen lennénk és a Parrag Tibit nem négyszer, hanem hatszor tennék vissza a színpadra, hogy még játsszon a zenekar.