Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-08 / 1. szám

1995. JANUÁR 15. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsesség az életről „Mi nem tudjuk felfogni. Imgv az élei paradicsom, pedig csak akarnunk kellene, hogy felfogjuk, és rögtön beköszönt teljes pom­pájában." (Dosztojevszkij) Nőkről, nemcsak nőknek! Újév, új élet?! (I.) Szilveszter a fogadalmak éjszakája. Szinte alig akad ember, aki ne fogadna meg valamit. Van aki már hetekkel, hónapokkal előbb vár arra, hogy éj­jel 12-kor a Himnusz elhangzása után elkezdje ^nagy" fogadalma betartását, van aki hirtelen elha­rozásból fogadkozik. Az év utolsó napjaiban jár­Tamban-keltemben ismerősöket kérdezgettem, milyen fogadalmat tesznek? Mit csinálnak más­ként az új esztendőben? Miről szoknak le? íme közreadom az összegzést - három dolog vitte a pálmát -, ki-ki megtalálhatja benne saját fo­gadalmának megvalósításához a segítséget. „Kis cigaretta..." Már csak az idősebbek emlékezhetnek arra a slágerre, amelyik így kezdődik. A cigarettázás gyö­nyörűségeiről szól, s aki valaha dohányzott vagy dohányzik, bizony tudja, hogy mily nagy élvezet rágyújtani egy cigarettára. Mégis sokan határozták el, hogy leszoknak, s nemcsak azért, mert a napi egy doboz cigaretta hónap végére egész komoly összegre rúg, hanem azért is, mert hála az egész­ségügy felvilágosító munkájának, egyre többen jönnek rá, hogy mennyire ártalmas. Jó tanácsok a dohányzásról való leszokáshoz: (Ugyanez vonatkozik az ital kedvelőire is.) . Ne mondja el senkinek, hogy leszokik, pró­áljon meg egyedül megbirkózni az elhatározás­s amíg tudja, titkolja. 2. Gondoljon arra, hogy saját magáért teszi, egészségéért, jobb közérzetéért. 3. Számíthat rá, hogy sikeres leszokás esetén „csodálni" fogják akaraterejét, s ez bizony nagyon jóleső érzés. 4. Ha mégsem sikerül, ne kenje a kudarcot másra, inkább vegyen egy mély levegőt és próbálja meg újra. 5. Ha leszokott, ne kezdje el utálni a dohányo­sokat, a dohányfüstöt. (Nem fair dolog, inkább gondoljon arra, hogy Ön már túl van azon, ami előtt ők állnak.) „Almát eszem..." Reggelire. Énekelheti az, aki komolyan gon­dolja a fogyókúrát. A karácsonyi trakta és az év vé­gi disznótoros falatok után talán a legnehezebb időszakot választotta, aki az új évet fogyókúrával kezdi. Nyáron, amikor a meleg miatt úgyis kisebb az étvágy és több minden foglalja le a figyelmün­ket, talán könnyebb lenne, de hát addigra már a bátrak túllesznek rajta, s egyébként is megtették a fogadalmat szilveszter éjszakáján. Jótanácsainkat a fogyókúrázóknak jövő héten olvashatják. (Folytatjuk) Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Az élet kertje (íeuff Hamilton könyve nem hiányozhat egyetlen biokertész könyvtárából sem. A korszerű és egészséges kertművelés tel­jes folyamatai öleli fel a könyv, színesen, gazdagon illusztrálva. A melegházi termesztésiül a díszkertek tervezéséig minden megtalálható benne. endégem a Gemenc presszóban V Radványiné Nyári Etelka szülésznő, akivel mi másról is beszélhetnénk, mint a legnagyobb csodáról, az em­beri élet születéséről. - Hosszú, nehéz műszak áll ön mögött. Az év végén - mintha pótolni akarták volna a sajnos visszaeső születések számát - a szekszárdi kór­ház szülészetén 25 újszülött látta meg a napvilá­got. A véletlen műve, hogy most önnel beszélgetek, ám önön keresztül szeretnék tisztelegni azon szü­lésznők előtt, akik az évfordulót munkával töltöt­ték. - Szilveszter napján este 6-tól reggel 6-ig vol­tam szolgálatban. Társammal Viló Andreával, aki most végzi a bábaképzőt, s Nagy főorvossal, Bakó és Vida doktor urakkal. Mondhatnám úgy is, hogy „végigszültük" a szilvesztert. Egy pillanatra álltunk meg éjfélkor, hogy üdítővel koccintsunk, s minden ment tovább. Aki ezt a hivatást választotta, annak meg kell szoknia, hogy az ünnepek ugyanolyan lelkiismeretes munkát kívánnak, mint a hétköznapok. - Ön mikor választotta ezt a hivatást? - Már gyermekkoromban műtősnő szeret­tem volna lenni. Amikor az egészségügyi szak­középiskolából gyakorlatra jártunk, akkor dön­töttem el, hogy szülésznő leszek. Érettséghitán elvégeztem a tíz hónapos bábaképzőt és azóta, kivéve a két év gyest, itt vagyok. - Mi fogta meg akkor tizenévesen, és hogy látja ma a hivatását, mint gyakorlott szülésznő, aki már édesanya is? - Iskolás koromban az élmény fogott meg, az hogy láttam a kisgyermek megszületését. Hogy a szülés igazán mit jelent, azóta tudom, mióta kisfiam van. Azelőtt is maximálisan pró­báltam segíteni, hogy minél előbb túllegyen a kismama a fájdalmakon, de ma már tudom, nincs két egyforma szülés. Mindenki másként éli meg, mindenkinek más a tűrőképessége, a fájdalomküszöbe. Ezt mindenkinél figyelembe kell venni. - Sokszor hallani, hogy a kismamák egymást ijesztgetik a szüléssel, holott aki szült már, az tud­ja, hogy ezek a fájdalmak elfelejtődnek, megszé­pülnek. - Valóban. Sok kismama mondja szülés köz­ben, hogy soha többé, aztán pár év múlva talál­kozunk. Rettegünk viszont azoktól a kisma­máktól, akik szülés előtt visszatartáson feksze­nek bent hosszabb ideig. Valóban egymást ijesztgetik különböző mesékkel, s nagyon ne­héz a bennük kialakult félelmet szülés közben feloldani. Aki egészségesen hordja végig, bol­dogan várja gyermekét, az a fájdalommal is könnyebben megbirkózik. Nagyon-nagyon sokat jelent, ha a kismama együttműködik velünk, ha azt csinálja, amit az orvos, a szülésznő mond. Segítségével saját fáj­dalmát rövidíti meg, ehhez mi minden útmuta­tást megadunk. Egy jó szülésznőnek sok min­denhez kell érteni, s nem árt, ha egy kis pszichológiát is alkalmaz. - Egyre többet hallani az apás szülésről. Ön­nek mint szülésznőnek milyen tapasztalatai van­nak? - Jó dolognak tartom. A kismamáknak erőt ad és tartást, hogy ott van velük a férjük. Az apákon pedig látom azt az igyekezetet, hogy se­gítsenek, s boldogok, hogy résztvevői lehetnek gyermekük születésének. Sokszor elsírják ma­gukat, s nem szégyellem, mi szülésznők is sok­szor velük sírunk. - Levette a zöld ruhát, s ha látszik is a fáradt­ság, azt sem tagadhatja, hogy a jóI végzett munka örömével tér haza. - Azt, hogy nyugodtan adhatom át magam ennek a szellemileg, fizikailag megerőltető munkának, a kiegyensúlyozott családi háttér­nek, a férjemnek köszönhetem. Ő tudja, hogy imádom a munkámat, és mindent megtesz, hogy lehető legjobban végezhessem. Otthon a házimunkában és a gyereknevelésben kiveszi a részét, biztosítja azt a hátországot amiből elin­dulhatok és ahova fáradtan hazatérhetek.

Next

/
Thumbnails
Contents