Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-18 / 37. szám

5 1994. SZEPTEMBER 25. SZEKSZÁRDI Gólya hír Díszbe öltözött az elmúlt vasár­nap az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola. Gergely János főigazga­tó meleg szavakkal köszöntötte a hallgatókat és a vendégeket, majd rövid beszédben megnyitotta az 1994/95-ös tanévet. Elmondta: ko­moly feladatok állnak az intéz­mény előtt, amit alátámasztani lát­szik az a tény is, hogy ez évben re­kordlétszámot ér el a hallgatóság: nappali és levelező tagozaton összesen több mint ezer hallgató vág neki az idei tanévnek. Mi egy ízig-vérig gólyát, Antóni Adrienn elsőéves hallgatót kérdez­etünk elképzeléseiről, benyomásai­ról. - A tanulás, a tudásvágy motivál­ta erőfeszítések napjainkban ko­rántsem tartoznak a divatos, „kifize­tődő" elfoglaltságok közé. Mi vezé­relte, amikora főiskolára beadta ké­relmét? - Nagyon érdekel a gyermeki­ség, a gyermek lény. a legfontosabb dolognak tartom a világon. Na­Póker bútorház Konyháját szerelné berendezni? Nálunk nyolcféle hidasi, konyhabú­torból kiválaszthatja az. Önnek meg­felelőt. S ha igényli, helyszíni felméréssel és beszereléssel segítünk. Mindezt a legolcsóbban a Póker bútorházból. Irodabútorok, német és olasz import­bútorok viszonteladóknak is! Új címünk: Szekszárd, Mátyás király u. 67. Nvitva lartás: hétfőtől péntekig 9.0(1-17.00 óráig, szombaton 9.00-12.00 óráig. gyon örülök, hogy nem ta­nító, hanem óvodapeda­gógus szakra vettek fel, mert hát valahol ott kez­dődik a dolog. Nagy sze­rencsémnek tartom, hogy nagyon jó pedagógusaim voltak mind az általános iskolában, mind a közép­iskolában. Azzal a hason­lattal szoktam élni, hogy az ember-csirából, ember­palánta lett és most az va­gyok amivé lettem, olyan termés, ami pedagógu­saim munkájának az ered­ménye. Én ezt a munkát szeretném megismerni. Számomra nem hivatás ez, hanem egy roppant jó játék és - ahogy a főigaz­gató elmondta - misszió. - Köztudomású, hogy ta­lán nem is olyan sokára ke­mény pénzekbe kerülhet az felsőok­tatásban való részvétel. Erről mi a véleménye? - Egy régi kulturális seregszem­lén két osztálytársam előadott egy színdarabot. A darabban egy tanár felelteti diákját. Elégedetlen lévén a teljesítménnyel megkérdezi, hogy hívják. A válaszból kiderül, hogy egy igen jómódú polgár fia, mire a tanár rögvest elégedettebb lesz a válaszokkal. Éppen ez az, amitől tartok, hogy egy ilyen rend­szerben egy tehetősebb család te­hetségtelenebb sarja nagyobb le­hetőségekhez juthat, mint mond­juk egy szerényebb anyagi háttér­rel induló, ám jobb képességű fia­tal. - O. Gy. ­MDF-KDNP lakossági fórum Szekszárd város önkormányzatá­nak MDF-es és KDNP-s képviselői lakossági fórumot tartanak 1994. szeptember 20-án, kedden 18 órai kezdettel a Művészetek Házában, melyen az elmúlt négy év munkájá­ról számolnak be, valamint válaszol­nak a lakosság által felmerülő kér­désekre. Minden érdeklődőt sze­retettel várnak. AKCIÓ Amíg a készlet tart a régi áron KANDALLÓVÁSÁR Svájci exportra gyártott, nyugati szabványoknak megfelelő fatüzelésű kandalló több típusban kedvezményes áron kapható. Megrendelhető beépíthető tűztér is. Nyitva: 10-17 óráig. R+R Üzletház Szekszárd, Béri Balogh Á. u. 68. Evangélium „Előrehaladásod nvilvánvaló legyen, mert ígv megmented magadat is. hallgatóidat is." ITim 4,15-16 Az idős Pál apóstól ifjú munkatársa, Timóteus figyelmét akaija felébreszteni. Nem csekélységről van szó: a saját, és hallgatói léte, fennmaradása a tét - „Mentsd meg a menthetőt!" Miről van hát valójában szó? A nyilvánvaló előrehaladás, vagyis ajól látható eredmények, a külső-belső növekedés: létkérdés, ha ez nincs meg, létem és létünk egésze válik kérdésessé, sőt nemcsak kérdé­sessé, hanem kétségtelenül menthetetlenné. Egy tanév kezdetén a gyerekekre, ifjúsá­gunkra, ifjú felnőttekre gondolva egyértelműnek látszik: a növekedés biztosítva van, sőt a felnőtt korosztály sok erőfeszítése is az eredmények növekedésére összpontosul. Van itt valami probléma? - Két dolgot nem szabad figyelmen kívül hagynunk: talán apróság­nak tűnnek, mégis olyan jelzések, melyek mögé tekintve fontos, új távlatok nyílhatnak meg előttünk! Nem egy iskolai folyosóra, tanterembe örömmel, sőt szinte áhítattal léphetünk be, olyan szépen, felújítva, tisztán várják a diákokat. Nem is kell azonban az év végéig várni, s a tisztaság helyén: falakon, asztalokon megjelennek a kisebb-nagyobb rongálások - bi­zony egyre súlyosbodó - nyomai. „Természetes!" - térhetnénk felettük napirendre. Mégis megkérdezem, mi lehet ezek mögött a környezetünket csúfitó-rongáló nyomok mögött? A lehetséges válaszok között egy ilyet is találtam: „Nekünk ilyesmire nem telik ­mi ilyesmit nem tartunk fontosnak, akkor minek ez másnak" - mondja magában a rongá­ló. Vajon akkor is azt mondaná, és tenné, ha ott lenne bensejében a biztos remény és szi­lárd hit, hogy az a jó, amiben a többivel együtt részesülök, az mindenképpen mármost személyesen fontos és jó nekem és nekünk. Ez a belső értéklátás a másikdolog tekinteté­ben is nélkülözhetetlen: nemcsak az időskorban, hanem iljúkorban is „megjelenhetnek" a lepusztulásnak, a gyógyíthatatlan betegségnek a szörnyű Jelei" az emberi életen. Hol van hát akkor a nyilvánvaló „előrehaladás", a növekedés? Nincs más felelet e kérdésre, mint amit Jézustól hallhatunk: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el." - Itt tehát olyan belső értékekben való növekedésről van szó, ami egyrészt megment a gondatlanságból vagy irigységből eredő külső értékpusztítástól, másrészt az egyéni, emberi életünk során bekövetkező leépülés ellenére is olyan értéktudattal vértez fel, mely egyrészt Pál apostol szavaiból így tűnik ki: „Ajánljuk önmagunkat, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden" - más­részt viszont mai folytatását i s érzékelve, egy könyv alcímére utalok végezetül, ami egy 16 éves rákbeteg leánynak a halálos ágyáról küldött üzenete szeretteihez, sőt a világhoz: „Várlak otthon, a paradicsomban". Szilvássy Géza, református lelkész Szekszárdi történetek Autós ügyek A piros Renaultban hárman vol­tak. Egy fiatal nö, aki vezetett és há­túi két kisgyerek, akik csak úgy áll­tak a két ülés között, fogták az első ülés támláját és csodálkoztak. A csoda tárgya az volt, hogy ez a kis áruszállító hirtelen egy nagy, egy jó­val nagyobb áruszállító előtt találta magát. A fiatal nő se szó, se beszéd a nyomda előtt átlépve a záróvona­lat, megfordult a kórház felé. Eköz­ben érkezett abból az irányból a másik, a nagyobb kocsi, melynek vezetője jó reflexű fiatalember volt, mert megállt egy méterre tán a kis pirostól és mondta a magáét... Egy óra múlva találkoztam újra a kis Renault-val. A Garay téren állt a lámpánál és nyomta a dudát, mert az előtte ievq kocsi - szerinte - nem akkor indult, amikor ez szükséges lett volna. Mindenkinek van rossz napja, na meg szerencsés is. De jó! * AzAutókerolyan üzletevolta vá­rosnak, amelybe az ember ha be­kényszerült, hát bizony egy időre búcsút mondhatott a külvilágnak. Emlékszik még a kedves autóstárs azokra a fadobozokra és a bennük lévő kartonokra, amelyeken kellett megtalálni az eladóknak, van-e ilyen vagy olyan alkatrésze az üzlet­nek? Ezeket a kartonokat hosszú percekig lehetett lapozni, míg kide­rült, hogy fölöslegesen, vagy netán okkal álltuk végig a sort. Régen jártam ebben az üzletben és lön csoda. Eltűntek a fadobozok, a kartonok. Helyhiány miatt ugyan most sem lett önkiszolgáló az üzlet, amit annyira várt már mindenki, de a koszos kartonokat számítógép váltotta fel melyen könnyen lehet megtalálni a keresett alkatrészt. * Vannak nagyon erős autók. Van például olyan, amely elbír egy beton virágtállal. Tele főiddel, virággal, mindenestől képes arra, mármint az erős autó, meg annak még erő­sebb vezetője, hogy a csendesebb, hétvégi napokat arra használja, hogy ledöntse azt a fél köbméternyi virágtartót, mely most ott hever a Kiskorzón, a gabonások fala mel­lett. Ha valaki látott egy elöl, a jobb oldalán sérült gépkocsit, legyen gyanakvó, lehet, hogy ő volt az, aki ilyen mutatványt hajtott végre. Esetleg, ha olvassa e sorokat, sürgősen menjen vissza a tett szín­helyére egy darus kocsival és tegye helyre, amit lelökött - a lökött. -tüke

Next

/
Thumbnails
Contents