Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-08 / 1. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1995. JANUÁR 8. Két szekszárdi sztár oldalvonalon innen és túl Tizenhárom plusz egy kérdés Oravecz Erikához és Madaras Judithoz V annak-e igazi sztárok a népszerű labdajáté­kokat szekszárdi színekben űzők között? Olyan va­lakik, akinek neve sportágukban Soprontól Nyír­egyházáig ismerősen cseng. A szokásos bemutat­kozásnál nem kell névjegykártya, mert helyettük produkciójuk, pályafutásuk beszél. Évekkel ez­előtt - úgy érezzük - nem volt aktualitása a kérdés­nek, de a közelebbi múltban is mesterkéltnek, megerőszakoltnak tűnt volna az olvasó előtt. Ta­valy nyár óta már nem az...? A Szigma kézilabdá­zója Oravecz Erika (30), a KSC Szekszárd kosárlab­dás kitűnősége Madaras Judit megfelel a fenti kri­tériumoknak. /» Első találkozás a sportággal? Oravecz Erika: - Az anyunak köszönhetem... Aki egyedül nevelt, és dundiságom okán levitt az Építőkhöz kázilabdázni. így indult a pályafutá­som, tízéves voltam akkor. Madaras Judit: - Hétévesen kerültem kapcsolat­ba a sportággal. Levittek egy edzésre, és megtet­szett, ottragadtam, mármint Gyergyószentmikló­son, ennyi a történet. 2. Siker? O. E.: A két BEK-döntő, amelyeken a Vasas csa­patával szerepeltem. Ez már úgy gondolom egy olyan szint, magaslat egy-egy spnrtoló pályafutása során, hogy az ott elszenvedett vereségek sem ár­nyékolhatják be az ember örömét. (Mindkétszer ma is a világ legjobbjának számító bécsi Hypobank Wien volt az ellenfél - a szerk.) M. J.: Három ilyen van. Első helyre teszem a magyar bajnokságban a Diósgyőrrel elért második helyet, utána jön a két Magyar Kupa győzelem, majd a Ronchetti Kupában való 16 közé jutás. A diósgyőri időszak nagy epizódjai ezek. 3. Kudarc? O. E.: Már az Építőkkel is nyertem bajnokságot, ami aligha eshet negatív megítélés alá, így vissza­gondolva inkább az keserít el egy picit, hogy a nemzetközi kupában két forduló vétele után nem tudtunk tovább menni. Tanulóév volt... M. J.: Többször játszottam már magyar bajnoki döntőt, és nem sikerült nyerni, pedig mindannyi­szor bennünk volt. No és eddigi szekszárdi pálya­futásom során azok a mérkőzések, amelyek a ke­zünkben voltak, de mégis kikaptunk. 4. Az edző(k), aki(k) a legnagyobb hatást gyako­roltafák)? O. E.: Hajnal Józsi bácsinak rengeteget köszön­hetek, szerintem az ország egyik legjobb utánpót­lásedzője ő. (Nem lehet véletlen, hogy a Szekszár­don is megfordult trénert a magyar női kézilabdá­zás nagyjai évtizedek múltával is emlegetik. A „Ki­csi" nagyon érti a dolgát, azt hiszem a vele nem szimpatizáló kisebbségnek is illik - akár így utólag is - kalapot emelni - a szerk.) Felnőttben pedig Laurencz László egyengette az utamat. M. J.: Bagosi Attila, gyergyószentmiklósi edzőt örökre eltettem az emlékezetemben, sokszor gondo­lok rá. 5. Játékos(ok), aki(k) a legnagyobb hatást gyakorol­ták? O. E.: Az 1982-es nagy magyar női válogatottból többen is. Nehéz rangsorolni, de a kérdés kedvéért megpróbálom: Sterbinszky, Gódorné (mindkettő a klaszisával), Csajbókné, Csíkné (mindkettő a küzdé­sével, a hajtásával; a csapatérdek mindenekfölöttisé­gével). M. J.: Michael Jordán, a nemzetközi kosárlabdá­zás világából. Itthon pedig Balogh „Bubu" Judit. (Szerintünk még lehetnek valahol csapattagok Ba­loghal különösen akkor, ha a szekszárdi helyzet nem változik. A magunk részéről szeretnénk rossz jósnak bizonyulni - a szerk.) 6. Válogatottság? O. E.: Hivatalosan hatvanszor voltam, de valójá­ban ennél jóval többször. Szép volt, és a közhiedel­mektől eltérően még nem mondtam le róla. Tudom, hogy most Kocsis Erzsébet (Dunaferr) és Pádár Ildi­kó (FTC) előnyben vam, de reménykedem. Úgy is, hogy a csapatérdek miatt nem eredeti posztomon a beállóban szereplek. Laci bá' a kapitány ismer, nála csak a teljesítmény számít, ha jól játszok újból sze­rephez juthatok a címeres mezben. M. J.: Dédelgetett álmom, hogy magyar válogatott legyek. Nincs állampolgársági akadály, hivatalosan is magyar vagyok, ám a Nemzetközi Kosárlabda Szö­vetség idevonatkozó szabályai csak '95 őszétől tenné lehetővé ezt. Nem tudom, hogy teljesítményemmel érdemes leszek-e a bizalomra!? Ismerve a magyar mezőny úgymond menő irányítóit, Madaras Jutká­nak, nem kell, hogy kisebbségi komplexusai legye­nek, a legutóbbi Szekszárd-PVSK mérkőzésen nyolcnál már abbahagytam annak a számolgatást, hogy hányszor verte meg a vele szemben, ellene ját­szott magyar Numero I irányítót Horváth Juditot, s ez csak ajáték egyik - persze nagyon fontos - fak­tora - a szerk.) 7. Pénz? O. E.: Szükséges, jó ha van..., de a pályán egyál­talán nem befolyásol a különböző szituációkban a léte vagy nem léte. Ezt a világot kikapcsolom, ajá­ték a lényeg. M. J.: Igaz a közmondás, ha sok is van belőle, önmagában még nem elég teljes a boldogságh^^hl 8. Szabadidő, hobbi? O. E.: Szeretek olvasgatni. A könyvek mellett az újságok is érdekelnek, sokat veszek belőlük. Mel­lette gyakori a mozi- és színházlátogatás. Itt Szek­szárdon is, ha van mód és lehetőség rá, élek ez utóbbival és elmegyek egy-egy előadásra. Zenés darabok is számításba jöhetnek. M. J.: Videózás, kötögetés, s amíg volt autóm a kocsikázás... 9. Kedvenc étele? O. E.: Rakott krumpli. M. J.: A Jókai bableves. 10. Kedvenc itala? O. E.: ízében a kávélikőrre emlékeztető, de an­nál is jobb, igazán ínyenceknek való ír likőr. M. J.: Cherry. 11. Kedvenc kocsija? O. E.: Időközben hozzámnőtt, megszerettem a „Trabimat", de azért egy terepjáró, kétajtós Mitsu­bishi Pejeróért azonnal lemondanák róla. Egyelő­re még csak vágyakozom utána... M. J.: Volt egy használt kis Mitsubishim, de eL kellett adnom. Most a Volkswagen Polo a szíve® csücske, ezért hajtok, talán nem elérhetetlen...? 12. Féiftideálja? O. E.: Határozott, ha lehet egyéniség legyen, nem árt ha a fejében is van valami... M. J.: A feketék és a sportosak... 13. Politika? O. E.: Napi tájékozódáshoz akarva-akaratlan is bele kell kóstolni. Szükségem van alapinformá­ciókra, ha úgy adódik, beszélgetek róla, de nem erőltetem. M. J.: Távol tartom magam tőle. Meghallgatom a híreket, de tovább már nem ragozom. Néha összekeverik vele a sportot, de ennek hátrányos hatását a saját bőrömön nem éreztem, nálam jól elkülönül a kettő. 14. Kedvenc település? O. E.: Pest volt, és az is marad. Minden ideköt, erről szól az életem. „Honvágyam" mégsincs, mert én sosem a főváros nagyvilágiságában, zsongásá­ban éltem, a gyökerek kötnek ide. M. J.: Gyergyószentmiklós. Gyerek- és fiatalko­rom meghatározó emlékei, élményei, a szülői ház, az erdők, maga a Kárpátok. A kosárlabdasors el­szólított, de ha végleg letepedek Magyarországon, oda akkor is mindig visszatérek. Bálint György Fotó: - ka -

Next

/
Thumbnails
Contents