Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-13 / 6. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARMP 1994. FEBRUÁR 13. Kulissza Teljes a riadalom az úgymond meghatározó szekszárdi sportklubok, egyesületek háza táján. Többen is közülük aggódva érdeklődtek szerkesztőségünkben (is): igaz-e, hogy a helyi élsportra nem jut a jövőben egy fillér sem a városi költségvetésből lapzártakor még nem lehetett tudni -, mert mintegy futótűzként ez terjedt el a városban. Néhány, azt a bizonyos gombot e témában is megnyomó képviselőnél puhatolóztunk, s megtudtuk, hogy a költségvetési helyzet a vártnál valóban drámaibb. De nem annyira, hogy az OTSH államtitkára által a városi sporttámogatás korábbi összege miatt megdicsért, az országos átlag fölött emlegetett képviselőtestület ekkora hátra arcot csinálna... Még nem tudni, mennyivel lesz a tavalyinál kevesebb a sportpénz, de a háttérben, hol burkoltan, hol nyíltabban, összecsapnak az érvek, érdekek. Labdajátékberkekben felröppent a koncepció szintjére ugyan még nem emelt vélekedés: a város ne súlypontozzon különböző objektívnek tekinthető mutatók alapján egyesületek és sportágak között, hanem: döntse el mire van szüksége! Ez utóbbi gondolat úgy konkretizálható: mi kell a népnek. A válasz nem igényel akadémikusi bölcsességet:foci, kosár, kézi. Mondanom sem kell, ebbéli okoskodás olaj volta tűzre - különösen a hazai és nemzetközi szinten is eredményesegyéni, ráadásul olimpiai sportágak képviselőinél. Úgy fest a helyzet, hogy az őket - vagy legalábbis valametyiköjüket - „leíró "fenti teória esetén egységfrontot alkotnának - ellene. No de ne menjünk nagyon elébe a dolgoknak: előbb derüljön ki, mennyi az annyi, amiért érdemes érvelni, harcolni, hovatovább marakodni... IMost vagy soha!? EB- és VB-láz jegyében Abszolút favorit a szekszárdi női sportban ez az alig 18 éves gimnazista lány. Tavaly azt kérdeztük az olvasóktól: ki a legjobb högy sportoló kis városunkban, s a válasz: Varga Zsuzsa. Az idén „csavartunk" egyet a kérdésen : ki a legnépszerűbb - tudakoltuk s a végeredmény cseppet sem változott. A szekszárdi triatlonka - aki már első éves juniorként nála idősebb, harcedzettebbek között is a hazai élvonalba küzdötte fel magát - annál azért jóval többre vágyik, hogy csak a Szekszárdi legújabb kori sporttörténet című képzeletbeli könyvbe „íijon egy fejezetet". Rettentően kemény célt fogalmazott meg az idén: helyet követel magának a hazánkban, Kaposváron sorra kerülő ifjúsági és junior triatlon Európabajnokságon szereplő magyar csapatban, s ott úgy szerepelni, hogy megválthassa az új-zélandi világbajnokságra a jegyet. (A megváltás alatt ezúttal az értendő, hogy a magyar szövetség pénzén, hivatalos küldöttként utazhasson, nem pedig egyéni indulóként, szülői pénztárcát terhelendő.) Pálját ritkítóan nehéz dolga van. Azzal ugye nem nagyon mondok újságot, hogy női triatlonban - a felnőtteket leszámítva - mi, magyarok vagyunk a királyok, akarom mondani a királynők a jó öreg kontinensen. íme az azonos évjáratú riválisok - köztük Európa-bajnok, világbajnoki dobogós - névsora: Bodrogai, Molnár A., Szabó Z., Straubinger, no és az idén hozzájuk nagy tervekkel feljövő, Európa legjobbjai közé tartozó élükön Maros Vera Európa-bajnokkal - tavalyi ifisták. - Zsuzsi, ez már így önmagában nyári kánikula nélkül is meleg helyzet. - Kétségtelen, de mindent megteszek azért, hogy kijöjjön egy nagy eredmény. - Ebben elsődlegesen az a legfontosabb, hogy a felkészülésed, ezen beiül is a kerékpár szakmailag a helyén legyen. - Végre megléptük azt, amit már korábban meg kellett volna: megkerestük Schneider Konrádot, a magyar kerékpárosok szövetségi kapitányát, és elvállalt. Már túl vagyok a felmérő edzésen, és „Konri bá egész jó hírrel kecsegtetett, aminek a lényege: ha végigcsinálom az edzésprogramot, akkor a versenyeken rám váró negyven kilométeres kerékpártávon akár tíz percet is fejlődhetek. Most úgy egy óra 15-16 percet tudok. - Úszásban és futásban mi a helyzet? - A vízben úgy húsz-huszonegy percet várok magamtól, de azzal a különbséggel, hogy az idén már ez a szám jóval kevesebb energiát emészt majd föl, vagyis azt érezzem, ha kijövök a vízből, hogy a verseny most kezdődik igazán. Futásban (10 km) ugyan most futottam egyéni csúcsot, de bekalkulálva a nyári várható hőséget: 40-42 perc közötti eredményt várok. A kerékpárban mutatkozó fejlődési lehetőség a nagy mézesmadzag. Ha ez bejön, akkor van esélyem arra, hogy ebben a nagy konkurenciaharcban akár a legjobb három közé, de az utazó négyesbe mindjük képpen beférjek. - Ha mégsem? - Akkor már hivatalosan felnőtt fejjel súlypontoznom kell. Nagy valószínűséggel a tanulásé lesz az elsőbbség, ősszel ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a Kertészeti Egyetem Élelmiszer-ipari Karának hallgatója leszek. Sportműsor Szombat: Teremfoci: ITV Reprint megyei téli bajnokság újabb fordulója a városi sportcsarnokban. (9) Vasárnap: Kézilabda NB I.: Szigma-Coola (17) Kosárlabda: Kecskemét-Szekszárd (harmadik mérkőzés) ( 16) Szigma-Caola Szép emlékek jöjjetek velünk! Ami az emlékeket illeti, akár optimistán is várhatjuk a Szigma e hétvégi (vasárnapi) bajnoki fellépését. A zalai Caolát úgy kb. egy évvel ezelőtt, akkor még Hajnal mester vezényletével sikerült - stílszerűen a témánál, vagyis a szappannál maradva - rendesen szétkenni. De akkor még más időket éltünk. A Caolának már akkor is több pénze volt, de ettől függetlenül a Szigma volt a jobb csapat. Újratalálkozván immár az NB I-ben, az eddigi eredmények birtokában sajnálattal állapítható meg, mintha más lenne a helyzet. De a Szigmának - a legutóbbi Fradi-meccset leszámítva voltak olyan győzelmi esélyt is gerjesztő fellépései, mint a bajnokjelölt Debrecen elleni helytállás, vagy az ellenük a szekszárdi edzőmeccseken kísérletező Dunaferr elleni iksz. De mit mond Csáki Éva, aki most is pályán lesz a Caola ellen, s tavaly ilyenkor ő volt a nyerő ember? - Eredményei, igazolásai alapján erősebbnek tűnik a Caola most, de mi játszunk itthon, és meggyőződésem, hogy feljövőben van a csapatunk, így ötven százalék esélyt adok a győzelemre. - Nincs nosztalgiád a szélső poszt iránt, ahonnan szinte megpecsételted a Caola sorsát? - Nincs. Most nem azon van a hangsúly, hogy én lőjem a gólokat, hanem az irányító posztról gólpasszokat adjak. - Azért a Csáki-féle „parketta alatti", alulról lőtt villámgólokat is várja a publikum. - Ha úgy adódik a játékhelyzetből, ígérem, most is megkísérlem. - Mi lesz az eredmény? - Ha a gyermeteg hibáinkat száműzzük, szerintem két góllal nyerünk. Most jön a harmadik ... győzelem? Az esély már nagy, de tudni kell élni vele De szép is lenne - mondogattuk a play off kezdete előtt- valahogyan legyűrni a Kecskemétet és a középmezőny legelőkelőbb helyéért, a kilencedikért játszani (aminek elérése a szekszárdi női kosárlabda NB l-es történetében „csúcshelyezésnek számítana"). S íme - annak ellenére, hogy a szekszárdi csapat eleve hátrányos helyzetből kezdett, mert egy esetleges ötödik meccset a Kecskemét játszhatná odahaza - immáron Guóth Iván csapata az esélyes a végső sikerre. Amivel élhetnek már akár a soron következő harmadik találkozón, mert... ..., mert a Kecskemétnek nincs egy Berkó-formátumú, a csapatjáték egészére oly befolyással bíró egyénisége. ..., mert speciális állóképesség dolgában, no és pszichésen is jobbnak látszik a szekszárdi együttes. (Ebben a bajnokságban lejátszott négy találkozóból hármat úgy nyert meg a KSC, hogy a második félidő közepétől - egy esetben a legvégén - kondicionális fölénybe került. ..., mert a center poszton Farkas Ancsajátékából adódó kecskeméti fölényt a támadó és védő lepattanók igen jó arányú „lehalászásával" (hála Szeliversztova nem várt feltámadásának) nemcsak ellensúlyozza a csapat, haian<b ik^n nem... A labda ezáltal az ellenfélnél jóval többszöri birtoklása lehetővé teszi, hogy úgymond a Szekszárd taktikája érvényesüljön, s ezúttal kevés lehetősége legyen a Kecskemétnek a rohajTg sos, leindításos játékára. ..., mert a szekszárdi - helyenkeT emberfogással is kombinált - mozgó zóna hatékonyabb védekezésnek tűnik, mint az egy az egyezések sikerében - idáig hiába - reménykedő kecskeméti variáció. Ennyi, remélhetőleg nem öntömjénező szekszárdi pozitívum után joggal kérdezhetné az olvasó: Farkas Annán kívül milyen „patronok" vannak még a Kecskemét birtokában? Mindenekelőtt saját nevelésű fiataljaik sokoldalú képzettségéről kell említést tenni, akik bármikor olyan ritmusban (a magyar átlag fölött) képesek játszani, hogy hibák garmadájára késztetik a mindenkori ellenfelet. Dobóformájuk önmagukhoz viszonyítottan harmatgyenge volt mindkét mérkőzésen. Miképpen a kétszer győztes Szekszárdé is. A megállapítás a meccsek eldöntésében főszerepet játszókra is igaz. Az oldalt írta és összeállította: Bálint György