Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-03-26 / 12. szám

1995. MÁRCIUS 19. 179 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 54 lépés a lifttől. Aztán még egy, az utolsó. 45 éves volt az a szekszárdi férfi, aki a 160 lakásos épület 6. emeletéről leugrott legutóbb. Halálház. Az elnevezés misztikus, pedig misztériumról szó sincs, van viszont a város közepében egy toronyház, nyitott lépcsőházi ajtókkal, alacsony korláttal a nyitott emeleti folyo

: sókon. Sokadik öngyilkosság ami itt történt. A ház egyik lakója: megszoktuk. Tragikus számadat: Magyarországon százezer emberből 45 öngyilkos lesz. Világelsők vagyunk. * A Szekszárdi Rendőrkapitányságtól kapott adatok szerint, az elmúlt évben Szekszárdon és illetőségi területén 41 öngyilkosság történt. A leggyakoribb az önakasztás, a gyógyszerekkel és vegyszerekkel történő szuicidium. Tény, a férfiak öngyilkossága gyakrabban halálos mint a nőké, az idősebb biztosabb módszert választ, mint a fiatal, bizonyos társadalmi csoportok adott típusú öngyilkosságokat alkalmaznak. Az öngyilkossági kísérletekről - a nyelv brutalitása: sikertelen öngyilkosságokról - nincsenek pontos adataink. Mint dr. Gesztesi Tamás, a szekszárdi kórház belgyógyász főorvosa elmondta, osztályukra rendszeresen szállítanak be öngyilkossági kísérletek elszenvedőit. Szerencsére a vegyszeres öngyilkossági kísérletek már nem olyan gyakoriak, így az orvosoknak nagyobb az esélyük az életmentésre. Két csoport tagjai a legveszélyeztetettebbek, a tizenéves fiatalok és az idősek. A fiataloknál egyre jobban teijed az alkohol- és a kábítószer-fogyasztás, az öregek közül pedig a betegségek, a szociális körülmények romlásának hatására többen teljesen elszigetelődnek. Az önkárosító magatartásmódok, az öngyilkosság, az alkohol-, gyógyszer- és kábítószerfogyasztás drámai módon emelkednek. A huszonnegyedik órában vagyunk - mondja Győriné Gerendai Klára lelki személyiségvédelmi szakember. A mortális mutatók soha nem látott magasságig emelkedtek. Sajnos a lelkibetegségek körül még mindig sötétség honol. Az öngyilkosságok egy része depressziós betegség alaHalálház Az öngyilkosság létezése egyidős az emberiség ismert történetével. A primitív társadalmakban az öngyilkosság elsősorban a társadalmi szabályozás eszköze volt, bizonyos szituációkban szinte előírták az öngyilkosság meghatározott formáját. Az ókorban elfogadták, nem vizsgálták külön ezt a jelenséget. A kereszténység uralmával megjelent a vallási tilalom, az öngyilkossági esetek a túlzsúfolt középkori városok kialakulásával mégis szaporodtak. A problémával a 18. században kezdtek el igazán foglalkozni. Ekkor már kialakultak különféle nézetek, tudományos elméletek. Goethe könyve, Az ifjú Werther szenvedései például máig is érvényesnek mondható dokumentum. A regényt több helyen betiltották, mert valóságos öngyilkosjárvány tört ki megjelenése után. Magyarországon Széchenyi István öngyilkossága 1872ben az első nagy hatású modellteremtő öngyilkosság. A rákövetkező évben Teleki László, majd Széchenyi kezelőorvosa Goldberg Fülöp is hasonlóképpen vetett véget életének. 1941-ben Teleki Pál szintén pisztollyal végzett magával, asztalán Széchenyi naplója és Teleki László portréja. pú. A depresszió ma már jól kezelhető, gyógyítható, ennek ellenére a többség nem fordul szakemberhez. A legtöbb emberben a pszichológus még mindig mumusként él, rá kellene jönni végre, hogy aki pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordul, az nem bolond. G. Ildikó 18 éves diáklány, gyógyszerekkel kísérelt meg öngyilkosságot: - Látszólag minden rendben volt. Nem voltam problémás gyerek, jól tanultam, sportoltam, de a „Mi volt a suliban?" kérdésen kívül nem beszéltem a szüleimmel. Nem tudtak rólam semmit, teljesen elveszítettük egymást. Mindenki tette a dolgát. Győriné Gerendai Klára: - A gondok sokszor már a családban kezdődnek. Nem figyelünk oda a másikra, meg kellene tanulnunk a meghallgatás művészetét. Oda kellene figyelni a minősítéseinkre, hiszen a hülye vagy és a hülyeséget csináltál között óriási különbség van. Előfordul, hogy ilyen aprónak, bagatellnek tűnő dolgok vezetnek tragédiákhoz. Nemhogy családunk tagjait, de még magunkat sem ismeijük eléggé. „Megbüntetem őt és megszabadulok mindentől, s magamtól." (Tolsztoj: Anna Karenina) A kudarcélmények, frusztrációk párosulhatnak a személyiség egyéb zavaraival. Gyakran kiváltó oka az öngyilkosságoknak a levezethetetlen agresszió befelé fordulása. Az öngyilkos sokszor az énjébe beépült kapcsolati partnert akaija megölni, illetve megbüntetni. „Nem ölhetlek meg téged, megölöm hát magamat." Sajnos képtelenek vagyunk a problémamegoldásra. A szélsőségek felé hajlunk. G. Ildikó: Aztán összevesztem a barátommal, úgy éreztem nem tudom tovább csinálni. Történnie kellett valaminek. Győriné Gerendai Klára: Az öngyilkosok először megpróbálnak jelzéseket adni környezetüknek, sokszor nem meghalni akarnak, csupán másként élni, nem úgy mint addig. Az öngyilkossági kísérlet a meg nem hallgatott közlés átfogalmazása, egyfajta „CRY FOR HELP!". Kétségbeesett segélykérő gesztus. „A halál sohasem az, ami értelmet ad az embernek. Éppen ellenkezőleg, az, ami alapvetően megfosztja minden jelentőségétől." (Sartre) Győriné Gerendai Klára: Szakemberhez kell fordulni, beszélni kell problémáinkról, aki ezt nem vállalja, hívja fel az anonim telefonos lelkisegély-szolgálatok valamelyikét. Segíteni fog. * Középkorú nő, a 160 lakásos ház 8. emeleti lakója: - Nem nyilatkozom.