Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-04-30 / 17. szám

SZEKSZÁRDI 1995. ÁPRILIS 30. WASÁRWAP Világhíres szennyeződés A n ég y kút titka Szekszárdi víziszony Dombóvár az ősszel szalmonellájáról lett híres. Rejtélyes módon került a fertőzés az N-l-es kút­ba. S a titok nyitjához még a legújabb vizsgálatok is csak messziről közelítenek. Hasonlóan kétes értékű babérokra tehet szert Szekszárd is, ha nem lesz eredményes város­atyáink héten hozott döntése. A párhuzam azért is érvényes lehet, mért itt is a vízzel van gond, s a dombóváritól egészen eltérő szennyezés itt is a vízmű kútjából került a vízveze­ték-hálózatba. Magyarországon sehol sem vizsgálták ^)e maradjunk a megyeszékhely problémájá­A furcsa esetről egy hirtelenjében összehívott sajtótájékoztatón elmondottakból értesültek az olvasók, még 1993 júniusának közepén. Akkor a sörüzem vizét az egyik üdítőitalt gyártó világcég megbízásából külföldön ellenőrizték, s kiderült, az irodalomban is szinte ismeretlen módon dik­lór-etilénnel szennyezett az ivóvíz. Magyarországon annyira ismeretlen volt a víz­ben ez a szer, hogy akkor nem is vizsgálták sehol. Az egyébként szigorú szabvány sem írta elő a megengedhető határértéket. Akkor példás gyorsasággal tájékoztatták a saj­tón keresztül a város lakóit. Később viszont, anél­kül, hogy megoldódott volna, elcsendesedett az ügy. Úgy tűnt, nincs is ok aggodalomra, hiszen a szerből csak nagyon kevés van a vízben. A WHO, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete literen­ként 50 mikrogrammot még megenged. Csak en­nél nagyobb mennyiség veszélyes az egészségre, okoz a májban, vesében károsodást. És az is köz­« |ott, ez az anyag erősen illékony. Ha a víz nagy ületen a levegővel érintkezik, a diklór-etilén be­lőle eltávozik. A szekszárdi csapvízben pedig nem mindig mutatkozott a WHO-határértéknél több. Átvándorolt a másik kutakba Mellesleg a pontos mérést nehezítette, hogy al­kalmas berendezés nem volt Szekszárdon, s az or­szágban is csak kevés. Ezenkívül egy-egy vizsgálat , sok-sok ezer forintba kerül, és így már milliókat költött erre a Szekszárdi Víz- és Csatornamű Kft. Nem is idegesítették ezzel jó ideig a város lakóit, pedig a diklór-etilén-koncentrátum néha bizony magasra szökött. Volt olyan mérés, amikor a kút vizében a megengedett maximum sokszorosát, li­terenként 1300 mikrogrammot mutatott ki. Eköz­ben viszont lázasan folyt a szennyezés okának ki­derítése és a diklór-etilén-forrás kizárása. Azt sikerült egyértelművé tenni a sorozatos víz­vizsgálatokkal, hogy a szokatlan vegyszer a C, D, F és az E jelű kutak vizével kerül a hálózatba. Ekkor azt a kutat, amelyik a legnagyobb töménységben adta a diklór-etilént, lezárták. Ám ezután a szer a víz áramlásával a talajban átvándorolt a másik ku­takba, ott emelkedett a mennyiség. Ma a városi ve­zetékbe egyáltalán nem, vagy csak alig jut a négy kút vizéből. A legutóbbi vizsgálat során a külön­böző helyekről vett mintákban literenként 11-19 mikrogramm diklór-etilént mutattak ki. Azt vi­szont nem lehet megcsinálni, hogy ezeket a kuta­kat lezárják, mert félő, hogy akkor a vegyszer átter­jed a többi kút víznyerő területére is. Ezért célsze­rű lenne ezek vizét a többitől elkülönítve, vagy szi­gorúan ipari célokra felhasználni, vagy egysze­rűen elfolyatni. Katonai vegyi raktárból? A környezetvédelmi szakemberek közreműkö­désével a vízmű végzi a szennyeződés forrásának felkutatását. Nehezíti a munkát, hogy ilyen vegyi anyagot sem az ipar, sem a mezőgazdaság itt nem használt. Igaz, előfordulhatott, hogy a vegytisztí­tásnál, de másutt is oldószerként használt triklór­etilén a földben átalakult. Ezt sejteti az is, hogy a vizsgálatok a diklór-etilénnek több előfordulási alakját is kimutatták a vízben. Van más teória is. Mi vei a négy említett kút a vá­roshoz legközelebbi, ún. lőtéri vízbázisra épült, s ott a közelben 1960-ig szovjet, utána a nyolcvanas évekig magyar katonai vegyi raktár volt, feltétele­zik, hogy onnan kerülhetettavegyszeravízadó ré­tegbe. Esetleg elástak vegyszeres hordókat, amik elkorrodáltak. Jelenleg a kutak közelében egészségügyi raktár van, ahol ilyen vegyszernek nyoma sem található. A vízmű csendben, a nyilvánosságot cseppet sem zavarva a tájékoztatással, keményen dolgo­zott az elmúlt másfél évben, hogy egészséges ivó­vízzel lássa el a várost. Erőfeszítései viszont nem minden tekintetben hozták meg a kívánt ered­ményt, ezért került végül az ügy a képviselő-testü­let elé. Igaz, most is azzal a megkötéssel, hogy az információk „szolgálati használatra" szólnak, úgymond nem kötendők a nyilvánosság orrára, s az előterjesztést az újságíróknak nem is adták oda. Viszont a tárgyalás nyilvános volt. Ott Mayer Já­nos, a Szekszárdi Víz- és Csatornamű igazgatója elmondta, hogy megbízták a VITUKI RT. hidro­lógiai intézetét a szennyezés forrásának feltárásá­val. Ezért tizenöt figyelőkutat fúrnak a vízáramlás megállapítására, s célirányosan ellenőrzik a víz­mintákat. Ezekkel a vizsgálatokkal a hatóság, az ÁNTSZ, a Vízügyi Igazgatóság és a Környezetvé­delmi Felügyelőség is egyetért. A négy kút kiváltá­sára - jön a nyár, több víz kell a városnak - meg­kezdték négy másik kút felújítását, illetve, ha kell, újakat is fúrnak. Veszélyben a húsipari kutak? Dr. Bényi Mária, a Tolna Megyei ÁNTSZ osz­tályvezető főorvosa megköszönte az önkormány­zat segítségét, s azt is, hogy az utóbbi két hónap­ban a vízmű is komoly erőfeszítésekét tett. Kifej­tette azt is, mivel négy nagy vízhozamú kútról van szó, ami nagyon fontos része a vízbázisnak, nagy kár lenne, ha azok kiesnének. Az pedig még na­gyobb baj lenne, ha innen a szennyezés továbbter­jedne és veszélyeztetné a húsipari kutakat is. Lemle Béla képviselő kérdésére elmondta a főorvos asszony, hogy Szekszárd speciális hely­zetben van, ez a szennyeződés majdhogynem vi­lághíresség, mivel párját ritkítja. A külföldi szak­emberek nem is ismerik. A képviselők úgy döntöttek, az önkormányzat mindent megtesz, ami a furcsa, egyedi, és egyelő­re rejtélyes vízügy megoldását, a kutak titkának ki­derítését eredményezheti. Egyébként az elmúlt napokban Dombóváron is közelebb jutottak a rejtélyes szalmonellafertőzés okának kiderítéséhez. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a kút vizébe leszivároghatott a felszínen lévő szennyező anyag. Több hónappal azután, hogy egy ásott kút vizét megszínezték, s a talajon sót szórtak el, a novemberben oly sokat emlegetett N-l-es kút vizében most megjelent a színező­anyag, a sózás hatására pedig most sokszorosára nőtt a kloridion-koncentráció. Környezetvédelmi céltámogatás A szalmonellafertőzés okának egyértelmű ki­derítése még várat magára. A szekszárdi diklór­etiléné is. A megoldáshoz, a szennyezés meg­szüntetéséhez az idő mellett pénz is kell. S mivel a város szegény, úgy kell a terveket elkészíteni, hogy azokkal pályázni lehessen. Elnyerni környezetvé­delmi céltámogatást, vagy, ha kiderül, hogy a szovjet vegyvédelmi raktárból származik a felszín­re került vegyi anyag, kapjon a vízmű abból az alapból, ami a szovjetek okozta környezetszeny­nyezés megszüntetését szolgálja. - szepesi ­fotó: - kafi -

Next

/
Thumbnails
Contents