Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-05-28 / 21. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1995. MÁJUS 21. 8 Nyomravezetők, avagy nyomor a város szélén (Folytatás a 3. oldalról.) nézzük meg, mi lehet ebben a pincében. Sokszor láttuk már, mindig ez a korhadt nagy fa volt előtte. Félrehúztuk és belöktük az ajtót. Az Eddás ment elöl, amikor a szemünk a sötéthez hozzászokott, egyszer csak hátraugrott. Egy halott van itt. Próbáltuk jobban megnézni, azt mondja az Eddás, őt a Gáborra emlékezteti. Nem tudta megmondani miért. Talán megérzés volt. Utána tudtuk meg, 8. napja feküdt ott. Rohantunk vissza, leereszkedtünk a meredek oldalon és az első háznál telefonáltunk a rendőrségre. Először járőrt küldtek ki, feltehetően nem különleges dolog ilyen elhagyott területen a csavargóhalál. Egy öregember lakott itt évekkel ezelőtt, a pilisi otthonból jött el, rongyai, barna kabátszövet, bordó pulóver, felismerhetetlen pléhedény, ma is a pincebejáratnál. A hálóhelyül szolgáló szivacson göndör barna hajcsomók. Ha akarjuk, felemeli, mert a pesti újságírók megnézték, alatta a fejbőr is látható - töri meg a szemlélődés csendjét Peti. Talán nem kell, válaszoljuk. A pince mélyén is hatalmas vérfoltok a falon és a földön, mondják felismerhetetlenségig összeverték a fiút. Kísérőtársaink egyébként nemcsak a halottat találták meg, hanem az azonosítás is nekik köszönhető. Peti a cipőjét ismerte fel, nagyon menő darabnak számított, valamilyen Nike márkát említ a srác. Géza pedig a nadrágjáról azonosította, olyan holmikat viselt, amit megnézett az ember. Mondják, megvolt mindene, de igazi szenvedélyét a motor jelentette. * Krisztián ugyanolyan srác, mint a mai tizenévesek. Menő farmer, színes ing, gondosan fésült frizura, nem találgat, feltételez, csak a tényeket mondja. Aznap délután, amikor T. Gábort meggyilkolták, hívták őt is T.-ék, hogy menjen fel velük a hegyre, szerencséjére vagy sem, tény, hogy Géza nem engedte, segítenie kellett otthon. A gyilkosok egyikével egy osztályba jár, sőt egy padban ült Krisztián. Csendes, majdnem félénk srácnak mondja, ugyanúgy T. Tamást és A-t. Számára hihetetlen, hogy éppen ők tettek ilyen kegyetlenséget, hiszen soha nem verekedtek, nem voltak vezéregyéniségek. Egyikük jómódú családból való, vállalkozógyermek, a többiek is mindig szeAnya és két fia reztek pénzt otthonról, a nagyszülőktől. Meséli, hogy sokszor 15 ezer forintot is eljátszottak T. Gáborral, az áldozattal a gépeken. A szülőket lopták meg, aztán ezzel tudták egymást zsarolni, „ha nem fizetsz, nem tankolod meg a motort, akkor feladlak". Minden reggel két-háromezer forinttal mentek az iskolába, Multifiltert szívtak, nagylábon éltek. Persze senki nem hitte el, amikor a gyilkosságról beszéltek egymás között. Hogy mi látszott rajtuk? Nagyfiúnak tették magukat, mondja Krisztián. De lehet, hogy csak tettették magukat, mert miután megölték, néhány napig ott aludtak M. Jánosnál. Drága italokat ittak, ötezer forint* ért csokit vett nekik, a Fáradt Kapába jártak le. Az idősebb talán meg akart bizonyosodni, hogy nem ijedtek meg, nem estek kétségbe, hogy feladják magukat. No és egybeesett az időpont egyikük ballagásával, aki hentes és mészáros szákmát tanult. M.-nek sem volt rossz szakmája, autófényezőként Krisztián szerint megkereste volna az egész összeget, ami a gyilkosságból származott. - Mégiscsak feltűnhetett volna valakinek, a szülőknek, hogy ezek a gyerekek dobálóztak az ezresekkel, az ember meg örül, ha száz forintot tud adni zsebpénznek - véli Ignácz Gézáné. Féijével együtt jövedelempótló támogatást kapnak, eljárnak kapálni és alumíniumot gyűjtenek. Valakitől hallották, hogy jó pénzt adnak érte, szerencsére ezt kevesen tudják. A nagy feladat a ház továbbépítgetése, ők egyébként csak az egyik részt lakják. A fiuk jövője? Péternek a 8 osztályt kellene elvégeznie, de olyan messze még az, Krisztián valami olyan munkát szeretne, ahol nem Péter és az ajtóban az Eddás kell nagyon erőlködni, jöhet-mehet, hivatásos jogosítványt szerezne. Egyelőre ajelennel próbálnak megbirkózni, mint oly sokan a hozzájuk hasonló emberek. A ha-val kezdődő mondatok mindig sántítanak, mégsem állunk távol az igazságtól, ha azt( mondjuk, Ignáczék segítsége nélkül talán soha nem kerül elő T. Gábor holtteste. Mi több, további tragédiák is következhettek volna. Ezt támasztja alá a már előzetes letartóztatásban lévők vallomása, miszerint a tetem elégetése után társuk került volna sorra. A hogyan továbbról majd a bíróság foglal állást, mondja ki a végső szót. Az ember csak találgathat. Ehelyett a Bocskai utcai kis ház előtt ácsorgunk, beszélgetünk a kis gyümölcsfákról. Idén talán teremnek. Nem tudom levenni tekintetemet a rozzant fészerről. Nem vágtak hozzá fát, Ignáczék azóta sem jártak a hegyen. Ki tudja, mikor kerül rá sor. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: -kafi-