Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-13 / 6. szám

SZEKSZÁRDI 1994. FEBRUÁR 13. VASÁRNAP Keserű pirulák „Drága, mint a patika" uár l-jétől át­lagban 40%-kal emelkedett a gyógyszerek ára. Igyekeztünk kör­bejárni, mi a nagymértékű ár­emelkedés oka, hogyan érintette az eltelt rövid idő alatt a patikák forgalmát, mi­lyen pluszkiadá­sokat ró az ön­kormányzatra, s mi az orvosok vé­^unénye erről a fVrdésrőI. A gyógyszer­tári központban dr. Mayer Klára vállalati biztos, igazgató, Papp Ferenc igazga­tóhelyettes, fő­gyógyszerész és dr. Korzenszkyné Váry Márta osztályvezető-helyet­tes tájékoztatott arról, hogy az ár­rendezés két fő elemből tevődik össze: egyrészt fogyasztói áreme­lésről van szó, másrészt megválto­zott az egyes gyógyszerek társada­lombiztosítási támogatása. A fo­gyasztói áremelést az import­gyógyszerek és gyógyszeralap­anyagok beszerzési árának nagy­mértékű drágulása okozta, ezt te­hát piaci szempontok diktálták. A tb-támogatás megváltoztatása ma­• sabb szakmai szempontú döntés edménye. A támogatás mértéke egyes készítményeknél 95%-ról 80-ra, 80%-ról 50-re, illetve 50%-ról nullára csökkent. A fenti két össze­tevő miatt van olyan készítmény, aminek nagyon nagy mértékben emelkedett az ára. A 40%-os eme­lés csak egy átlag. Felismerhető az a tendencia, hogy"az Egészségbiz­tosítási Pénztár a külföldihez ké­pest olcsóbb fogyasztói árú magyar gyógyszereket kívánja jobban pre­ferálni. Ha van a „gyógyszerpalet­tán" a külföldiével azonos ható­anyagú magyar készítmény is, ak­kor a támogatás olyan mértékű, hogy a magyar készítményért fize­tendő összeg a kevesebb. A fogyasztói áremelés talán ked­vezőtlen gyógyszerfogyasztási szo­kásainkat is befolyásolja majd, s re­mélhetőleg a házi patikák készletei is egy normális szintre fognak beállni. Nincsenek teátrális jelenetek Január l-jén a Hunyadi utcai gyógyszertár volt az ügyeletes pati­ka a városban. Vezetője, Csuka Ferenc elmond­ta, hogy azon a napon sok be­tegnek okozott meglepetést az áremelkedés, pedig már rég­óta lehetett ol­vasni, hallani ró­la. A gyógyszer­tár forgalma egyelőre nem csökkent, igaz, ebben szerepet játszhat az influenzajár­vány is. Ugy tű­nik, a beteg még mindig „listával" megy az orvosá­hoz^ aztán vagy az orvos tájé­koztatja az árak­ról, vagy a patikában dönt így: nem viszi el a felíratott, sok és drága gyógyszert. A gyerekek gyógysze­reit általában kiváltják a szülők, akármilyen drága is. Pedig a gyer­mekkészítmények közül némelyik nagyon megdrágult, a Mucopront szirup pl. 244 Ft-ról 398-ra, ugyan­ez kapszulában 206-ról 570 forintra emelkedett. A fájdalomcsillapítók és nyugtatók csoportja ma már nem kap tb-támogatást, így aztán a legtöbbek által fogyasztott „csúcs­gyógyszer", az Algopyrin most 57 forintba kerül. (Korábban receptre 22 Ft, vény nélkül 44 Ft volt.) Egyébként általában úgy igaz, hogy a korszerűtlen gyógyszerek támogatását szüntette meg a tb., ez összefügg azzal a törekvéssel, hogy ki kell cserélni a gyógyszerkincsün­ket. Az eltelt rövid idő alatt nem voltak nálunk teátrális jelenetek, az emberek már fásultak, de azért a véleményüket elmondják nekünk. Sajnos, újra éled a régi mondás: drága, mint a patika. Igazolvány 3 hét alatt Közgyógyellátásra alanyi és mél­tányossági alapon szerezhető jogo­sultság. Alanyi jogon kapják meg a rok­kantak, az állami gondozottak, a súlyosan beteg gyerekek. Méltá­nyossági alapon a havi gyógyszer­fogyasztás mértéke, valamint a jö­vedelem függvénye, hogy az ön­kormányzat kinek adhat köz­gyógyellátási igazolványt. A szociálpolitikai csoport elő­adója, Fábián Cecília tájékoztatott arról, hogy a tavalyi 1 millió 400 ezerrel szemben ez évben 2 millió forintot terveztek az igazolványok finanszírozására. Januárban már kiadtunk 60 darabot - mondja -, s majdnem ugyanennyi kérvényt kénytelenek voltunk elutasítani. (Folytatás a 6. oldalon.) Evangélium „A szeretet soha el nem fogy." (Pál I. levele a koríntusiakhoz, 13. fejezet) Tényleg így van? Igaz ez? Nem inkább úgy érezzük, hogy a legforróbb szerelem, s a legmélyebb szeretet is veszít intenzitásából az idő múlásával? A böjt előtti időszak utolsó vasárnapjának ősi olvasmánya az irodalmilag is értékes, mélységében egyedülálló „szeretet himnusza". Szép gondolatok, csodálatos mondatfűzés, ragyogó hasonlatok beszélnek a szeretet világáról, s titkáról. Lehet, hogy a mai olvasó túlságosan romantikusnak véli, s ezért nem is engedi közel magához ezeket a szavakat. Jogosnak tartom ezt az önvédelmi reflexet. Annyit csalódtunk már embe­rekben, akiktől szeretetet vártunk, s akiket szeretetünk melegével vettünk körül. Buktatók után az ember óvatosabb lesz, s a szeretet (bizalom) rizikó­ját már nem vállalja. Inkább elfogadjuk, hogy a szeretet mulandó, s megpró­bálunk együtt élni a hideg-rideg világban kevesebb érzelemmel. Itt azonban nem mulandó érzésekről ír Pál, hanem arról a tényről, ami va­lóban maradandó: Isten szeret minket, embereket, annak ellenére, akik s amilyenek vagyunk. Ez nem pillanatnyi fellángolás, nem is egy hangulat hozta múló érzelmi felindulás - ez az igazi szeretet, Isten lényege! De ne fél­jünk attól, hogy ez valami elérhetetlen, megfoghatatlan túlvilági ügy. Ellen­kezőleg: nagyon is emberi, hisz Jézus Krisztusban hozzánk hasonló hús-vér emberré lett az Isten szeretete. Itt élt közöttünk, s igaz volt, amit az evangé­lista megjegyzett: „Szerette az övéit, mindvégig szerette." Azt hiszem, mi is az övéi vagyunk... HAFENSCHER KÁROLY evangélikus lelkész Végre-valahára elkészült a har­madik elárusítóbódé, melyet azon nyomban fel is állítottak a város közepén. Újságot fognak benne árusítani, ahogyan ezt tették is mindig a városban ezen a helyen. Reméljük, sok jó újság kerül belé és ami még a mennyiségnél is fon­tosabb, minél több helyi olvasni­való kerül ide, hiszen az itt élők­nek ez a fontos. A lokálpatriótákat mindig is az érdekelte, hogy mi történik a szű­kebben vett környezetükben. Kik születtek, haltak, és az élőkkel mik történtek. Az ilyen története­ket mindig is el lehetett adni, erre vevő volt a tisztelt publikum. Sok jó olvasnivalót tehát az olvasónak, ezt kívánják az újságot csinálok, írók, szerkesztők. Mi kéne még a városközpont­ba? Hát bizony sok minden hiány­zik még, van amiből viszont bőség van. Például két órás is van egy­más mellett. Közvetlenül egymás mellett. Két jó nevű régi cég le­származottjai űzik a mesterséget tovább. Igaz a profil kissé megvál­tozott. A hagyományos órákat, a vekkerórákat nemigen szeretik. Ők is a kvarcórákra esküsznek, ve­lünk egyetemben. Ahhoz van al­katrész, elem, a másikhoz, a régi­hez meg nemigen. Tele van az or­szág olcsó orosz karórákkal, de al­katrész az nincs, vagy csak elvétve. Lépni kéne. Léptek is állítólag - a svájciak. Tudja a kedves olvasó, hogy mit gyártanak Svájcban? Állítólag ők gyártják az alkatrészeket az orosz órákhoz. Igen. A moszkvai egyes, meg kettes meg sokadik óragyár óráihoz Svájcban készülnek az al­katrészek. Bizonyára felmérték a helyzetet és nekik megéri alkat­részt gyártani. No de mi kéne a városközpont­ba? Ezzel kezdtük a gondolatot. Nem is tudom. Kevés az étterem. A jó, az olcsó, a kicsi, aranyos, nem a modern nagy. A kicsire len­ne szükség, ahol nem tömegeket látnának vendégül, de ahol jó íze­ket találna a vendég, elfogadha­tóak lennének az árak. Ha már egyszer drágaság van, akkor az egyszerű, olcsó ételek. Minden­nap azonos minőségben és mennyiségben, mely ételeket szí­vesen fogyasztana akár helybéli, akár idegen. Bor van mellé elég a városban, de hát azt se nagyon kí­nálja senki sem a városközpont­ban. A jó helyi folyó bor bizony hiánycikk. Pedig a pincék tele van­nak. El kéne adni rendes áron, annyiért, amennyit megér, ne többért. .... -tuke­\ i Mi is kéne még?

Next

/
Thumbnails
Contents