Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-13 / 6. szám

SZEKSZÁRDI 1994. FEBRUÁR 13. VASÁRNAP Keserű pirulák „Drága, mint a patika" uár l-jétől átlagban 40%-kal emelkedett a gyógyszerek ára. Igyekeztünk körbejárni, mi a nagymértékű áremelkedés oka, hogyan érintette az eltelt rövid idő alatt a patikák forgalmát, milyen pluszkiadásokat ró az önkormányzatra, s mi az orvosok vé^unénye erről a fVrdésrőI. A gyógyszertári központban dr. Mayer Klára vállalati biztos, igazgató, Papp Ferenc igazgatóhelyettes, főgyógyszerész és dr. Korzenszkyné Váry Márta osztályvezető-helyettes tájékoztatott arról, hogy az árrendezés két fő elemből tevődik össze: egyrészt fogyasztói áremelésről van szó, másrészt megváltozott az egyes gyógyszerek társadalombiztosítási támogatása. A fogyasztói áremelést az importgyógyszerek és gyógyszeralapanyagok beszerzési árának nagymértékű drágulása okozta, ezt tehát piaci szempontok diktálták. A tb-támogatás megváltoztatása ma•

sabb szakmai szempontú döntés edménye. A támogatás mértéke egyes készítményeknél 95%-ról 80-ra, 80%-ról 50-re, illetve 50%-ról nullára csökkent. A fenti két összetevő miatt van olyan készítmény, aminek nagyon nagy mértékben emelkedett az ára. A 40%-os emelés csak egy átlag. Felismerhető az a tendencia, hogy"az Egészségbiztosítási Pénztár a külföldihez képest olcsóbb fogyasztói árú magyar gyógyszereket kívánja jobban preferálni. Ha van a „gyógyszerpalettán" a külföldiével azonos hatóanyagú magyar készítmény is, akkor a támogatás olyan mértékű, hogy a magyar készítményért fizetendő összeg a kevesebb. A fogyasztói áremelés talán kedvezőtlen gyógyszerfogyasztási szokásainkat is befolyásolja majd, s remélhetőleg a házi patikák készletei is egy normális szintre fognak beállni. Nincsenek teátrális jelenetek Január l-jén a Hunyadi utcai gyógyszertár volt az ügyeletes patika a városban. Vezetője, Csuka Ferenc elmondta, hogy azon a napon sok betegnek okozott meglepetést az áremelkedés, pedig már régóta lehetett olvasni, hallani róla. A gyógyszertár forgalma egyelőre nem csökkent, igaz, ebben szerepet játszhat az influenzajárvány is. Ugy tűnik, a beteg még mindig „listával" megy az orvosához^ aztán vagy az orvos tájékoztatja az árakról, vagy a patikában dönt így: nem viszi el a felíratott, sok és drága gyógyszert. A gyerekek gyógyszereit általában kiváltják a szülők, akármilyen drága is. Pedig a gyermekkészítmények közül némelyik nagyon megdrágult, a Mucopront szirup pl. 244 Ft-ról 398-ra, ugyanez kapszulában 206-ról 570 forintra emelkedett. A fájdalomcsillapítók és nyugtatók csoportja ma már nem kap tb-támogatást, így aztán a legtöbbek által fogyasztott „csúcsgyógyszer", az Algopyrin most 57 forintba kerül. (Korábban receptre 22 Ft, vény nélkül 44 Ft volt.) Egyébként általában úgy igaz, hogy a korszerűtlen gyógyszerek támogatását szüntette meg a tb., ez összefügg azzal a törekvéssel, hogy ki kell cserélni a gyógyszerkincsünket. Az eltelt rövid idő alatt nem voltak nálunk teátrális jelenetek, az emberek már fásultak, de azért a véleményüket elmondják nekünk. Sajnos, újra éled a régi mondás: drága, mint a patika. Igazolvány 3 hét alatt Közgyógyellátásra alanyi és méltányossági alapon szerezhető jogosultság. Alanyi jogon kapják meg a rokkantak, az állami gondozottak, a súlyosan beteg gyerekek. Méltányossági alapon a havi gyógyszerfogyasztás mértéke, valamint a jövedelem függvénye, hogy az önkormányzat kinek adhat közgyógyellátási igazolványt. A szociálpolitikai csoport előadója, Fábián Cecília tájékoztatott arról, hogy a tavalyi 1 millió 400 ezerrel szemben ez évben 2 millió forintot terveztek az igazolványok finanszírozására. Januárban már kiadtunk 60 darabot - mondja -, s majdnem ugyanennyi kérvényt kénytelenek voltunk elutasítani. (Folytatás a 6. oldalon.) Evangélium „A szeretet soha el nem fogy." (Pál I. levele a koríntusiakhoz, 13. fejezet) Tényleg így van? Igaz ez? Nem inkább úgy érezzük, hogy a legforróbb szerelem, s a legmélyebb szeretet is veszít intenzitásából az idő múlásával? A böjt előtti időszak utolsó vasárnapjának ősi olvasmánya az irodalmilag is értékes, mélységében egyedülálló „szeretet himnusza". Szép gondolatok, csodálatos mondatfűzés, ragyogó hasonlatok beszélnek a szeretet világáról, s titkáról. Lehet, hogy a mai olvasó túlságosan romantikusnak véli, s ezért nem is engedi közel magához ezeket a szavakat. Jogosnak tartom ezt az önvédelmi reflexet. Annyit csalódtunk már emberekben, akiktől szeretetet vártunk, s akiket szeretetünk melegével vettünk körül. Buktatók után az ember óvatosabb lesz, s a szeretet (bizalom) rizikóját már nem vállalja. Inkább elfogadjuk, hogy a szeretet mulandó, s megpróbálunk együtt élni a hideg-rideg világban kevesebb érzelemmel. Itt azonban nem mulandó érzésekről ír Pál, hanem arról a tényről, ami valóban maradandó: Isten szeret minket, embereket, annak ellenére, akik s amilyenek vagyunk. Ez nem pillanatnyi fellángolás, nem is egy hangulat hozta múló érzelmi felindulás - ez az igazi szeretet, Isten lényege! De ne féljünk attól, hogy ez valami elérhetetlen, megfoghatatlan túlvilági ügy. Ellenkezőleg: nagyon is emberi, hisz Jézus Krisztusban hozzánk hasonló hús-vér emberré lett az Isten szeretete. Itt élt közöttünk, s igaz volt, amit az evangélista megjegyzett: „Szerette az övéit, mindvégig szerette." Azt hiszem, mi is az övéi vagyunk... HAFENSCHER KÁROLY evangélikus lelkész Végre-valahára elkészült a harmadik elárusítóbódé, melyet azon nyomban fel is állítottak a város közepén. Újságot fognak benne árusítani, ahogyan ezt tették is mindig a városban ezen a helyen. Reméljük, sok jó újság kerül belé és ami még a mennyiségnél is fontosabb, minél több helyi olvasnivaló kerül ide, hiszen az itt élőknek ez a fontos. A lokálpatriótákat mindig is az érdekelte, hogy mi történik a szűkebben vett környezetükben. Kik születtek, haltak, és az élőkkel mik történtek. Az ilyen történeteket mindig is el lehetett adni, erre vevő volt a tisztelt publikum. Sok jó olvasnivalót tehát az olvasónak, ezt kívánják az újságot csinálok, írók, szerkesztők. Mi kéne még a városközpontba? Hát bizony sok minden hiányzik még, van amiből viszont bőség van. Például két órás is van egymás mellett. Közvetlenül egymás mellett. Két jó nevű régi cég leszármazottjai űzik a mesterséget tovább. Igaz a profil kissé megváltozott. A hagyományos órákat, a vekkerórákat nemigen szeretik. Ők is a kvarcórákra esküsznek, velünk egyetemben. Ahhoz van alkatrész, elem, a másikhoz, a régihez meg nemigen. Tele van az ország olcsó orosz karórákkal, de alkatrész az nincs, vagy csak elvétve. Lépni kéne. Léptek is állítólag - a svájciak. Tudja a kedves olvasó, hogy mit gyártanak Svájcban? Állítólag ők gyártják az alkatrészeket az orosz órákhoz. Igen. A moszkvai egyes, meg kettes meg sokadik óragyár óráihoz Svájcban készülnek az alkatrészek. Bizonyára felmérték a helyzetet és nekik megéri alkatrészt gyártani. No de mi kéne a városközpontba? Ezzel kezdtük a gondolatot. Nem is tudom. Kevés az étterem. A jó, az olcsó, a kicsi, aranyos, nem a modern nagy. A kicsire lenne szükség, ahol nem tömegeket látnának vendégül, de ahol jó ízeket találna a vendég, elfogadhatóak lennének az árak. Ha már egyszer drágaság van, akkor az egyszerű, olcsó ételek. Mindennap azonos minőségben és mennyiségben, mely ételeket szívesen fogyasztana akár helybéli, akár idegen. Bor van mellé elég a városban, de hát azt se nagyon kínálja senki sem a városközpontban. A jó helyi folyó bor bizony hiánycikk. Pedig a pincék tele vannak. El kéne adni rendes áron, annyiért, amennyit megér, ne többért. .... -tuke\ i Mi is kéne még?