Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-04-09 / 14. szám

4 szekszárdi 1995. ÁPRILIS 2. 4 Széttagolt szünet ­középiskolás fokon Az iskolai tavaszi szünetek idősza­kát éljük. A városi fenntartású intéz­mények - egy kivétellel valamennyi ál­talános iskola - ezen a héten szünetel­tette az oktatást, míg a megyei irányítá­sú középfokú tanintézeteknél megle­hetősen vegyes a kép e tekintetben: van aki az elmúlt héten „letudta", van aki csak a következő héten kezdi a va­kációt. Egyébként erre vonatkozóan nincs központi ukáz, az intézmény és a fenn­tartó megállapodik egymással a mi­nisztérium által megjelölt időszakban, így aztán szinte törvényszerű a vegyes kép, ami fejtörést okozhat azokban a családokban, ahol az egyik gyerek álta­lános, a másik középiskolás. Legfőkép­pen akkor, ha a tavaszi szünetre valami közös családi programot terveznének a szülők. De ha nem terveznek, a „dup­la" felügyelet sem mindig egyszerű. A szünet széttagoltsága talán a kollé­giumokat érintheti legkellemetleneb­bül - az esetlegesen fél- vagy negyed­házas működés miatt. Véleményünk szerint a koordinálás révén megtakarít­ható lenne valamennyi, a manapság nem csekély üzemeltetési költségek­ből. Rózsa Ferenc középiskolai kollé­gium Csáki Béla igazgatóhelyettes: - A szünetek eltérő időszaka miatt jóval kevesebben tartózkodnak a kollégium­ban mint általában, de még sincs pan­gás, mert a kolpingosok félszázán azért benépesítik az intézményt jövő héten pedig már jönnek a kerisek, a csapósok. Természetesen jobb lenne, ha egy idő­pontban lenne a szünet. Nem kéne annyit fűteni, nem kéne üzemeltetni a konyhát, kisebb-nagyobb javító kar­bantartómunkát el lehetne végezni. Hogy a nevelőknek mennyire rossz a szétaprózottság? Ez nézetem szerint a legkevésbé kell, hogy téma legyen, mert mi vagyunk a gyerekért, ner» pe­dig fordítva, ugyebár...? Ady Endre Szakközépiskola és Szakképzési Intézet kollégiuma: Hege­dűs József, a nevelőtestületi munkakö­zösség vezetője: - Bizony koordinálni kellene ebben a kérdésben, ez lenne minden érde­keltnek ajól felfogott érdeke. A szétap­rózottság oktatási szempontból kifeje­zetten káros. A mi iskolánkban - a vá­rosi gyakorlattól eltérően - nem már­cius 15-e tájékán, hanem a múlt hónap végén voltak a diáknapok rendezvé­nyei, amelyek miatt valamennyi időre mindenhol szünetelt a tanítás. Az elő­rehozott tavaszi szünet miatt újabb megállás, majd jön a húsvét miatt ki­sebb zökkenő. Példának okáért elmondom, hogy a vendéglátós gyerekek - azért, hogy ne kelljen már húsvéthétfőn elutazni - a keddet is megkapták szünetnek, így egy nappal később kezdenek. De más iskola kevésbé volt ennyire nagyvona­lú, így a kollégistának be kell érkeznie az ünnepnapon. Ha az előző heti pén­teket odaadják, megint csak csonka hétről beszélünk. A nevelőket is érzékenyen érintheti a dolog, kedvezőtlen beosztás esetén majdnem ugyanúgy jönniük kell, mint máskor, csak elméletben van tavaszi szünetük. Nagy vonalakban egyeznek az érdekek, vélemények pedagógus és szülői berkekben és a jogszabályok sem tiltóak. Na és ott a jó példa, amit az általános iskolák már követnek. TARTSON LÉPÉST A DIVATTAL A legújabb tavaszi, nyári mo­dellek széles választékával vá­rom kedves vásárlóimat, az Ott­hon Áruház emeletén. Sylvia Divat az elegancia jegyében ÁRUCÍMKÉJE Válasz Ótós Miklós indulatos soraira Kedves Miklós! Azonos városban élő, egymással sű­rűn találkozó és beszélő viszonyban lé­vő emberek kommunikációjának sajá­tos módját választottad, mikor a Szek­szárdi Vasárnap hasábjain keresztül fejtetted ki ellentmondást nem tűrően ítéletedet a város közgyűléséről, szo­ciális bizottságáról és rólam. így az udvariasság íratlan szabályai szerint neked szánt válaszlevelemet szintén megküldöm az újság szerkesz­tőségének. Miklós! A bölcsődei térítési díjak bevezetése kapcsán hozott közgyűlési döntésről felteszed a kérdést, szociálisan érzé­keny-e ez a rendszer? Hogy írásod túlnyomórészt nem e kérdésre keresi a szakmai választ, ha­nem politizál, kinyilatkoztat és vádol, ez akár a magánügyed is lehetne. Hi­szen mindenki saját érzékenysége, po­litikai kultúrája szerint emészti, ha mint politikus egy választáson kikerül a döntéshozók sorából. Egyébként, ha körülnézel e téren, akadnak pozitív példák is szép szám­mal az országban és városunkban. Ami már nem magánügy Miklós, hogy írásoddal, pontatlan megfogal­mazásaiddal, általánosításaiddal, hibás adataiddal (melyeket jórészt sajtóhibá­nak gondolok) a város polgárait tájé­koztatod félre, indulatokat szítasz és nem észérveket sorakoztatsz fel. Nem szeretném négyéves bizottsági elnöki munkádat utólag kritizálni (pe­dig hidd el, hálás téma lenne), de en­gedj meg nekem e témában néhány megjegyzést: - Hogy városunk nem áll messze a pénzügyi csődtől, hogy közel félmil­liárd forintot előre elköltött - többek között éppen szociális célokra - az elő­ző ciklusban, ezt nem tekintem érdem­nek, sem tovább fenntarthatónak. Ha ma feléljük a holnapunkat, az utánunk jövő generációk terhére hitelből költe­kezünk, ez nem „szolgálat", hanem fe­lelőtlenség. Hogy az előző négy évben az MDF­frakció vezetőjeként valamennyi alka­lommal megszavaztad az újabb hitelek felvételét, az is közrejátszik abban, hogy ma rákényszerül a közgyűlés e megszorító, takarékossági intézkedé­sekre. - Sajnálatos módon megfeledkezel arról, hogy éppen MDF vezette kor­mány nyilvánította Janicsárképzőnek" a bölcsődéket és szüntette meg az álla­mi támogatásukat és akkor a szociális bizottság elnökeként nem emelted fel a szavad az intézkedés ellen. - Amíg Szekszárdon mintegy 1500 bölcsődéskorú kisgyermek semmilyen támogatást nem kap a várostól, addig kb 130-an szüleik anyagi helyzetétől függetlenül egységesen havi 25 000 Ft­ot kaptak, ez nem szociális érzékeny­ség, hanem egyszerűen igazságtalan­ság. - Hogy magas a fizetendő díj, ez vi­tathatatlan, de a jelenlegi működés ön­költsége ennyi. Ez a pazarló struktúra éppen akkor alakult ki, mikor a szociá­lis bizottság elnökeként te felügyelted a bölcsődéket. Az új szociális bizottság nevében ígérhetem, mindent megte­szünk, hogy takarékos ésszerű gazdál­kodással az év második felétől csök­kenhessenek a díjak. ^ Kedves Miklós! ™ Egy ország, egy város életében van­nak olyan nehéz időszakok, mikor nem lehet szó egyenlő közteherviselésről, hiszen akkor a társadalom szociálisan leghátrányosabb helyzetbe került réte­gei belerokkannának, az a létüket, megélhetésüket veszélyeztetné. Ilyen időkben úgy gondolom, jogos a jövedelmekkel arányos köztehervise­lés, azaz a terhekből ajobbmódúaknak jövedelmük arányában nagyobb részt kell vállalniuk. Én ezt tartom szociális érzékenységnek. Az ilyen nehéz idő­ben lenne igazán szükség arra a társa­dalmi megbékélésre, összefogásra, amelynek nyomát sem találni írásod­ban. Én mégis kérlek, a jövőben politi­kai hovatartozástól függetlenül ener­giádat és tapasztalatodat a város egé­szének szolgálatába állítsd. Ehhez ajánlom fel a szociális bizott­ság fogadókészségét és saját támogatá­somat. Jó egészséget kívánva üdvözöllek: Németh Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents