Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-04-09 / 14. szám

4 szekszárdi 1995. ÁPRILIS 2. 4 Széttagolt szünet középiskolás fokon Az iskolai tavaszi szünetek időszakát éljük. A városi fenntartású intézmények - egy kivétellel valamennyi általános iskola - ezen a héten szüneteltette az oktatást, míg a megyei irányítású középfokú tanintézeteknél meglehetősen vegyes a kép e tekintetben: van aki az elmúlt héten „letudta", van aki csak a következő héten kezdi a vakációt. Egyébként erre vonatkozóan nincs központi ukáz, az intézmény és a fenntartó megállapodik egymással a minisztérium által megjelölt időszakban, így aztán szinte törvényszerű a vegyes kép, ami fejtörést okozhat azokban a családokban, ahol az egyik gyerek általános, a másik középiskolás. Legfőképpen akkor, ha a tavaszi szünetre valami közös családi programot terveznének a szülők. De ha nem terveznek, a „dupla" felügyelet sem mindig egyszerű. A szünet széttagoltsága talán a kollégiumokat érintheti legkellemetlenebbül - az esetlegesen fél- vagy negyedházas működés miatt. Véleményünk szerint a koordinálás révén megtakarítható lenne valamennyi, a manapság nem csekély üzemeltetési költségekből. Rózsa Ferenc középiskolai kollégium Csáki Béla igazgatóhelyettes: - A szünetek eltérő időszaka miatt jóval kevesebben tartózkodnak a kollégiumban mint általában, de még sincs pangás, mert a kolpingosok félszázán azért benépesítik az intézményt jövő héten pedig már jönnek a kerisek, a csapósok. Természetesen jobb lenne, ha egy időpontban lenne a szünet. Nem kéne annyit fűteni, nem kéne üzemeltetni a konyhát, kisebb-nagyobb javító karbantartómunkát el lehetne végezni. Hogy a nevelőknek mennyire rossz a szétaprózottság? Ez nézetem szerint a legkevésbé kell, hogy téma legyen, mert mi vagyunk a gyerekért, ner» pedig fordítva, ugyebár...? Ady Endre Szakközépiskola és Szakképzési Intézet kollégiuma: Hegedűs József, a nevelőtestületi munkaközösség vezetője: - Bizony koordinálni kellene ebben a kérdésben, ez lenne minden érdekeltnek ajól felfogott érdeke. A szétaprózottság oktatási szempontból kifejezetten káros. A mi iskolánkban - a városi gyakorlattól eltérően - nem március 15-e tájékán, hanem a múlt hónap végén voltak a diáknapok rendezvényei, amelyek miatt valamennyi időre mindenhol szünetelt a tanítás. Az előrehozott tavaszi szünet miatt újabb megállás, majd jön a húsvét miatt kisebb zökkenő. Példának okáért elmondom, hogy a vendéglátós gyerekek - azért, hogy ne kelljen már húsvéthétfőn elutazni - a keddet is megkapták szünetnek, így egy nappal később kezdenek. De más iskola kevésbé volt ennyire nagyvonalú, így a kollégistának be kell érkeznie az ünnepnapon. Ha az előző heti pénteket odaadják, megint csak csonka hétről beszélünk. A nevelőket is érzékenyen érintheti a dolog, kedvezőtlen beosztás esetén majdnem ugyanúgy jönniük kell, mint máskor, csak elméletben van tavaszi szünetük. Nagy vonalakban egyeznek az érdekek, vélemények pedagógus és szülői berkekben és a jogszabályok sem tiltóak. Na és ott a jó példa, amit az általános iskolák már követnek. TARTSON LÉPÉST A DIVATTAL A legújabb tavaszi, nyári modellek széles választékával várom kedves vásárlóimat, az Otthon Áruház emeletén. Sylvia Divat az elegancia jegyében ÁRUCÍMKÉJE Válasz Ótós Miklós indulatos soraira Kedves Miklós! Azonos városban élő, egymással sűrűn találkozó és beszélő viszonyban lévő emberek kommunikációjának sajátos módját választottad, mikor a Szekszárdi Vasárnap hasábjain keresztül fejtetted ki ellentmondást nem tűrően ítéletedet a város közgyűléséről, szociális bizottságáról és rólam. így az udvariasság íratlan szabályai szerint neked szánt válaszlevelemet szintén megküldöm az újság szerkesztőségének. Miklós! A bölcsődei térítési díjak bevezetése kapcsán hozott közgyűlési döntésről felteszed a kérdést, szociálisan érzékeny-e ez a rendszer? Hogy írásod túlnyomórészt nem e kérdésre keresi a szakmai választ, hanem politizál, kinyilatkoztat és vádol, ez akár a magánügyed is lehetne. Hiszen mindenki saját érzékenysége, politikai kultúrája szerint emészti, ha mint politikus egy választáson kikerül a döntéshozók sorából. Egyébként, ha körülnézel e téren, akadnak pozitív példák is szép számmal az országban és városunkban. Ami már nem magánügy Miklós, hogy írásoddal, pontatlan megfogalmazásaiddal, általánosításaiddal, hibás adataiddal (melyeket jórészt sajtóhibának gondolok) a város polgárait tájékoztatod félre, indulatokat szítasz és nem észérveket sorakoztatsz fel. Nem szeretném négyéves bizottsági elnöki munkádat utólag kritizálni (pedig hidd el, hálás téma lenne), de engedj meg nekem e témában néhány megjegyzést: - Hogy városunk nem áll messze a pénzügyi csődtől, hogy közel félmilliárd forintot előre elköltött - többek között éppen szociális célokra - az előző ciklusban, ezt nem tekintem érdemnek, sem tovább fenntarthatónak. Ha ma feléljük a holnapunkat, az utánunk jövő generációk terhére hitelből költekezünk, ez nem „szolgálat", hanem felelőtlenség. Hogy az előző négy évben az MDFfrakció vezetőjeként valamennyi alkalommal megszavaztad az újabb hitelek felvételét, az is közrejátszik abban, hogy ma rákényszerül a közgyűlés e megszorító, takarékossági intézkedésekre. - Sajnálatos módon megfeledkezel arról, hogy éppen MDF vezette kormány nyilvánította Janicsárképzőnek" a bölcsődéket és szüntette meg az állami támogatásukat és akkor a szociális bizottság elnökeként nem emelted fel a szavad az intézkedés ellen. - Amíg Szekszárdon mintegy 1500 bölcsődéskorú kisgyermek semmilyen támogatást nem kap a várostól, addig kb 130-an szüleik anyagi helyzetétől függetlenül egységesen havi 25 000 Ftot kaptak, ez nem szociális érzékenység, hanem egyszerűen igazságtalanság. - Hogy magas a fizetendő díj, ez vitathatatlan, de a jelenlegi működés önköltsége ennyi. Ez a pazarló struktúra éppen akkor alakult ki, mikor a szociális bizottság elnökeként te felügyelted a bölcsődéket. Az új szociális bizottság nevében ígérhetem, mindent megteszünk, hogy takarékos ésszerű gazdálkodással az év második felétől csökkenhessenek a díjak. ^ Kedves Miklós! ™ Egy ország, egy város életében vannak olyan nehéz időszakok, mikor nem lehet szó egyenlő közteherviselésről, hiszen akkor a társadalom szociálisan leghátrányosabb helyzetbe került rétegei belerokkannának, az a létüket, megélhetésüket veszélyeztetné. Ilyen időkben úgy gondolom, jogos a jövedelmekkel arányos közteherviselés, azaz a terhekből ajobbmódúaknak jövedelmük arányában nagyobb részt kell vállalniuk. Én ezt tartom szociális érzékenységnek. Az ilyen nehéz időben lenne igazán szükség arra a társadalmi megbékélésre, összefogásra, amelynek nyomát sem találni írásodban. Én mégis kérlek, a jövőben politikai hovatartozástól függetlenül energiádat és tapasztalatodat a város egészének szolgálatába állítsd. Ehhez ajánlom fel a szociális bizottság fogadókészségét és saját támogatásomat. Jó egészséget kívánva üdvözöllek: Németh Zoltán