Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-05-14 / 19. szám

, SZEKSZÁRDI 8 VASARNAP 1995. MÁJUS 14. Az ember mi mindennel próbálkozott, hogy a madarak nyomába szegődjön. Magaslatra kapaszkodott, maga szerkesztette szárnyakkal csapkodott, hogy megcáfolja a gravitációt és a levegőben maradjon. De hol vagyunk már a Leonardo da Vinci által szerkesztett repülő alkalmatosságtól? A felfedező szellem, a kalandvágyás azért nem halt ki. Tóth Zoltán ejtőernyős például a repülőgép szárnyára kapaszkodott fel, úgy élvezte a repülés örömét, majd kellő magasságba emelkedve ejtőernyővel ért földet. Hasonlóképpen végződött az a produkciója, amikor egy drótkötéllel emelte egy helikopter a magasba és mint azt az izgalmas krimik üldözéses jelenetében látja a néző, levegőben tette meg lélegzetelállító útját. Bessenyei Péter világbajnok motoros műrepülő gépével rajzolt fantasztikus vonalakat az égre, hihetetlen felkészültséggel irányította a gépmadarat. Az elmúlt héten szombaton repülős napot tartottak az őcsényi reptéren, ahol kicsit megérintette a bámészkodót is ennek a szenvedélynek a szele. Figyelemfelkeltésnek is szánták a szervezők ezt az alkalmat, hiszen mint arról lapunk múlt heti számában olvashattak, kusza tulajdonjogi és bizonytalan anyagi helyzetben van a repülőtér, megmentése feszítő kérdés. Pénzt persze manapság nem könnyű találni, még jó és megtérülő célra sem. Nem csodálkozhattak a repülősök azon, hogy az izgalmas program ellenére a tavalyinál jóval kevesebben látogattak ki Ocsénybe. Repülőnap azért volt, nem is akármilyen. -tzsFotó: -kafiBabits CS-vel Cédulákat dobálgatnak a postaládámba, hogy menjek ide, valami szenzációs árubemutatóra várnak, oda, mert hallatlanul olcsón vehetek magamnak tornacipőt, alsónadrágot, vagy mit tudom én mit. Ezeket, tiszteletteljes sajnálkozással a szemétkosárba szoktam dobni. A minap viszont találtam egyet, amin megakadt a szemem. A helyszint ugyanis úgy stemplizték rá a cédulára, s a lila bélyegzöfestékes felirat úgy szólt, az árusítás Szekszárdon, a Babits Művelődési Házban történik. Csakhogy, nem így írtáM hanem, hogy BABICS, a végén CSvei. Lehet, már szekszárdivá lett lelkem lobbant túl nagy haragra, hogy Babits városában a költő nevét bunkó módon nem tudják leírni, de az jutott eszembe, hogy annak idején Krisztus Jeruzsálem templomából kiűzte bizony a kufárokat. Most feledve azt, hogy az új vállalkozók bő kilencven százaléka úgy irtózik a tisztes ipartól, mint ördög a tömjénfüsttől, legtöbben a kereskedésből akarnak, méghozzá gyorsan, meggazdagodni, és leszámítva azt is, hogy gyakorta originál bóvlit sóznának a nyakunkba, az ilyen sokszorosított műveletlenséget már egymagában felháborítónak tartom. Igazándiból az is meglepő, hogy A művelődési központ átalakul sza* tócsbolttá, de ismerve gazdasági gondjait, talán ez most, átmenetileg elviselhető. Bár félő, ha ez így megy, holnap már az Operaház előcsarnokában is exportból visszamaradt kombinékat árulnak félpénzért. Szekszárd pár évtizede már ismét büszke, hogy Babits Mihály itt látta meg a napvilágot, így érthetetlen, hogy épp a költő nevét viselő intézménybe engedjenek olyan kufárokat, akik még a nevét sem tudják leírni. Dohogásomra egy tanár ismerősöm szomorúan mondta: sajnos, változik a világ. A mai diákok nem kis része képtelen hibátlanul leírni például Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc és bizony Babits Mihály nevét. Viszont, s ez az, ami mutatja, mi is a hiba, a tegnap feltűnt és holnap már a feledés homályába merülő ilyenolyan együttesekét hibátlanul írják. - sz I -