Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-05-21 / 20. szám

1995. MÁJUS 21. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 291 A Szekszárd Városi Bíróság előzetes letartóztatásba he­lyezte egy hónap időtartamra M. János (22 éves), T. Tamás (16 éves) és A. József (16 éves) gyanúsítottakat. Nem rendelték el az előzetes letar­tóztatását, azonnal szabadon engedték Sz. Zoltánt (16 éves), a gyanúsítottak vallomása alapján a cselekmény egyik értelmi szerzőjét. Közömbösen Átlagosan öltözött, mai tizenéve­sek. talán törékenyebb is némelyi­kük, mint a mai kamaszóriások. Egy­kedvűen. közömbösen válaszolnak, nincs sirás. kiborulás, mintha vala­melyik órán tanáruk tette volna fel a kérdést. Ám a kérdező ezúttal Dávid Kálmán rendőr alezredes, a megyei rendör-fökapitányság bűnügyi osz­tályának megbizott vezetője, aki. el­mondása szerint, hasonló brutali­tással, ilyen cselekménnyel az el­múlt húsz évben nem találkozott. Kamaszgyilkosság Négyük közül János volt a leg­idősebb, legtapasztaltabb, őt kö­vették csapatostul, ennek a régeb­bi elnevezéssel, dolgozók iskolá­jának diákjai. A betörésnél ő a figyelő. A busz­megállóban vár, s ha valaki netán Gáborékhoz veszi az irányt, jelez. Gábor két barátja, T. Tamás és A. József simán bejut a házba. A kutya ismeri őket, hiszen gyakori vendégei Gábornak. Nem is ugat. A kulcs is előkerül. Ismerik a rej­tekhelyet. A lakásban otthonosan mozognak, találnak ötvenezer fo­intot, 50 amerikai dollárt, és arany ékszereket. A zsákmány ér­téke összesen lehet úgy százöt­venezer forint. Felfeszítik a garázsajtót, hátha ott is találnak valami elvihetőt, ám ekkor megszólal a jelzés, hogy va­laki közeledik. A kerten át iszkol­nak el. A betörés sikerült, jön a terv má­sodik része. Ugyanis az ötletet, igaz, nem szándékosan, de mégis Gábor adta, mivel gyakran dicse­kedett, hogy otthon jól élnek, van pénz, valuta is, meg arany. És bizo­nyára a betörés után hamar rájön­ne, barátai jártak a lakásban. Így, hogy ez ne történhessen meg, Gá­bort el kell tenni láb alól. így. egyszerűen: eltenni láb alól. Mintha egy megunt cipőt dobná­nak ki, vagy lecsúzliznának egy verebet. A terv úgy szólt, a fiút ki kell hívni a pincéhez. Az elhagyott, földbe vájt barlanghoz, a Remete utca végén túl, a kiserdő mögött a szurdikban, itt szoktak találkozni máskor is. Amivel pedig simán oda lehet csalni, az, hogy van egy motor. Gábor ugyanis imádott motorozni, s már volt rá eset, hogy az elkötött járművet ott próbálták ki. A fiú megérkezik, s kérdezi, hol a motor. - Nincs. - És már csattan is az első ütés. Aztán lódul a dorong másod­szor, harmadszor, sokadszor. A fiú menekül. Harminc, negyven méte­ren át ütik, ott összeesik. Most te, most te! Felváltva negyed­órán át csépelik a fejét. A testét alig éri ütés. Mikor a farúd eltörik, a pin­céből egy lapátot hoznak, azzal verik tovább. Az eszméletlen kamaszt - Gábor tizenhat éves volt, mint két utcabeli osztálytársa, Tamás és Józsi - hár­man becipelik a pincébe, a még lé­legző fiút itt is ütik, rúgják, majd a pince bejáratát gallyakkal eltorla­szolják és elmennek. Majd később visszajönnek - döntenek -, akkor majd elégetik, elássák. Este találkoznak a szintén tizenhat éves Sz. Zolival, aki a tervezésben aktívan részt vett, s a zsákmányt négy részre osztják. Gábor szülei várták haza fiukat. Azt észrevették, hiányzik a pénz, az arany, s mikor másnap sem jött haza Gábor, jelezték a rendőrségen. Közben Zoli hozta az álhireket, hogy Gábort új ruhában látta az állo­más környékén, de amikor öt észre­vette, elfutott - mondta. Az unoka­testvér, szintén iskolatárs, kéri, ha látják, szóljanak neki, ö mindenkép­pen találkozni akar vele. Kedden, egy héttel azután, hogy a szülők bejelentették fiuk eltűnését, négy ifjú ember, fát gyűjteni, éppen a régi pince felé jár. Nem angyalok ­bár egyiküket úgy is hívták koráb­ban, hogy Angyalarcú -, de mikor meglátták a szörnyű módon meg­gyilkolt fiút, megdöbbentek. S bár valamennyien kényszerkapcsolat­ban voltak már a rendörséggel, sőt, már ültek is, tudták, ez más műfaj. Szóltak, s a rendőrök villámgyorsan kiderítették, kik a gyilkosság gyanú­sítottjai. Délután fél háromkor már megkezdődött János, József és Ta­más, másnap reggel pedig már Zoli kihallgatása is. Valamennyien meg­döbbentő közönnyel, mintha nem is éreznék tettük súlyát, a megbánás jele nélkül válaszolnak a kérdésekre. Pontosan, őszintén. Amit mondanak, azt mind tények igazolják. Még szembesíteni sem kell őket. A huszonkét éves M. János laká­sán a házkutatáskor megtalálják a T.-éktől lopott arany ékszereket, mellette több, más bűncselekmény­ből származó tárgyat is. János egyébként ittas járművezetésért, jár­mű önkényes elvételéért már két­szer volt büntetve, most pedig a szekszárdi városi rendőrkapitánysá­gon befejezés előtt áll legújabb ügye, melyben 16 betörés és 8 gépkocsi feltörése terheli számlá­ját. A Bezerédj iskolában azok ta­nulnak, akik 14 éves korukra még nem fejezték be az általánost. Leg­többen döbbenten hallgatnak. Ök nem tudják még, hogy két társuk átírta a megye bűnügyi krónikáját, ugyanis ez az első eset, mikor fia­talok, szinte gyerekek, előre kiter­velten, különösen kegyetlen mó­don, s alighanem vagyoni haszon­szerzésből megölik barátjukat, osztálytársukat. Csak azt érzik, va­lami szörnyű történt. Az egyik fiú­ról azt sem hitték volna, hogy egy legyet képes agyoncsapni. - Zsarolták őt - próbálják véde­ni. Egy biztos, rábeszélték egy­mást a kegyetlen haszonszerzé­sekre. Többre. Mert szerepelt a programban egy másik betörés is, ott másfél millió forint megszerzé­se lett volna a cél, s ott egy másik tanút kellett volna hasonló módon eltüntetni. Csak azon múlt, hogy még életben van, hogy az a betö­rés nem sikerült. Mindezt a rendőröktől, s a két is­kolás diáktársaitól tudtuk meg. Szerettünk volna a három fiúval is beszélni, de ők elzárkóztak a nyil­vánosságtól. Ehhez van joguk. - szepesi ­foló: -kafi-

Next

/
Thumbnails
Contents