Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-04-23 / 16. szám

1995. ÁPRILIS 23. , SZEKSZÁRDI ' fASARNAP 15 Bölcsesség az egészségről Hiába halljuk naponta, hogy az egészség a legna­gyobb kincs, csak akkor éb­redünk ennek fontosságára, amikor veszélyben van. S ha újra egészségesek leszünk, akkor sajnos könnjen elfe­lejtjük ezt a nagy bölcsessé­get. Kórházi anzix (I.) Mammon vagy . tisztesség? ™ Te, lutheránus, mondta nagy­mamám édesanyámnak, ami­kor nagyon meg akarta sérteni. Ö mint katolikus, sosem tudta „megbocsátani", hogy fia, aki gyermekkorában ministrált, sőt a polgáriba járva még az is szó­ba került, hogy pap lesz belőle ­hála istennek, édesapám nem sok hajlandóságot mutatott ez után a hivatás után, annál vilá­gibb örömök foglalkoztatták már 16 éves korában -, egy evangélikus leánnyal kötötte össze az életét. Mi, gyerekek ter­mészetesen katolikusok let­tünk, s nagyon szépen megfért bennünk ez a két vallás. Áldoz­tunk, gyóntunk, bérmálkoztunk I s mindeközben szorgalmasan ^irtunk az evangélikus temp­lomba. Ezek a gyermekkori emlékek tolultak fel bennem, amikor va­sárnap délelőtt a kórház társal­gójába ökumenikus istentiszte­letre hívta a betegeket a lelki­pásztor. Katolikusok, evangéli­kusok, reformátusok, s ki tudja még milyen vallás hívei, a lelki béke elérésének reményében áhítattal ültek egymás mellett, hallgatva az igét; „Jézus pedig így szóla: Az vesse rá az első kö­vet, aki bűntelen"... De szép is lenne, ha a vallás­ban megvalósult gondolat, mi­szerint mindannyian egy Istent imádunk, hiszünk, átvihető len­ne az élet minden területére! A pesszimisták szerint már meg­valósult. Úgy hívják, hogy mam­mon. Az optimisták szerint: tisztesség. Hogy ki győz? Reménykedjünk. Nőkről, nemcsak nőknek! Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Erich Segal: Orvosok A s/cr/ü eddigi legjobb regénye meghaló és lenyűgözi) történet or­vosokról és félelmeikről, meg arról, hogyan s/állnak szembe ezekkel a félelmekkel. A középpontban egy orvos házaspár szakmai, magánéleti problémái állnak. A könyv a liibhi Segal-könyvhöz híven olvasmá­nyos. pergő, izgalmas. Üzletasszony három diplomával Vendégem a Gemenc presszóban Farkasné Belasics Edit vállalkozó, aki­vel, miről is beszélhetnénk másról ilyenkor tavasszal, mint a megújulás­ról. - A borongós napok után ma április 19-én kirobbanó tavaszi meleg van. Azt ígérte a telefonban, hogy elárul­ja, imitöl olyan szép és kedves az ön számára ez a nap? - Ma 11 éves Gábor fiunk. Bármennyire is elfoglalt va­gyok, a munkám és az üzletek előtt a fiam a legfontosabb. Vallom, hogy mindent meg lehet ismételni, mindent újra lehet kezdeni, de a gyerekkel való együttlétet soha nem lehet pótolni, ha elmulasztot­tuk. - Újrakezdhető. Ön több al­kalommalis módosította pályá­ját. A beszélgetés során derült ki, hogy három diplomája van, s bizonyára a tanulmányok sokai segítettek abban, hogy ma sike­res üzletasszonynak mondhatja magát. - Pécsett a Műszaki Főisko­la magasépítő szakán végez­tem. Ott találkoztam a férjem­mel. Egyikünk sem volt szek­szárdi, ő berkesdi, én tolnai va­gyok. Tizenhárom éve lett ott­honunk Szekszárd. A főiskola után az AGROBER-nél dol­goztam, majd a kétévi gyes után a tolnai tanácsnál, műsza­ki területen. Közben elvégez­tem a közgazdasági egyetemet és egy másikat is, amit manapság ugyan nem szoktak emlegetni, a marxista egyete­met. - Három diplomával ma magánvál­lalkozó... - Igazi pályaelhagyó vagyok, de mindazt a tudást, amit az egyetemeken megszereztem, kitűnően tudom hasz­nosítani az üzletmenetben. - Mivel indult a vállalkozás? - Féijemmel mindketten otthagytuk a munkahelyünket - ő a paksi atomerő­műnél dolgozott -, s azóta is mindent közösen csinálunk. Úgy megy nálunk a gyakorlatban, hogy együtt kitalálunk valamit, s ő megvalósítja. Az első üzle­tünk 1988-ban egy divatáruüzlet volt Tolnán. Jelenleg a Skálában van a Fa­vorit divatáru üzlet, a Herlitz papír- és írószerszaküzlet, ami éppen most két­éves, és amire nagyon büszke vagyok, mert kitűnő árucsaládokkal szolgálha­tunk a vevőknek. Tolnán van még egy boltunk, ahol háztartási termékeket árulunk. Ebben az üzletben dolgoznak a szüleim, akik 63 és 70 évesek, ám en­nek ellenére nap mint nap aktívan és a munkában örömüket lelve dolgoznak. De foglalkozunk háztartási termékek nagykereskedelmi forgalmazásával és importtal is, háztartási műanyag eszkö­zökkel. - Manapság sokan Irigylik azokat, akiknek másként, esetlegjobban megy a sorsuk. A másik oldalt, ami emögött van, kevésbé látják. Önnek mi a tapasz­talata? - Valóban így van. A vállalkozás nagy szabadság és egyben nagy kötött­ség. Állandó alkalmazkodás a napi vi­szonyokhoz. Egyébként én azt szoktam mondani, hogy minden embernek adva van a le­hetőség, élni kell vele. A kockázatot, a pluszmunkát, az állandó készenléti ál­lapotot senki sem veszi észre, aki irigyli a vállalkozókat. Természete­sen nem mindenki alkalmas erre, hiszen sokan nem bírnák ezt az üzlettel járó- feszültsé­get, a váratlan helyzeteket, az örökös megújulási készséget, ami nélkül manapság nem le­het fennmaradni. - Mi a véleménye arról, hogy annyi pesszimista emberre1 ta­lálkozunk, sakkor még nem em­lítettem az irigységet, a rosszin­dulatot, a tisztességtelenül hasznot húzókat? - Az irigységre és a rosszin­dulatra utaltam akkor, amikor azt mondtam, hogy mindenki előtt nyitva van a lehetőség. Találkoztam tisztességtelen üzletemberekkel, megvan ró­luk a véleményem. Az összné­pi pesszimizmus manapság di­vat. Az az érzésem, hogy egy­szerűbb, mint valamit tenni. Az embereknek nem másoktól kell várniuk a megoldást. Ne­kik kell lépni, saját életüket irá­nyítani, ha kell száznyolcvan fokos fordulattal is. Úgy ér­zem, sok embernek nincs jövő­képe, távlati terve, ezért pesszi­mista. Jó lenne, ha mindenki a saját életével, gondjaival foglalkozna, nem mások dolgaival, talán előbbre mennének. - A szép tavaszi időről akaratlanul is súlyos mondanivalókra tértünk át. Utol­só kérdésként egy vidámabb és közelgő dologra kérdeznek. Hol és hogyan piheni ki az egész évi fáradalmait kedvenc év­szakában, a nyárban? - Imádok utazni, s ha a munkám en­gedi utazunk, együtt az egész család. A fiunkat kétéves kora óta visszük ma­gunkkal. S miután a férjemmel együtt építész a szakmánk, ezeken az utakon mindent megnézünk, amit csak lehet­séges.

Next

/
Thumbnails
Contents