Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-05-14 / 19. szám

12 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1995. MÁJUS 14. * * * * * A Szekszárd Városi Sport-és Szabadidő Központban május 13-án, szombaton 10 órakor kezdődnek a világkupa versenyei, ünnepélyes megnyitó: 15.45 órakor. Vasárnap ugyanebben az időpontban, 10 órától folytatódik a küzdelem. * * ífs % 5fc Kulissza A Iá ugyan még nem írt, de már megtörtént a hely cserés „támadás": Újhelyi Gábor a KSC Szekszárd beugró edzője - az A csoportos csapatot hagyva - visszatért Nagykörösre - ahol ismét A csoportos együttest vehetett át - és atyamestere Guóth Iván már leköltözött Szekszárdra és edzi a lányokat. A formáilogika szerint biztosan át is veszi a csapatot, de valójában csak abban az esetben, ha játékerőben jelentősen nem csökken. Merthogy nagy lesz a mozgás minden bizonnyal. Madarasért több nagy, hazai menő klub is bejelentkezett. Egyébiránt a szekszárdiak pillanatnyilag legértékesebb játékosának nincs olyan fene nagy mehetnékje, de önmagának nem annyira ellensége, hogy mesés ajánlatokat utasítana viszsza. Úgy tűnik, hogy a két Sopron mellett a Pécs is érdeklődik. Bizonytalan Berkó további sorsa is. A Zala Volán már elhúzta azt a bizonyos mézesmadzagot, a játékos el is vágyódott innen, de Iván esetleges visszatérése momentán döntésképtelen helyzetbe hozta. Gabidulinának lejárt a mandátuma, az amúgy kitűnő játékosnak a klub által nem vállalható, utóbbi időben történt viselt dolgai miatt „visszaküldték" a feladónak. Nincs meccs, de zajlik az élet. Ami a felszínen megjelenik: a csapat a tavalyi sikeredzőjével a kellemest a hasznossal összekötve, belgiumi túrára készül. Arató újra a csúcson" A négyszakaszos kis Béke-versenynek is nevezett nemzetközi viadalon vett részt a magyar serdülő kerékpáros válogatott Csehországban. A Bici Tours SE kitűnősége, Arató Dávid ezúttal is igazolta, hogy nemzetközileg is már a jobbak közé sorolt hazai serdülők között ő a legjobb, de legalábbis ő van a legjobb formában. Az egyéniben az előkelő ötödik helyen végzett, így jelentős szerepe van az igen jónak számító csapatversenyben elért szintén ötödik helyezésben. Ezen két eredmény az utóbbi évek legjelentősebb nemzetközi sikerének számít a hazai országúti kerékpársportban. Varsói súlyemelöanziks? Nem csak Czanka járt pórul M i magyarok az isztambuli világbajnokság sikeressége miatt - Feri Attila a lökésben világbajnok lett, Czanka bronzokkal tért haza kisebb-nagyobb epizódszerepekben reménykedtünk, de be kellett érnünk egyetlen nagyjelenettel. Ami a Nyíregyháza színeiben versenyző szintén Erdélyből áttelepült erős legény, Feri Attila nevéhez fűződik: a lökésben - alaposan feladva a leckét a török Gfilemek második lett, s az összetettben is feltornázta magát a dobogó harmadik fokára. A mundér becsülete Az ország legjobb súlyemelő szakosztályának, a szekszárdinak két reprezentánsától is remélt valamit a magyar tábor. Azzal együtt is, hogy Czanka Attila és Farkas Zoltán - ezt lapunkban le is nyilatkozták - nem elsősorban az EB-re „kihegyezve" alakította ki az éves felkészülését. A szakításban - ez Farkas jobbik fogásneme, de mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek vele - noha új egyéni és magyar csúcsot állított fel a 130 kg-os szakítással -, mert a hat gyakorlatából ezúttal négy rossz volt, ami egy világversenyen luxus! A sokszor citált mondás szerint minden rosszban van valami jó. Ebben az, hogy Farkas úgy produkált őt felnőttként is a nemzetközi élmezőnyben tartó két gyakorlatot, hogy előtte mindkét fogásnemben két egymást követő gyakorlatot rontott, vagyis a kiesés igen nagy kockázatával lépett dobogóra. Nem véletlenül mondják róla, hogy lelkialkatilag is jó versenyzőtipus. Végül is a „Kicsi" védte meg a mundér becsületét, mert a favorit: Czanka Attila eddigi sikerekben bőségesen gazdag pályafutásának első „betlijét" szenvedte el a lengyel fővárosban. Immáron egy évtizede foglal helyet a nemzetKontinensünk jelesebb súlyemelő nemzetei - világbajnokság idei, jövő évi olimpia oda - elküldték legjobbjaikat a varsói EB-re, ami már önmagában garantálta a színvonalat. A törökök, a görögök, a volt szovjet utódállamok és a bolgárok - némelykor a lengyelek - nagy csatározásainak rendszerint világcsúcs lett a vége. közi élvonalban, de ilyen -, hogy kiessen! nem fordult még elő vele. A kínai VB-re készül Két tényező vezetett a kudarchoz. Az első: ezúttal nem úgy alapozott a téli hónapokban, mint azt máskor tette. No nem lazaságból, könnyelműségből, hanem ajelzőrendszer (izmok, inak, ízületek, csontok) „útmutatása" alapján. A már ecsetelt okok miatt sem mozgatott meg annyi tonnát az edzőtermekben, mert minden idők legfontosabb világbajnokságán, a télbe hajló kínain szeretne csúcsformába lenni, s ehhez a terhelés és a pihenés helyes megválasztása kulcskérdés. A másik ok: az utolsó napok fogyasztása a szokásosnál jobban megviselte. A rossz szereplése kapcsán joggal tamáskodó olvasó a „bizonyítványmagyarázás" közben „előjöhet" azon felvetéssel: az meg miként lehet, hogy a törökök, a görögök, a bolgárok meg az oroszok kétszer vagy többször is képesek erre egy-egy versenyévben? Nem tudjuk, csupán sejtjük a választ. No nem mindjárt azokra a tiltott szerekre tessék gondolni! Elég; ha csak a riválisok hivatalos avagy maszek úton olykor készítményekhez jutnak, amelyek regeneráló, avagy anabolikus hatásúak: méregdrágák, általánosan nem elterjedtek, és nem szerepelnek a doppinglistán. Nekünk.pedig - Szöul óta - legföljebb arra futja. hogy életfontosságú vitaminok, tápanyagok meglegyenek. Mert például még az sem engedhető meg, hogy valamennyi versenyzőnket „visszaréptessük" Varsóból: a két szekszárdi - noha számukra ez természetes, nem esett nehezükre - a mi kis szekszárdi, tucatot alig számláló buszos miniküldöttségünkkel jött haza. A feltört Ikarus és a többi A Húsipari SE vezérkarából és súlyemelő baráti köreiből szervezett delegációnk a lengyelek nagy nemzeti ünnepén érkezett meg Varsóba, a lengyel főváros a nyugalom és béke szigeteként jelent meg az ide először érkező turista számára - legalábbis látszatra. Varsó bizalmat és biztonságérzetet keltő külvárosi részének egyik diákotthonában tértünk nyugovóra, de sofőrünk - kénytelen-kelletlen - korai ébresztőt fújt: az Ikarust valakik feltörték, kirabolták. A legfőbb értékek ugyan a szobákban voltak, de ami érték még a buszon maradt, attól megszabadítottak bennünket a feltehetően nem az első Ikarust felnyitó lengyel martalócok. Főbb zsákmányuk egy kiszerelt rádiómagnó, két értékesebb kabát, húsz reklámtörülköző, húsz liter bor és egy takaró volt pénzt csak egy ezrest találtak, amiért túl sok zlotyt nem ad a bank - s ezek hiánya nem sodorta anyagi és lelki válságba a tulajdonosaikat, de ami ezután történt - az, hogy semmi sem történt - volt nehezen emészthetően felháborító. Mercsényi Gyula, a Húsipari SE elnöke az esetet azonnal jelentette a legközelebbi rendőrőrsnek, mire ott rögtön közölték: csak akkor hajlandók helyszínelni, ha szerzünk tolmácsot. Mivel még gyenge orosz tudású sem húzódott meg közöttünk, így kénytelenek voltunk a követséghez fordulni. No nem annak reményében, hogy meglesznek a tolvajok, sokkal inkább a formalitás, a kötelességtudat miatt, mert senki semmilyen biztosítással nem rendelkezett. A magyar nagykövetség konzuljánal^Wvös előkelősége már élőrevetítette a nemtörődömség árnyékát. Hat órai várakozás után nem jött a tájékunkra, nem érdeklődött felőlünk a mi képviseletünk mellett a mi segítésünkre is hivatott honfitársaink közül senki. Mert a rendőrök még hivatkozhattak ugyan a tolmács hiányára - noha egy fővárosi avagy vidéki magyar kapitányságon - történetesen egy lengyel busz feltörése esetén aligha hárítanák el az ügyet, így mint a lengyelek, egy járőr - a létszámhiány ellenére - perceken belül megjelenne helyszíni szemlére -, de ők aligha adhatnak cselekedetükre elfogadható magyarázatot...!! Kínos tolmácsolás A török világklasszisok közül egyedül az új minidarujelölt, a legkönnyebbek között versenyző (54 kg) Mutlu volt fenonjenális: újabb világcsúcsokkal jelezte legyőzhetetlenségét. A sajtótájékoztatón az egyik kolléga mindenféle udvariaskodást mellőzve kérdésnek álcázva mondta az EB-második bolgár Ivanovnak: „Nem lenne-e jobb inkább abbahagyni, visszavonulni?" A teremben éppen nem volt senki, aki lefordította volna az angolt bolgárra, így jobb híján, az angolt már valahogy „kapizsgáló" Mutlu vállalta fel a tolmács szerepét. Nehezebb pillanatokat élt meg mint a dobogón. S a harsány kacagás közepette a bolgár válasza már senkit sem érdekelt...