Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-03-26 / 12. szám

10 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1995. MÁRCIUS 19. 12 Jól elpáholt szlovákok Talán majd kispályán sikerül áttörni azt a kínos eredménytelenséget, ami a magyar futballt nagy pályán az 1972-73-as belgiumi Európa-bajnokság óta (negyedikek lettünk) jellemzi. A magyaros technikának a FIFA-szabályok szerint zajló teremfociban (nincs palánk és a kapuson kívül csak négy mezőnyjátékos szerepelhet az alap- és oldalvonalak által határolt területen) vannak, lehetnek sanszai. Többek között ezért is kezdik egyre jobban menedzselni szövetségi szinten a pestiekre épülő, vil^gjanoki selejtezőre készülő társulatot. Amely a hétközi szekszárdi, szlovákok elleni próbameccsen valósággal brillírozott: 173-ra elpáholta a szomszédainkat. - Hot a helyünk a kontinens'kispályás futballjában? - kérdeztük a találkozót követően a szövetségi kapitánytól Ritter Imrétől. - Nehéz pontosan megmondani, hisz a játék gyors térhódításával hamar változhat a helyzet. Mi komolyan két évvel ezelőtt kapcsolódtunk be, ekkor választódtak ki a játékosok, ettől számítódik a szervezettség, a rendszeres program, a speciális edzésmunka. Mindjárt meg is kóstoltuk Európát, s azt tapasztaltuk, hogy a spanyolok messze kiemelkednek a mezőnyből, őket követi Hollandia, Belgium, Portugália, Olaszország, Jugoszlávia valahol a népes középmezőnyben a helyünk. - Azóta a dolgok úgy tűnik előnyére változtak...? - Merem remélni, hogy ezt a soron következő világversenyeken is bizonyítjuk. Az együttartás, a technikai és fizikai specializálódás következtében különböző tornákon már nyertünk a hollandok, a belgák, a világbajnoki nyolcadik lengyelek ellen..., vagyis ma már a spanyolokat üldöző élbolyba sorolhatók vagyunk, de ez még a világbajnokság szempontjából túl sokat nem mond, hisz rengeteg ajó csapat az amerikai és más kontinensen, de a selejtezők sikeres megvívása nem szabad, hogy gondot jelentsen. - A vidék miért nem jut szerephez, a nemzeti kispályás válogatottban? - Azért, mert Magyarországon nem a FIFA által elfogadott módon játsszák a kispályás focit. Egyelőre csak a főváros egy bizonyos része állt rá a palánk nélküli 4+1es játékra, csupán Egerben és Miskolcon van egy-egy csapat amely csatlakozott a pestiekhez, s ebben a bajnoki rendszerben vesz részt. Ennek ellenére bárki előtt nyitottak vagyunk: a tudás a perdöntő. Voltunk közel százan, lettünk negyvenen, majd mára kialakult a 22-es keret. Húsos II. a „penge" A Magyarország-Szlovákia válogatott találkozót megelőzően adták át az ITV Reprint névre hallgató téli tereinbajnokság dobogós helyezettjeinek a díjakat. Veretlenül, sokszor látványos futballt produkálva a Húsos II. együttese végzett az élen. A Húsipari SE elnöke Mercsényi Gyula által összeválogatott gárdában a szekszárdi futball még termékenyebb időszakából (hetvenes évek vége, nyolcvanas évek eleje) való játékosok kaptak helyet, akik az NB III-tól egészen a körzetiig ma is aktívak: Polyák Antal kapuvédő, a Weitner testvérpáros, Kniesz Mátyás, Horváth Péter, Varga Ferenc, Kiss János. Ez a palánkos futballt előnyben részesítő társulat Tolnán is a legjobbnak bizonyult, hogy a megyében az-e? - most ezt annak ismeretében, hogy a magyar-szlovák FIFA-foci felvezetéseként 5-5-ös döntetlenre játszottak a paksi legjobbak, a PlaKESZ Partner Kft. csapatával, nem lehet egyértelműen állítani. De azt igen, hogy esélyesei lennének egy valaki által valamikor életre hívott megyei kispályás bajnokságnak. Újra új trénerrel Újhelyi Gábor: „Megpróbálok segíteni" Mozgalmas az élet a szekszárdi kosarasok háza táján: az idén ezdők jönnek-mennek. Kívülről nézve úgy tűnt, hogy Murvai Árpáddal fejezi be a bajnokságot az együttes, ám a vezetés az újabb edzőváltozásra voksolt. Az eddigi besegítőnek, Murvai Árpádnak megköszönték az eddigi ténykedést, az irányítópálca Guóth Iván sugallatára - nagykőrösi elődje, az éppen pihenő Újhelyi Gábor kezébe került - a 24. órában... már ami a bentmaradást illeti. (Dr. Sólyom Bódog, a KSC elnöke: Értékeljük, elismeijük azt a munkát amit Murvai-Christián kettős tett a csapat mélypontról való felhozatalában, de nem látunk biztató jeleket a tekintetben, hogy bent tudnák tartani a csapatot az A csoportban. Játékosaink már nem rosszabbak, mint tavaly, sőt!... Valahogy nincs bent a győzelem ígérete az együttesben, talán egy új edző a sorsdöntő ütközetekre „fel tudja rázni" a társaságot, nyerővé teszi az együttest...?! Ez a lépés persze nem garancia semmire, csupán megpróbálunk legjobb belátásunk szerint cselekedni.) A „tűzoltómunkát" vállaló új tréner Újhelyi Gábor egyáltalán nem ismeretlen a szakmában. A MAFC 117-szeres válogatottjaként tudatosan készült az edzői pályára. Előbb ott edzősködött, ahol játszott, majd az NB Il-es nagykőrösi együtteshez csábították. Feljutott velük az élvonalba, ezt követően mert ezt máshogyan már nem lehetett csinálni - családostól letelepedett a városban. Eljutottak a férfi felsőházig, komoly kosárlabdaélet alakult ki nagykőrösön. Tavaly nyáron viszont átadta a stafétabotot a civil okokból Kecskemétre hazatelepülő Szekszárdon edzősködött Guóth Ivánnak. - Úgy éreztem, hogy elfáradtam, nem tudok már igazán hatni a játékosokra, így egy időre a háttérben maradok. Ivánt, mivel remek szakembernek tartom, én kerestem meg, mikor megtudtam, hogy visszatér Kecskemétre vállalja el a nagykőrösi csapatot. Most pedig fordítva történt: ő beszélt rá, hogy segítsek a szekszárdiaknak, vállaljam el a végjátékban a lányokat. Ha nem ő szól, akkor szóba sem jöhet egy ilyen beugrás, de nem felejtettem el, hogy nyáron ő is önzetlenül segített nekem. - De ezen túlmenően volt egy másik feltétele is! - Igen. A játékosok meggyőző bizalma, támogatása. Kértem a vezetést, a játékosok voksoljanak a jövetelem ellen vagy mellett... - Milyen benyomásokat szerzett a csapatról, hol miben kell változtatni? - Ez a csapat túl jó ahhoz, hogy kiessen. Mindezt állítom úgy is, hogy a női mezőny számomra ismeretlen. A feladat nem kicsi: hat egyénileg jól képzett játékosból és a többiekből nyerő csapatot lehet formálni. Mintegy húsz nap alatt erre garanciát nem vállalhatok, de az eddig látott tapasztalatok birtokában megpróbálok felépíteni egy jó csapatvédekezést, ez a siker záloga, m érzem. Ezzel tudjuk ellensúlyozflBr centerek hiányát. A másik legfontosabb pedig, hogy a játékosokat egy irányba tereljem. Az első szolnoki meccsen is azért vesztettek, mert nem tudják sem önmagukat sem a társakat helyzetbe hozni... Kulissza Több, nem a nyilvánosságnak szánt reagálás is érkezett, a múlt heti számunkban megjelent kézilabdáról szóló cikkünkre, amelyben a Tolna megyei fiatalok újabb dániai készülődését harangoztuk be. A reflexiók Szekszárdról érkeztek, melyekre számítottunk is, hisz az írásból kiderült: a megyeszékhely fő kézilabdás fellegvárai (Szigma és az ötös iskola) elzárkózik úttól. Az ok mondhatni korhű: hányan, kézilabdás lánykáink kö^^ zül, alkalomadtán a Cola helyett alkoholtartalmú italokat rendeltek, s a kívánt hatás elérése után némelyeknek pajzán gondolataiak is támadtak... A tavalyi kísérők nem cáfolnak kategorikusan, de azt kapásból visszautasítják, hogy az itthoniak a hozzájuk eljutott félinformációkat felnagyítsák, s olyan de- . moralizáló következtetéseket vonjanak le, ami nem felel meg a valóságnak. Mivel nem voltunk ott, így az igazságosztó szerepkörében sem akarunk megjelenni. Bármi is történt, elmúlt. Ha valami nagy botrány lett volna, az úgy is kiszivárog és elásta volna a mostani újabb lehetőséget. Néhány sorból kilógott - ilyen ma már egy szigorú tanárifelügyelet mellett zajló általános iskolai teadélutánon (?) is előfordulhat - ne azonosítsuk a küldöttséggel. Higygyünk a nagy többség szándékának tisztességében, mely okulván a tavaly történteken, leszereli a kihágásra hajlandóságot érző szereptévesztő kisebbséget.